(Krsko), az ugyanily nevü kerületi kapitányságnak székhelye Krajnában a Száva és a steinbrück - zágrábi vasut mellett, (1890) 5406 lak., közelében az Auersperg grófok «Thurm am hart» nevü szép kastélyával és a római Noviodunum romjaival.
néptörzs Nepalban (l.o.).
Vladimirovics József, orosz tábornok, varsói katonai kormányzó, szül. régi orosz nemes családból 1828 nov. 15. A szt. pétervári apródiskolában növekedett s 1846. mint tiszthelyettes lépett be a gárda-huszárezredbe, honnan századosi ranggal ment át a gyalogsághoz, de 1857. mint eskadron-parancsnok ujra visszament a gárdahuszársághoz, 1860. a cár szárnysegéde s 1861. ezredes lett 1863. résztvett a lengyel fölkelés leverésében s 1866. egy lovas gránátos ezred parancsnokságát bizták rá, 1876. pedig hadosztályparancsnok lett. Az 1877-iki orosz-török háboruban egy nagyobbrészt lovasságból összeállított előhadat vezérelt, mellyel előbb Tirnováig, majd a Balkánon át Drinápoly előre nyomult. Ez a vakmerő hadimenet azonban, melynek révén az oroszok a Sipka-szoros birtokába jutottak, nem volt oly döntő befolyással a háborura nézve, mint amilyennek kezdetben látszott, mert előretolt hadait a török déli hadsereg mihamar visszaszorította. Nemsokára ezután Szt. Pétervárra hivták G.-t, hogy lovasosztályát a harctérre vezesse. Október havában vette át az összes testőrhadaknak és a nyugoti hadtest lovasságának vezérletét azzal a meghagyással, hogy az Oszmán pasa vezérsége alatt Plevna mellett álló török hadaknak háta mögött az összeköttetést elvágja és Plevna körülzárolását befejezze. Ez, miután G. okt. 24. az elsáncolt Gorny Dubnikot rohammal bevette s az szintén elsáncolt. Tikist heves lövetéssel megadásra kényszerítette, meg is történt. Erre dec. végén átkelt a Balkánon, 1878 jan. 4. megszállta Szófiát, innen Filippopol ellen ment, ott Szulejman pasa hadseregét három napi csata után (jun. 15-17.) szétszórta, mire az orosz főhadsereggel Drinápolynál egyesült s ezzel együtt egész Konstantinápoly közelébe haladt előre. A háboru befejezése után G. lovassági tábornoki rangot kapott és a cár főhadsegéde lett, 1879 ápr. 14. pedig Szt. Pétervár teljhatalmu kormányzójává nevezték ki. Minthogy azonban az erre következő télen a cár ellen intézett merényletet G. megakadályozni nem tudta, 1880. állásától és minden más katonai szolgálatától felmentették. Csak III. Sándor cár hivta őt vissza 1882. aktiv szolgálatba s 1883. a varsói katonai kerület kormányzóságát bizta rá. Ez állásában világszerte ismeretes, mint a lengyelek kegyetlen sanyargatója.
1. Cornelius, német műtörténész, szül. Nischwitzben 1850 jan. 1. Beutazta Európát s 1879-87. a drezdai műiparmuzeumban kapott alkalmazást; 1889. a berlini technikai főiskolán habilitáltatta magát s 1893. a drezdai technikai főiskola tanára lett. Főmunkája a Kugler, Burckhardt és Lübke által megkezdett Geschichte der neuern Baukunst folytatása: Geschichte des Barockstils, des Rokoko und des Klassicismus (Stuttgart 1886-88). Egyéb munkái (Hähnellel és Adammal együtt): Sächs. Herrensitze und Schlösser (Drezda 1886); Möbel deutscher Fürstensitze (Berlin 1886-87); Das Barock- u. Rokoko-Ornament Deutschlands (u.o. 1886-90); Im Bürgerhaus (Drezda 1889); Kunst und Künstler am Vorabend der Reformation (Halle 1890); Andreas Schlüter (Berlin 1891).
