Ármin Ernő, porosz tábornok, szül. Kiesslingswaldeban, Görlitz mellett 1809 dec. 2., megh. 1870 szept. 13. 1827. lépett a porosz hadseregbe s részt vett az 1842-43-ki kaukázusi háborukban. 1848. a slezvig-holsteini hadsereget szervezte s 1849. jelen volt a Slezvig, Hadersleben és Kolding melletti csatában. 1860-ban őrnagy lett, 1864. vezérőrnaggyá nevezték ki s 1866. Münchengrätz és Königgrätz mellett harcolt. A hadjárat után parancsnoka lett a 22-ik hadosztálynak, melynek élén kitünt Wörth mellett, Nemsokára a 11-ik hadtest vezetését vette át, mellyel a sedani csatában (1870 szept. 1.) Donchéry mellett a Maason átkelt és a francia seregnek északnyugati irányban való visszavonulását meghiusította. Ez alkalommal kapott sebében halt meg.
(ásv.), nikol-arzénkova vagy arzénnikolfény, elég fontos nikolérc; anyaga nikolarzénszulfid (Nicts S), analóg összetételü ásvány a kobaltinnal, vagyis kobaltfénnyel, csakhogy a kobaltot benne a nikol pótolja. Dobsinán is terem és ezt nevezte el Dana dobschauitnak. G.-nak Löve nevezte el Gersdorff osztrák udvari tanácsos tiszteletére. Szinomim vele az amoibit.
János. A Nádasdy nemzetség Pethő ágának tagja, Pethő és Hidvégi András leányának fia, 1353-1426. terjedő időközben élt, 1380. Durazzói Károly segítségére adott magyar csapatok egyik hadnagya. 1403. hű maradvány Zsigmond királyhoz, Tamás nevü testvére pedig Garay (II.) Miklós zászlaja alatt a felkelők ellen harcolván, mindjárt a fölkelés leverése után kapják a kéméndi várat (Zala-Egerszegtől északkeletre) uradalmával együtt. 1405. zalai főispán. Csak jutalmazásaiból, s ezek okleveleiben előforduló általános hangu dicséretekből tudjuk, hogy Zsigmond királynak hű vitéze volt, s ezt mindenfelé kisérgette. Fiai: László, 1425. Zala- és Vasmegyék főispánja, Pethő, kit Albert király 1438. megerősített. Lászlóval együtt Gerse birtokában, és Dénes voltak. (V. ö. Fejér: Cod. D. XI. 99. X. 2. 761. Pór: N. Lajoskir. 543. l.).
az ugyanily nevü járás székhelye az Alsó-frank bajor kerületben, a Fulda és vasut mellett, (1890) 1434 lakossal, játékszer- és verklikészítéssel.
(ejtsd: zserzso), 1. János, tkp. Jean Charlier, francia hittudós, született Gerson faluban, a. reimsi megyében 1363 dec. 14., megh. 1429 jul. 13. 1382. a párisi navarrai intézet tagjává lett, ahol kiképeztetését is nyerte, 1395. a párisi egyetem korlátnokává s egyuttal a Notre Dame templom kanonokjává neveztetett ki. Nagy szerepet játszott a nyugoti egyházszakadás idején, főképen a kosntanzi zsinaton, ahol azon párt élén állott, amely a reformációt a főben és tagokban sürgette. Ezen időből származik a De modo pacificandi, reformandi ac uniendi Ecclesiam c. műve is. A burgundi herceg által, akit az orléansi hercegen elkövetett gyilkosság miatt megtámadott, hazájából számüzetett, mire G. Bajorországnak Rattenberg nevü városkájába, majd a celesztinusok lioni kolostorába vonult. Munkáit kiadta Dupin Antwerpenben, 1706. A Krisztus követéséről c. hires munkát sokan neki tulajdonítják. - 2. G. Vojcich, lengyel festő, l. Vojcich.
prágai könyvnyomdász-család a. XVI. sz. elején. A könyvnyomda alapítója, Gerson ben Salomo Kohen az első volt Prágában, aki héber betüket használt a nyomtatáshoz.
(Gérsón fiai), levita nemzetség, amelynek tagjai magukat Gérsóntól, Lévi fiától származtatták.
