(olasz) a. m. vizfesték, l. Fedőfesték.
a magyarban különbözőt (ruhát, ételt) jelent, a növénytanban is takaró, p. az a lepel, amelyben a mogyoró gyümölcse megérik. L. még Gubás.
Soroksárhoz tartozó puszta, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pesti alsó j.-ban, 1865. a belga bank által parcelláztatván, rajta két nagyobb telep (Erzsébetfalva és Kossuthfalva) keletkezett. A G.-i csárda régóta ismeretes.
v. gubics, guba v. buga, bigolyó (növ.), galla cecidium, a növények szervein élősködők v. szurás következtében támadt helyi szövetdaganat v. szövetképzés, mely a benne v. rajta levő élősködőnek az időjárás és ellensége ellen védelmül, lakóhelyül, költőfészkül és táplálékul is szolgál. A G. csak a fiatal, még fejlődésben lévő részekből: a rügyből, fiatal gyökérből, szárból, levélből, nem pedig a teljesen kész szervekből képződik. A növények közül némely élősködő penész, p. a synchitriumok különböző gubacsot okoznak (penész-G., mycocecidim). Az állatok közül a bogarak csoportja, nevezetesen a gubacsdarazsak (l.o.) a kétszárnyu bogarak közül pedig a gubacslégy (l.o.) és még nehány más, a félfedelüek v. poloskafélék közül a gubacstetvek v. levéltetvek (aphis) és ugró tetvek (Psyllodes), továbbá nehány csőrős bogár és lepkehernyó. A pókfélék közül valamennyi gubacs-atka (Phytoptus) is okozója, vége nehány fonálféreg és kerekesféreg is okoznak G.-ot. A G. külső alakja nagyon különböző. Majd csak mint a növénytagok határozatlan eltorzulásai, majd pedig köröskörül zárt s a növény belső szövetében keletkező képződmények, mint a tölgy-G. Mint eltorzulás (deformatio) majd egyes tagon képződik, p. a gyökéren, a száron, a levélen v. a magrejtőn v. összetett szerven is mint a rügyön, a hajtás végén, a virágzaton, a virágon. A tölgyről több mint 200 faj különböző G. ismeretes, köztük a kereskedelem török v. levantei G.-a (gallae tinctoriae v. Turcicae) meg a magyar zsiros gubacs v. suska (l. az ábrát).
[ÁBRA] Magyar zsiros gubacs
Orvosi célra azon gubacsokat használják, melyek a quercus infectoria Oliv. levélrügyein a cynips gallae tinctoriae Oliv. nevü darázs szurása által képződnek. Azon G.-ban, melyben a rovar benne vesz, állítólag több a csersav. A legjobb G. az aleppói (gallae halepenses), ezekben 60-70% tannin van, azonkivül gallussav, ellagsav, viasz, cukor stb. A magyar és német G. nagyobb, könnyebb, sima, világos sárgabarna és sokkal kevesebb benne a csersav. ma már a G.-t majdnem kizárólag csak a csersav előállítására használják a gyógyszerészetben. L. még Cserzőanyagok.
(Cynipidae), a hártyás szárnyu rovarok magánosan élő csoportjának egyik családja, melynek fajai majdnem kivétel nélkül növénylevelekre, ágakra és gyökerekre rakják petéiket s az illető növényrészeken emiatt az ugynevezett gubacsok képződését okozzák, amelyek tulajdonképpen a növény beteges kinövései. E gubacsokban fejlődnek ki aztán a lárvák, bábozzák be magukat s csak mint kifejlett rovarok jönnek a külvilágba, amikor is a gubacson kis nyilást vágnak. Ha a gubacsban csak egy lárva van, akkor egykamrás, ha ellenben több lárva van, akkor a kamra több rekeszből áll. De nem valamennyi készít gubacsot, mert egyrészük, az ugynevezett zsellérek, a már fejlődő gubacsokba rakják le petéiket csupán, sőt vannak olyanok is, amelyek más rovarokba tojnak. Egy részüknek csak nőstényeik voltak ismeretesek s ezek szűzuton szaporítanak egy ideig, de aztán himek és nőstények is jelennek meg, amelyek azonban a szűzuton szaporítóktól annyira eltüntek, hogy korábban önálló fajok gyanánt irták le. Több faj ismertes s ezeknek egy része hazánkban is tenyészik. A Cynips-fajok valamennyien a tölgy- és cserfák különböző részein okoznak gubacsokat. A C. quercusfolii Htg. a tölgyfák leveleiről ismeretes barnás, golyóforma gubacsokat termeli, a C. calycis Htg. annak csészéjét szurja meg s a nagy több kiemelkedéses gubacsot okozza. A Rhodites rosoe L. (képét l. a Hártyásszárnyuak képmellékletein) a vadrózsafán előforduló bolyhos, kemény és többrekeszü gubacs keletkezésére működik közre, amelyet bede-guárnak neveznek.
(növ.), a Quercus Robur L. v. Q. pedunculata Ehrh. népies neve; l. Mocsártölgy.