2. G. Lajos, német festő, szül. Altonában 1812 márc. 8. Hamburgban Bendixben tanítványa volt, azután Münchenben, majd Kopenhágában tanult és hosszu utazásokat tett Norvégiában, Svédországban és Jütlandban. Düsseldorfba menvén, föltünést keltett egy jütlandi pusztát ábrázoló tájképével, mely a természetnek akkor szinte páratlan egyszerü, keresetlen fölfogásáról tanuskodott. Ezt az irányt folytatta Münchenben is, ahova 1836. költözött. 1843. visszatért Düsseldorfba és utazásainak hatása alatt már olaszországi tájképeket is festett, de szintén eredeti, realista modorában. 1852-1859. tanulmányutat tett Olaszországban, Dalmáchiában, Magyarországban, Görögországban. Legjelesebb művei: A krissaei sikság Görögországban; Sikság Tébe mellett; A római Campagna; Tájkép az albai hegységből (berlini nemzeti képtár); A Nemi tó; A Szabin-hegység; Busaco Kolostor Portugáliában (drezdai képtár); Bükkerdő a plöni tó mellett; A Keller-tó Holsteinban, stb.
1. Ernő Frigyes, német állatorvos, szül. Drentkauban (Szilézia) 1794 okt. 13., megh. Berlinben 1882 aug. 13. Nagy kórboncolástani kézikönyvei alapvetők voltak és kazuisztikus adataikkal ma is értékesek; irt azonkivül élettani szakmunkát is, utolsó műve pedig az állati torzszülöttekről szóló nagy képes atlasz. Hertwiggel együtt a Magazin für Thierheilkunde c. folyóiratot alapította meg.
2. G. Ernő Gyula, német sebészé, G. Ernő Frigyes fia, szül. Berlinben 1825 szept. 13. Tanulmányai végeztével 1853. magántanár lett, 1852- 1856. Lagenbeck asszistense volt, 1862. a berlini egyetemre a sebészet rendkivüli tanárává nevezték ki. Az 1848-71-iki háborukban mint katonaorvos vett részt. Művei: Beiträge zur vergleichenden pathologischen Anatomie der Gelenkkrankheiten (Berlin 1853); Ueber einige durch Erkrankung der gelenkverbindungen verarsachte Missgestaltungen des menschlichen Beckens (u.o. 1854); Über Cystengeschwülste des Halses (u.o. 1855); Über den Transport Schwerverwundeter und Kranker im Kriege (u.o. 1859); Handbuch de Lehre von den Knochenbrüchen (u.o. 1860-65); Leitfaden für Operationsübungen am Kadaver (u.o. 1862, 7. kiad. 1889); Abbildungen zur Krankenpflege im Felde (u.o. 1868); Zur Geschichte der internatiolaneln und freiwilligen Krankenpflege im Kriege (Lipcse 1873), Die Kriegs-Chirurgie der letzten 150 Jahre in Preussen (Berlin 1875); Die Gelenkresektionen nach Schussverletzungen (u.o. 1879). Magyarul megjelent Utmutatás sebészi műtétek gyakorlására és alkalmazására. Ford. Varró Indár (Budapest 1880). orvosi lapokat is szerkesztett.
néger ország Közép-Szudánban a Nigertől Ny-ra, More, Borgu és Gando közt, mintegy 50000 km2 területtel, Nungu (Bennananba) székhellyel, Szudo-Melle, Boti nagyobb helységekkel.
fürdőhely Bern svájci kantonban, 21 km.-nyire Berntől, a Gurnigelhubel (1550 m.) Ény-i lejtőjén, 1153 m. magasan, 3 ásványvizforrással, mintaszerü berendezéssel. Évenként mintegy 2000 fürdővendég látogatja. V. ö. Verdat, G. (Bern 1876).
Madrasban kereskedelmi suly = 4536 kilogramm.
(szánszkrit) a. m.a fontos, tekintélyes, a tiszteletreméltó egyének cime, atya, anya, öregebb rokon jelzője, tanító, igy nevezik az istenek oktatóját, Brihaszpatit is. A buddhisták és szikheknél vallásos tanító.
(németül Laufkugeln), 3-3,5 gr.-ot nyomó vasgolyók, melyekből egyszerre többet töltöttek a régi nagy ürméretü puskákba, hogy azok, kemény talajon szökdécselve, hosszabb vonalon pásztázzák a terepet.