l. Gerincvelő.
l. Fedél.
Ulrik, német nyomdász, szül Konstancban (mások szerint Bermünsterben, Svájc mellett), megh. 1510 aug. 23. Valószinüleg a Fust-Schöffer-féle műhelyben dolgozott s munkatársa volt Helye v. Lauffennek Beromünsterben. 1469. Heylein de Lapide János, a Sorbonne tanára, Párisba hivta, hogy ott a könyvnyomtatást meghonosítsa. G. és társai XI. Lajostól állampolgári jogot kaptak. G. mellszobrát, mely a párisi Ste-Genevieve-könyvtárban áll, 1873 márc. 9. leplezték le. V. ö. Madden, Lettres d'un bibliographe (5 kötet, Páris 1878); Philippe Gyula, Origine de l'imprimerie a paris (u. o. 1885). L. még Könyvnyomdászat.
Károly, báró, Magyarország helytartója, szül. Nagy-Szebenben 1806., megh. Haeersdorfban, 1889 szept. 24., Tanulmányait a bácsi egyetemen végezte s 1829. az alsó-ausztriai kormányszéknél lépett államszolgálatba. 1831. az udvari közkincstárhoz neveztetett ki, hol mint udvari fogalmazó, titkár s kormánytanácsos a pénzügyi törvényhozás különböző ágait illető reformok tárgyalásaiban tetemes részt vett, 1843. a kormány által a Törökországgal határos ausztriai tartományokban teendő utazásra küldetett ki a kereskedelmi viszonyok tanulmányozása végett s ezen utazása alatt hosszabb ideig tartózkodott Magyarországon is. 1848. mint kormánybiztos Frankfurtba küldetett, 1849. pedig előbb Pozsonyban, azután Pesten átvevő az ország polgári kormányzatát s a szervezeti munkálatok vezetését.
Pest vármegye északkeleti sarkában fekszik. főcsatornája mintegy 31 kilométer hosszu, a két mellékcsatorna egyike pedig 2,7 másika 4 km., melyek elkészítésére 1892 végeig 158 ezer forintot fordítottak. Ártere 14 047 km. hosszu; adóssága 200 000 frt. Székhelye Nagy-Abony.
nagyközség Tolna vmegye dunaföldvári j.-ban, a Duna mellett; (1891) 1698 magyar lak., 1893. a Duna áradásaitól igen sokat szenvedett.
girla (olasz eredetü szó), régi gabonamérték. V. ö. Nyelvtört. szótár.
1. Ernő Lajos, német konzervativ politikus, szül. Berlinben 1795 márc. 7., megh. u. o. 1877 febr. 18. Atyja főpolgármester volt Berlinben. Testvéreivel (G. Vilmos és Lipóttal) részt vett a franciák elleni szabadságharcban, azután a politikai pályára lépett és a középkori, keresztény-feudális szellem ápolására a Polit. Wochenblatt-ot alapította. Közben magas igazságügyi hivatalokban szolgálta Poroszországot, 1848. részt vett a Neue preussische (Kreuz-) zeitung alapításában, melyet pietista szellemben irt cikkekkel szokott ellátni. 1849. az urak házának, 1850. az erfurti parlamentnek, később pedig a porosz képviselőháznak volt tagja, 1858-ig, amidőn mandátumát letette. A konzervativ Rundschau-nak azonban ezentul is munkatársa maradt, és cikkeit az ultra-konzervativ párt hivei ezentul is dogmának tekintették. A Bismarck-érával nem tudott megbarátkozni, sem a német egység alkotmányos uton való szervezésével. 1870 óta tagja volt a birodalmi gyülésnek, ahol a centrumpárttal szokott szavazni. A legerélyesebben itélte el Bismarck egyházi politikáját, a kulturharcot, a civilházasságot és 1874. röpiratban is megtámadta a kancellárt és emiatt pénzbirságra itélték. Erre állásáról leköszönt és a magánéletbe vonult vissza.
2. G. Ferenc Dorotheus, német filologus és történetiró, szül. A gothai Wolfsbehringenben 1793 jul. 18., megh. 1876 okt. 31. Egyetemi tanulmányait Göttingában végezte, 1817. az aaraui kanton-iskolához került, 1820-ban a baseli egyetemre hivták, 1875. nyugalomba vonult. Nevezetesebb filologiai munkái: Sallust kiadása kommentárral (Basel 1823-1831); Tacitus germániá-ja (u. o. 1835); Roth-tel kiadott Nonius Marcellus és Luciliustól iratokat (1842-46). Egyéb művei: Hist. Studien (Hamburg és Gotha 1841); Geschichtliche Forschung und Darstellung (Basel 1847); Vorgeschichte, Gründung und Entwicklung des röm. Staats (u. o. 1863); Geschichte der Römer (u. o. 1851) stb.
3. G. Lipót, porosz tábornok, szül. Berlinben 1790 szept. 17., megh. Potsdamban 1861 január 10. 1806. lépett a porosz hadseregbe a Blücher csapatában részt vett az Auerstädt melletti csatában, továbbá az 1813-14. és 1815-ki szabadságharcokban. 1826. Vilmos hercegnek (a későbbi királynak hadsegéde lett; 1838. őrnagy és a 3-ik hadtest törzskarának főnöke, 1842. a testőrségi népfölkelő dandárnak főnöke, 1844. vezérőrnagy, 1849. altábornagy és a király táborsegéde lett. E minőségében a királyra politikai és egyházi tekintetben nagy hatást gyakorolt. 1859. a gyalogság tábornokává nevezték ki.
(ejtsd: zserlás) István Konstantin, báró, belga államférfiu, szül. 1785 december 26., megh. Brüsszelben 1871 febr. 11. Jogot tanult s I. Napoleon császársága alatt Párisban mint ügyvéd sikerrel működött. Miután a bécsi kongresszus Belgiumot Hollandiával egyesítette, Lüttichben telepedett le s 1824. a képviselőház tagjává lett. Mint képviselő az ellenzék soraiban nagy szónoki tehetsége és mérséklete által tünt ki. A forradalom kitörése után elnöke lett az alkotmánytervezet elkészítésére kiküldött bizottságnak s később, mint a képviselőház elnöke, ő ajánlotta fel a koronát egy küldöttség élén Lipát szász-koburgi hercegnek és az ő kezeibe tette le az uj király az esküt az alkotmányra. 1832. Lipót a semmisítő törvényszék elnökévé nevezte ki. Utóbb igazgatója lett a belga tudományos akadémiának és elnöke a történelme bizottságnak. Egyházi kérdésekben ultramontán nézeteket vallott. 1869-ben nyugalomba vonult. Történelmi munkái közül a kiválóbbak: Souvenirs historiques du pays et la principauté de Liege (Brüsszel 1825, 2. kiad. 1842); Revolution de Liege sous Louis de Bourbon (u. o. 1831); Essais sur les grandes époques de notre histoire nationale (4. kiad. u. o. 1880); Historire du royaume des Pays-Bas 1814-1830 (u. o. 1893, 3 kötet, 4. kiad. 1875. Összes munkái 1875. jelentek meg (6 köt.). V. ö. Juste, Le baron de G. (Brüssz. 1870).
(Gerlsdorf, Gerlahovce), kisközség Szepes vmegye tátrai járásában, (1891) 449 tót lak., róla vette nevét a Gerlachfalvi csúcs (l. o.) hazánk legmagasabb csúcsa.