(szláv vagy német eredetü szó), az eke hosszgerendája (l. Eke, V. k. 815. l. 2. hasáb).
Miklós, gyulafehérvári őrkanonok, királyi titkár, majd erdélyi püspök a mohácsi vész idején és után, aki kiváló politikai szerepet játszott az ellenkirályok küzdelmeiben. A mohácsi vész táján kezd szerepelni, mint királyi titkár. 1526 őszén őt küldé először Mária özvegy királyné Pozsonyból Szaplyaihoz, kikérendő tanácsát a teendőkre nézve. Ferdinánd pártjához tartozott. Midőn Ferdinánd (1528 tavaszán) a német birodalmi gyülésre távozik, a távolléte alatt kormányzó helytartó tanács egyik tagjául G.-t nevezi ki, 1529. Erdélyben volt és jan. 21. Gerenden a három nemzet követeivel tanácskozást tartott Erdélynek Szapolyai János király és a törökök ellen való megoltalmazásáról és Ferdinánd pártján megtartásáról. De a harc terén kevés szerencséje volt. Részese volt 1540. annak az összeesküvésnek, melyet Maylád István erd. vajda szőtt a Ferdinándhoz (1540) Németalföldre segítségkérés végett. G.-nek testvérei v. legalább közelről való atyafiai voltak G. Márton és Péter, akik szintén résztvettek a Maylád-féle összesküvésbe, amiért birtokaikat elvesztették. A felkelés leveretésekor Péter elfogatott és számüzetett. - G. János, egyike volt azoknak az uraknak, akik a mohácsi vész után Szapolyai Jánost a tokaji gyülésen királlyá választották s Székesfehérvárt megkoronázták (1526).
(Grindu-Kristuru), kisközség Torda-Aranyos vmegye maros-ludasi j.-ban, (1891) 1353 oláh és magyar lak. Itt az oláhok 1848 nov. 18 és des. 14. iszonyi vérengzést vittek végbe s az egész falut felperzselték.
(Horjani), kisközség Ung vmegye ungvári j.-ban, (1891) 752 rután lak., trachitkőbányával.
(növ.), l. Őszcsillaga.
1. kisközség Szatmár vmegye erdődi j.-ban, (1891) 1041 magyar lak., 2. Kis-G., kis község Zemplén vmegye bodrogközi j.-ban, (1891) 1230 magyar lak., kik nagy számmal készítenek háziiparilag takarógyékényeket.
(Nagy-), kisközség Sopron vmegye csepregi j.-ban, (1891) 469 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral, mezőgazdasági szergyárral. V. ö. Farkas Mihály, A Nagy G.-i ág. evang. gyülekezet története. (Sopron 1885).
Kálmán, főiskolai tanár, szül. Visken (Mármaros vm.) 1841 dec. 25. Debrecenben tanult, aztán elvégezvén Pesten a teologiát, papi vizsgálatot tett. 1863-68 segédtanár volt a pesti ev. ref. gimnáziumban, majd Tisza Kálmán nagyobbik fia mellett nevelősködött, s 1869-73 az egyetemet látogatta. Járt Olaszországban, hol történelmi tanulmányokkal foglalkozott. 1874. az Imre Sándor Kolozsvárra menetele következtében megüresedett magyar irodalmi tanszékre választották meg. E minőségében egyuttal könyvtárfelügyelő is. Később u. o. jogakadémiai tanár lett s jelenleg is mint ilyen működik. Számos magyar történelmi és protestáns egyháztörténeti tanulmányt, irodalomtörténeti dolgozatot, stb. irt, álló munkái is vannak. 1881. ő szerkesztette a Zsinati Tudósítót Deberecenben. Sajtó alá rendezi a gróf Károlyi család oklevéltárát, mely műből eddig négy kötet jelent meg (Budapest 1881-1887). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
a növények gyümölcsének, magvának vagy hagymájának stb. hosszaságban kiemelkedő, vagy ebben az irányba szétszedhető része, p. a sárga dinnye, dió és foghagyma G.-je, ezért a carpellum, azaz termőlevelek (melyek hosszában való összenövéséből a gyümölcs alakul) jelölésére ajánlatos. Brassai és mások a fürtöt nevezik G.-nek. A carpellumot vagy a gyümölcsrészt nevezni G.-nek, a megfelelőbb jelentményen kivül, annál tanácsosabb, mert e fogalomnak más magyar szava nincs, ellenben a G. fürt értelemmel csak szinonim vén, tehát fölösleges.
l. Szőrmeáruk.