(Kinsmill-szigetek), angol uralom alatt álló polinézia szigetcsoport az egyenlítő mindkét oldalán. DK-re a Marshall-szigetektől, az északi szélesség 3° 22' és a déli szélesség 2° 40' közt; a 18 alacsony korall-szigetből álló csoportnak területe 430 km2; az egyes szigetek közül csak kettőnek nincs lagunája: Mikinnak és Butaritarinak. Kevésbbé termékenyek mint a Karolinák; a kókusz- és padanusz-fák foglalják el a legnagyobb területet; a kenyérfa ritka. Az éghajlat egészséges. A fauna rendkivül szegény; az egyedüli emlős a patkány. A G.-et 3 csoportra szokták osztani; ezek 1. a Scarborough-szigetek; 2. Simpson-szigetek; 3. Bishop-szigetek. A lakosok (l. Ausztráliai népfajok képmellékletet), akiknek száma aránylag nagy (20-60000-re becsülik), sötétebb szinüek, nagyobbak és erősebbek, mint a tovább Ny-on lakó polinéziaiak; ügyes hajósok és bárkakészítők; nyelvök a mikronéziai csoporthoz tartozik. Ujabban többeket a keresztény vallásra térítettek. A szigetcsoportból először 1765 junius 3-án a Byron-szigetet fedezték fel, amelyet a fölfedező kapitányról neveztek el. Későbben Gilbert és Marshall a Scalborough-szigeteket fedezték föl. 1799. a nautilus hajó, 1809. az Elisabeth brigg, 1824-ben Duperrey kapitány látogatta meg őket. V.ö. Cloué, Groupe G. (Annales hydr. 1872); G. Islands (Hydrogr. office 1872).
hegység Palesztinában; a mai Dsebel Fukna. Itt esett el Saul és három fia a filiszteusok elleni harcban.
1. János, német orientalista nyelvész, szül. a Mecklenburghoz tartozó Klein-Siemenben 1812 jul 20., megh. Bonnban 1890 márc. 11. Göttingában és Bonnban teologiát és keleti nyelveket tanult. Egy évet Párisban és Lejdában töltött, hol az ottani keleti kéziratokat tanulmányozta. 1839. Bonnban magán- és 1844. rendkivüli tanár lett. 1845. Marburgba hivták meg rendes tanárnak, 1859 óta mint a sémi nyelvek tanára működött Bonnban. A sémi és az árja nyelvészet körébe tartozó munkái: De Rebus indicis scriptorum arabum (Bonn 1838); Die falsche Sanskrit-philologie (u.o. 1840); Kalidasae Meghaduta et Gringaratilaka (1840, 2. kiad. 1841); Bibliothecae sanscritae specimen (u.o. 1847); De evangeliis in arabicum ex simplici syriaca translatis (u.o. 1865); Über die an der univ. Bonn entdeckten neuen Fragmente des makarius (Lipcse 1866); Acta Sanctae Pelagiae, syriace ed. (Bonn 1879) és der Schulchanaruch und was daran hängt. Gutachten (u.o. 1884). Ujra kiadta Lassen Anthologia sanscritáját (2. kiad. u. o. 1868).
2. G. Ottó, német műfordító, szül. Brémában 1823 márc. 13. Tanulmányait Bonnban végezte, Brémába visszatérve, az éppen akkor megindult Weserzeitung munkatársa lett, 1850-ben pedig főszerkesztője. Két évvel később a városi szenátus titkárának s 1857. szenátornak választott, mig 1871-73-ig, 1878-81-ig és 1882-87. mint polgármester szerepelt, emellett 1866 óta ő képviselte szülővárosát az északnémet szövetségi, később a német birodalmi tanácsban. Különösen kitünt mint angol fordító lord Byron összes unkáinak (Berlin 1864, 6 kötet, 3. kiadás 1867) lefordításával és Shakespeare drámai műveinek átültetésével (Lipcse 1871). Ariost Orlandó Furiosoját (Berlin 1882-1883, 4 kötet) és Dante Divina Commedia-ját (u.o. 1891) is lefordította.
(ejtsd: chil-, Gil y Zárate) Antal, spanyol drámairó és tudós, szül. Escorialban 1793 dec. 1., megh. Madridban 1861. Franciaországban nevelkedett, 1811. visszatért hazájába s 1820-ban alkalmazást kapott a belügyminisztériumban Madridban. Az alkotmányos pártnak lévén hive, hosszu időn át kénytelen volt Madridon kivül tartózkodni, később visszatérhetett ide s nyelvtanítással foglalkozott, 1832. a Boletin de Comercio (később Eco) szerkesztője lett 1835. ujból visszanyerte a belügyminisztériumban előbb elfoglalt állását, de 1840. ismét elvesztette. Nemsokára azután a történelem tanára lett Madridban. Vigjátékai: El Entremetido, Cuidado con las novias, Un ano despues de la boda; szomorujátékai: Dona Blanca de Borbon (1835); Carlos II. el hechizado, Rosmunda (1840); Don Alvaro de Luna, Masanielo, Guzman el bueno (talán ez a legjobb valamennyi darabja közt) stb. Becses munka G. irodalomtörténeti műve, a Manual de literatura (4 kötet, madrid 1846, 8. kiad. 1874), továbbá De la instruccion publica en Espana cimü munkája (Madrid 1855, 3 köt.). Drámai műveit: Obras dramaticas cimmel ugyancsak Ochoa Jenő adta ki (Páris 1850).