1. Adolf Károly Eduárd, német entomologus, szül. Berlinben 1828 aug. 30. és itt 1847-1581. orvos- és természettudományokat tanult; 1852. gyakorló orvos lett, de később teljesen a zoologiára adta magát s a berlini zoologiai muzeumnál hivatalt vállalt; 1856. az egyetemen az állattan magántanára lett, s az egyetem rovartani osztályánál igazgatói állást nyert; 1873. egyetemi tanárnak hivták meg. Számos rovartani munkát irt.
2. G. Frigyes, német regény- és utirajziró, szül. Hamburgban 1816 máj. 10., megh. Braunschweigban 1872 máj. 31. Atyja korai halála után Braunschweigban került, majd pedig Lipcsében és a Grimma melletti Döbenben gazdasági iskolát végzett. 1837. Észak-Amerikába ment, hol az őserdőkben, mint vadász, kalandos életet élt. 1843. Németországba visszatért, hol élményeit megirta és kiadta. Első művei: Streif- und Jagdzüge durch die Vereinigten Staaten von Nordamerika (Drezda 1844, 2 köt., 2. kiad. 1856); Die Regulatoren in Arkansas (Lipcse 1843, 3 köt., 8-ik kiad. 1883); ezt követték: Der deutschen Auswanderer Fahrten und Schicksale (u. o. 1847); Mississippibilder (u. o. 1848); Reisen um die Welt (u. o. 1848); Die Flusspiraten des Mississippi (u. o. 1848); Amerikanische Wald- und Strombilder (u. o. 1849). 1849-2-ben G. utazást tett a Föld körül, 1862. pedig elkisérte góthai Ernő herceget Egyiptomba és Abessziniába; hazatérvén, Coburgban telepedett le, ekkor adta ki: Achtzehn Monate in Süd Amerika (Lipcse 1862. 3 köt.) cimü művét és még számos regényt, melyek mindegyike vonzó és szindus leirásokban adja képét az általa beutazott országok lakóinak. 1867-68. ismét nagyobb utazást tett Észak- és Dél-Amerikába, melyet Neue Reisen (Jena 1868, 3 köt., 4. kiad. 1885) c. regényében ir le. Hazatérte után, felváltva Drezdában és Braunschweigban élt. Későbbi regényei közül: Eine Mutter; Der Erbe és Im Eckfenster cimüek Németországban játszódnak le. Utolsó munkái: in Amerika (Jena 1872, 3 köt., 4-ik kiad. 1 köt. 1888) és Ein Plagiar (Berlin 872, 2-ik kiad. 1884). Összes művei halála után jelentek meg 44 kötetben (Jena 1872-78); azonkivül válogatott munkái 12 kötetben (u. o. 1889-91). Magyarul megjelent művei: Az arkanzaszi lókötők. Ford. Agai Adolf és Zilahi Károly (Pest 1860); A Misszisszippi folyó kalózai (Budapest 1879); A rabszolgaleány. Ford. Henyei László (u. o. 1879); Végzetek. Ford. Zólyomi I. (Esztergom).
Henrik Vilmos, német költő és biráló, szül. Slezvig Tondern nevü helységében 1737 jan. 3., megh. Lübeckben 1823 nov. 1. Tanulmányait Jenában és Altonában elvégezve, dán hadi szolgálatba lépett, részt vett az oroszok elleni háboruban, 1766. kilépett a hadseregből, 1775. dán konzul lett Lübeckben, 1785. altonai kir. lottóigazgató lett. Első munkája az anakreoni hangon irt Tändeleien (Lipcse 1750); ezt követték: Prosaische Gedichte (Altona 1759); Kriegslieder eines dänischen Grenadiers (u. o. 1762); Die Gedichte eines Skalden (Kopenhága 1766); legismertebb Ugolino (Hamburg 1786 című drámája, mely a Sturm und Drangperiode előfutárja, borzalmas tárgyát egy nemesi családnak éhhalállal való elpusztulása képezi. Gyöngébb a Minona (u. o. 1785) c. melodrámája. Briefe über Merkwürdigkeiten der Litteratur, értékes irodalomtörténeti munka. Műveiből Vermischte Schriften cim alatt 3 kötet jelent meg (Altona 1815).
1. Antal, mérnök, szül. Kassán 1825 jun. 7. A középiskolát Kassán, műegyetemi tanulmányait Budán végezte. Az 1848-ik szabadságharcban honvéd utászhadnagy, majd főhadnagy és kapitány lett; 1849. az É.-Amerikai Egyesült-Államokba emigrált és Brooklynban mint mérnök és vállalkozó telepedett le; a cincinnatii hidépítésnél Roeblingnek segédje volt; az 1861-1865. amerikai polgárháboruban mint az északi hadsereg utász-őrnagya, majd mint tüzéralezredese tünt ki.