(Cecidomya Meig.), a gubacslegyek családjába tartozó légynem, melynek fajainál a him csápjai leggyakrabban nyelesek, a nőstényéi ellenben nyeletlenek; a nősténynek kitolható és visszahuzható tojócsöve van. Mintegy 50 európai faj ismeretes s ezek között hazánkban is igen sok tenyészik. A legtöbb faj tavasszal repked és lárváik különböző növényekben tanyáznak. Nem egyszer nagyobb károkat is okoznak. Leggyakoribb faja az ugynevezett hesseni légy (C. destructor Say), mely a szunyoghoz hasonlít és nősténye a himnél nagyobb, bársonyfekete szinü, hasoldala vörös, hat négyszögletes fekete folttal; potrohgyürüinek izesülései, szárnytövei, vállai vérvörösek s ugyanily szinü sáv huzódik végig hátán is, csápjai a test 2/3-ával egyenlő hosszuak, 15-izüek, vörös-sárga szinüek; szárnyai hamvas-szinüek; hossza 2,5-3,5 mm. A kifejlett légy csak néhány napig él és első ivadéka április második felében és májusban, a második pedig szeptemberben jelenik meg. Lárvája elől-hátul vékonyodott, sárgaszinü, kinőtt állapotban 3 mm. hosszu és a buza meg rozs szára és levélhüvelyei közt élősködik s ugyanitt találhatjuk meg gesztenyebarna tonnaalaku bábját is. A lárva igen veszedelmes pusztító s hazánkban mint gabnapusztító igen régen ismeretes. 1778. s ujabban 1850-57. években az É.-amerikai Egyesült-Államokban igen nagy károkat okozott. hazánkból a legrégibb biztos adat e lárvák pusztításairól 1833-ból való, mely évben a Károly főherceg magyar-óvári uradalmában jelentkeztek s itt a buzának 2/3-át egy hét alatt tönkre tették. Ujabban nagyobb mértékben s igen kártékonyan léptek fel 1863. és 1864. tolna- és Fehér vármegyében, 1873. és 1875. Somogy vármegyében, 1878-79. Fehér-, Bács és Pest vármegyében, valamint Puszta-Pó vidékén. Ennek következtében a hazai kormány szükségesnek látta az irtás érdekében körrendeletet kiadni. irtása végett ajánlható a tarló leégetése és elszántása és a késői vetés. A légy életmódja különben a következő: maga a légy csak pár napig él. A nőstény 80-100 vörösesbarna petét rak a gabona leveleire, még pedig egy levélre rendesen kettőt. A lárvák átlag 5 nap alatt kelnek ki s a levél erezete között becsusznak annak tövéhez. Egy tőn 1-9 lárva tanyázik s ha teljesen kifejlődött, juniusban bebábozódik s aztán augusztus-szeptemberben mint kész légy jelenik meg. A nőstény aztán petéit az őszi vetésekre rakja le, a kis lárvák mint álbábok telelnek ki s valódi bábbá csak tavasszal lesznek. A tavaszi nemzedéktől meglepett gabona ugy néz ki, mintha csorda járt volna rajta keresztül. V. ö. Emich, Káros rovarok. - A (C.brassicae Weim.) elől sötétbarna, feje feketésbarna, szemei ezüstfényüek; csápjai a testnél sokkal rövidebbek; torának oldalain 3 ezüstös foltocska van; a szárnyak töve husszinü; szárnyai üvegszerüek, szivárványszint játszók; husszinü potroha feketén gyürüzött; a nőstény tojócsöve sárgásfehér; hossza 1-1,5 mm. Lárvája tejfehérszinü, testének fölületén apró szömölcsökkel, hossza 2-2,5 mm. A termékenyített nőstények petéiket májusban a repce termőjének bibéjébe rakják, ahonnan a lárvák rövid idő multával a maghüvely belsejébe hatolnak s a magokból táplálkoznak. Egy-egy maghüvelyben néha 60 darab lárvát is találhatunk s az ilyen itt-ott duzzadt s abból a lárvák a földre hullanak. A kiszabadult lárvák a földben bábozódnak be s 10 nap mulva a bábból kibuvik a kis legyecske. A lárvák különösen május-juniusban okoznak károkat. A védekezésre legjobb mód a megtámadott földet pár éven át más gabnanemüvel vetni be. A mákszipoly (C. papaveris Weim.) az előbbihez nagyon hasonlít, de hátán 2 sorban finom sárga szőrök emelkednek; hossza 1,5-2 mm. Lárvái husszinüek s a fejlődő mákfejben tartózkodva, annak magjait fogyasztják. A megtámadott mákfejek szennyesvöröses szinüek lesznek. Az említetteken kivül azonban vannak oly fajok is, amelyek különböző fák rügyeiben és gallyaiban tanyáznak, p. a C. rosaria Zöw. és C. salicis Schr. különböző fűzfák friss hajtásaiban; a C. piri Bouché a körtefa leveleiben. L. még Diplosis.
(állat, Cecidomyidae), a kétszárnyuak v. legyek egyik családja, melynek fajai általában igen kicsinyek, szárnyaikon csak három hosszerük van. Lárváik különböző növények belsejébe furakodnak és munkálkodásuk folyamában gubacsokat termelnek. A családnak Európában 10 nem van és 300-nál több faja él, amelyeknek nagy része hazánkban is tenyészik és néha tetemes károkat okoz; különösen gyakoriak a Casidomyia és Diplosis nemek egyes fajai. L. Gubacslégy és Diplosis.
(növ.), a növényeken bogárszurás okozta korcsképződés. gyakran a száron v. az ágakon mint gömbölyded, husos daganat mutatkozik, rajta a levelek rózsa módjára szorulnak össze, azért a G. gyakran rózsaalaku. A G. belsejében van az előidéző bogár, különösen Cecidomya-fajok petéje v. pondrója. Többféle fán láthatni, leggyakrabban a fűzfa fajain, ezen fűzrózsának is nevezik.
(növ.), l. Fügefa.