az ókorban 1. hegység a Jarmuk és a Jabbok közt, gazdag legelőkkel, ma Dschebel Adschlun. - 2. G. jelenti a Jordán keleti tartományait (a görög Galaaditis), ameddig zsidók laktak. - 3. G. egyike a két menedék-városnak, hova a zsidók halálos itélet elől menekülhettek.
l. Balsamum.
(ejtsd: dsájsz), két county az észak-amerikai Egyesült-Államokban, és pedig Tennesseeben 1550 km2 területtel, 36.350 lakossal, Pulaski székhellyel és Virginiában 1300 km2 területtel, 6750 lak., Parisburgh székhellyel.
Ernő, angol utazó, született Bristolben, Angliában. Ausztráliában Melbourneben 1854-ig tisztviselő volt, azután több kisebb utazást tett. Müller F. támogatásával 1872-ben indult első nagy utjára, melyen az Amadeus-tavat fedezte fel. 1873-74. az Ausztrálián át vezető táviróvonalnak Peake állomásától a kel. hossz. 125°-áig hatolt előre. 1875-76. nyugati és déli Ausztrália nagy részét kutatta át rendkivüli fáradalmak között. Megjelent tőle Geographical travels in Central Australia (Melbourne 1874) és The journal of a forgotten expedition (adalaide 1880).
(franc., ejtsd: zsilé) a.m. mellény, ujjatlan kabát. - G.-nek v. Brelan-nak neveznek még egy kártyajátékot is, melyet négy ember 32 kártyával játszik. Minden játékos két betétre van kötelezve. Az egyiket nyeri az, akinek nagyobb «Geh»-je van vagyis két egyforma kártyalapja, a másikat az, ki három kártyában legtöbb egységet tud összeszámlálni.
-család. A XIV. sz.-nak egyik rég kihalt jeles családja. Pozsega vmegyei származásu, de később - ugy látszik - a felvidéken is nagybirtokos. Hogy Frankó várát is birta volna, mese. - G. Domokos, Miklós nádor fia. 1358. drégeli kapitány, honti főispán volt. A második nápolyi hadjáratban ő is részes volt. - G. János (I.), Gilét fia, Miklós nádor testvére. 1335-1356-ig Bajmóc vár ura, 1352. Keselőkő várnagya. Endre herceg halála megboszulásának sikerét célozta Nagy Lajos, mikor még 1346. Jánost Olaszországba küldte, ez évben junius hóban Anconában tartózkodott, s itt a magyar tábor számára élelmi szereket gyüjtött. A második nápolyi hadjáratban ő is ott volt a többi G.-akkal. - G. János (II.), Miklós nádor fia. 1353. lékai várnagy, 1355. nógrádi főispán, 1358. székely ispán, 1360-67. tárnokmester volt. A nápolyi hadjáratban mint jeles harcos vett részt. - G. László, veszprémi püspök. Miklós nádor fia, Rómában tanult, bakkalaureus lett; 1345 előtt pécsi kanonok volt és János portói püspök káplánja. 1345. császmai prépostnak nevezte ki VI. Kelemen pápa. 1358 febr. választott veszprémi püspök, eskütársa Lajosnak a zárai békében. 1376-ig volt veszprémi püspök. - G. Miklós (I., Pozsegai), Gilét fia, II. Gilét fivére. Neje Nekcsei Demeter tárnokmester leánya, Klára volt, kivel egy leányt nemzett, ki Kanizsay János jegyese volt, de e viszony rövid idő alatt felbomlott. ugy látszik, ez a Miklós volt 1323 -1324. somogyi főispán. Megh. 1335 előtt. - G. Miklós (II.) Gilét fia. 1339-41-ig turóci főispán volt, 1342 szeptemberében nádor lett s a kunok birája. 1343. Erzsébet királynéval, Nagy Lajos anyjával olaszországi uton járt, s az avignoni követségnek is tagja volt. Midőn 1346. I. Lajos öccse, Endre megöletése miatt Olaszországban járt, a tengeren elfogták s egy ideig Arbe szigetén a velencések emberei fogságban tartották, de sikerült megszöknie. 1348-ban a velenceiekkel kötött fegyverszünetnél Lajos király eskütársa volt. 1350 novemberben, midőn Lajos király az első nápolyi hadjáratba indult, nagy sereggel Miklós nádort küldi előre. Ugyanezen évben fiaival együtt a porvai pálos kolostort alapította. A második nápolyi hadjáratban is részt vett családja hasznavehető tagjaival együtt. A nádorságot 1356-ig viselte.