2. G. Árpád, orvostanár, az előbbinek unokaöccse, szül. Kassán 1848 dec. 22. A gimnáziumot Kassán, egyetemi tanulmányait Bécsben végezte. 1873. Kassa város tiszteletb. főorvosa; 1874. New-Yorkba költözött, hol mint sebész nagy praxisra tett szert; jelenleg a new-yorki poliklinikán a sebészet professzora, a new-yorki Mount sinai és a German kórházak főorvos-operateurje. Az amerikai orvosi szaklapokban számos értekezése jelent meg. Nagyobb munkája: The rules of aseptic and antiseptic surgery. New-York 1888, mely eddig 5 kiadást ért el.
3. G. Béla, mérnök, az előbbinek testévöccse, szül. Kassán 1850 okt. 20. Középiskoláit Kassán, a műegyetemet Bécsben végezte. 1874. bécsi városi építőmester; 1876. tagja, majd referense a panama-szoros tanulmányozására Wyse vezetése alatt kiküldött nemzetközi expediciónak, melyben a felső Paya és Cue vidékét ő vette fel; 1877. jelent meg az amerikai isztmuson traszirozott csatornákról szóló első összehasonlító tanulmánya a bécsi geográfiai társulat közlönyében; u. e. évben a Ferenc-csatorna főmérnöke lett; 1878. a boszniai hadjáratban mint tartalékos hadnagy kitünt; 1880. a vukovár-samaci és Károlyváros felső-kulpai csatornákat traszirozta; 1881. Athénben Türr tábornok részére, mint ennek kiküldöttje a korintusi csatorna építési engedélyét szerezte meg; tervezte a korintusi isztmus átmetszését, mely tervei szerint készült el; 1885. a korintusi csatorna vállalatnak igazgatómérnöke volt; 1886. visszatért magyarországba, hol mindennemü építkezéseket, főképen vasutakat tervez és épít; 1889. tervezte és építette a kassa-tornai vasutat, 1893. pedig a szepsi-mecenzéfi vasutat.
4. G. Etelka, énekesnő, előbbinek testvér-huga, szül. Kassán 1854 jun. 27. Kassán a tanítóképző intézetet elvégezvén, Bécsben Marchesiné- és Hellmesbergernél képezte ki magát koloratur és klasszikus drámai szerepekben énekesnővé; 1874 telén lépett először szinpadra a velencei Fenice szinházban; 1875-1876. télen nagy sikerrel énekelt Berlinben, minek következtében I. Vilmos német császár a porosz kamarai énekesnő cimmel tüntette ki; 1876. Gardini Károly lovagnak lett felesége; 1876. kezdve Budapesten, Moszkva-, Szt. Pétervár-, London-, majd több izben Amerikában vendégszerepelt, hol világhirre tett szert.
5. G. Mari, festő, szül. Kassán 1843 máj. 6. Szülői rajzolni már gyermekleány korában taníttatták, a festést csak később tanulta Kassán Hegedüs István akadémia tanártól, s igy sorban tanulmányainak eredményét mutatta be azokban a szinrajzokban, melyeket az 1881. országos női iparkiállításra küldött. Ezekért dicsérő oklevelet és bronz érmet kapott, ami arra ösztönözte, hogy egy évvel később a képzőművészeti társulat kiállításán már mezei virágokat ábrázoló festménnyel szerepeljen. A festmény tehetségre mutatott s Keleti Gusztáv pártfogása folytán stipendiumot is szerzett G. Mari számára, mellyel a fővárosban folytathatta tanulmányait, mint a mintarajztanoda tanítványa. Kiállításainkon leginkább virágfestményekkel szokott szerepelni, melyek a természet élénk megfigyeléséről tanuskodnak.
6. G. Miklós, műszaki kémikus, szül. Kassán 1862 jan. 1. Középiskoláit Kassán és Bécsben, a műegyetemet Stuttgart- és Zürichben végezte. 1885. tanársegéd a zürichi műegyetem kémiai fakultásán, majd mint kémikus Baselben és Budapesten működött. 1892 óta iparfelügyelő a kereskedelemügyi miniszteriumban. Önálló kémiai értekezései a német szakfolyóiratokban és a Term.-tud. Közlönyben jelentek meg. A hadi érem tulajdonosa és az olasz korona-rend lovagja.