Dávid, nyomdász, 1578. állította fel jól felszerelt nyomdáját Bártfán, melyet 1597-ig (valószinüleg haláláig) maga vezetett. A műhelyéből kikerült nevezetesebb nyomtatványok közül említést érdemelnek: Stöckel Leonhart, Formulae tractandarum Sacrarum etc. (1578). Kulcsár györgy, Postilla 81579 és 1597); Balassa Bálint, Beteg lelkeknek való füves kertecske 81580); Judicium magyar nyelven 81581) és Huszti Péter, Aineis (1582); Wagner Márton, Apologia Examenis Ecclesiae et Scholae Bartphensis (1590);Énekes könyv (1593); Stöckel Neonhart, Postilla (1596). Utolsó nyomtatványa minden valószinüség szerint Kulcsár György Postillájának 1597. megjelent második kiadása lehetett, mert ugyanazon évben Bártfán már Klöz János neve alatt megjelent nyomtatványokkal találkozunk.
1. Hermann, német földrajzi iró, szül. Andreasbergben, a harzhegységben 1825 jul. 22., megh. Münchenben 1874 jan. 29., mint az ottani politechnikum földrajztanára. Művei: Die Lande Braunschweig u. Hannover (2. kiad., Hannover 1880); Lehrbuch der Geographie (5. kiad. Wagner H. átdolg., u. o. 1882-83).
2. G. Hermann, német protestáns teologus és Palesztina-kutató, szül. Westerlindében 1849 máj. 10. Göttingában és Erlangenben tanulta a teologiát. 1884 óta a lipcsei egyetemen a teologia tanára. 1881 március havától augusztusig a német Palesztina-egylet ásatásait vezette Jeruzsálem mellet. Munkái: Ausgrabungen bei Jerusalem (Lipcse 1883); Palästina in Bild und Wort (Ebersszel együtt, u. o. 1883-84); Zukunftsbild des jesaia (u.o. 1885). 1878 óta szerkeszti a Zeitschrift des deutschen Palästinavereins c. folyóiratot.
-család (kis- és nagy-gúthi). A Gúthkeled nemzetséghez tartozott. Törzse valószinüleg ama László volt, ki 1217. tevékeny részt vett II. Endre magyar király sikertelen keresztes hadjáratában. Illés 1296. kir. adományban nyerte a Szabolcs vármegyei Gúth helységet, melytől a család nevét is vette. G. László, János és Boldizsár, kik virágzó családok alapítói lettek, megosztoztak 1323. az eddig közös birtokokon, melyek később Szabolcs, Heves, Zemplén, Bereg, Szatmár, Bihar, Közép-Szolnok stb. vármegyékben rendkivül felszaporodtak. A XV. sz. elejétől fogva két ág emelkedett ki, G. Benedeké és G. Jánosé. Amaz. a szilágysági ág, kihalt az 1613-i Ung vármegyei másodalispánban, G. Boldizsárban. Eme János u. n. tiszavidéki ágának pedig kiválóbb tagjai voltak: G. Miklós, 1593-ban Közép-Szolnok vármegye alispánja. G. István, az egyesített Külső-Szolnok, Kraszna és Kővár vármegyék alispánja, Mint II. Rákóczi Ferenc hű embere és egyik erdélyi hadosztályának vezére, a szatmári béke (1711) után kénytelen volt egy ideig bujdosni. Birtokait is elkobozták. De az irányadó köröknél nem épp rossz szemmel látott fiának, G. Farkasnak, fáradozásaival sikerült számára kegyelmet szerezni. G. Elek, Külső-Szolnok vármegye főpénztárnoka, G. Sándor 1814. jegyzője, G. Antal pedig 1848. Belső-Szolnok vármegye főszolgabírája volt. A G.-ból sarjadzott ki körülbelül Zsigmond király korában a G.-Ország-család (l.o.).
-család. A kis és nagy-gúthi Guthi-család egyik ága, a Gúthi Gáspáré az Ország nevet is nyerte. Állítólag azért, mert ifjonta e Gáspár vagy talán fia Mihály a mezőn katonásdit játszó gyermek-csapatot vezényelve, az arra járó Zsigmond király kérdésére: «Ki katoniái vagytok?» azt felelte vala: «Az országéi.» A gyermek felnövekedvén, a király Országnak nevezte. Gúthi Gáspár fia, G. Mihály, Zsigmond király olaszországi utjában mint kincstárnok vagy főasztalnok volt a kiséretben. Résztvett az Ulászló lengyel királyt a magyar trónra hivó 1440. krakkói követségben. E király alatt, kitől többször nyert adományokat és kiváltságokat, kincstárnok volt. 1447. Bécsben járt a Frigyes császárral békealkudozásokat folytató küldöttséggel. V. László alatt, kit gyakran kisért utazásaiban, kir. főudvarmesterként szerepel. 1459-ben nádorrá lőn. 1466. Morvaországban nagy sikerrel csatározott. Mátyás királynak erdélyi, modvai és csehországi háborukban szép szolgálatokat tett. Midőn 1471. az elégületlenek pártja Kázmér lengyel királyfit hivta meg a magyar trónra, G. Mihály nagyban küzdött e fondorlatok ellen. Ez évben Sabác várát is ostromolta, de sikertelenül. 1473. Ulászló lengyel követeinek Neisse, majd Opplen városában előterjesztette Mátyás követeléseit és feltételeit a cseh ügyekre vonatkozólag. 1476. résztvett Fehérvárott Beatrix királyné megkoronázásában. meghalt mint élemedett agg 1482. Négy fia és két leánya maradt. G. János, előbbinek öccse, I. Ulászló buzgó párthive volt. Felesége halála után Fehérvárott keresztes barát lett. Leányát Giskra János (l.o.) vette el. G. László, Mihály nádor fia. 1490. a II: Ulászlót meghivó küldöttség tagja. Királyi főlovászmester. A legtöbb békekötés és törvény létre hozatalánál szerepelt., bár irni sem tudott. Fiai közül említendők: G. János, szerémi, majd váci püspök. Résztvett a mohácsi ütközetben. G. Imre, II. Lajos főkamarása, I. Ferdinánd főajtónállója, G. Ferenc, 1522. főkamarás. Elesett Mohácsnál 1526. G. László, 1536. Nógrád és Heves alispánja volt. 1542. ő is részt vett Joákim brandenburgi őrgrófnak a töröktől elfoglalt Buda elleni hadi vállalatában. megh. 1544- Özvegye Pekry Anna, később Losonczy Istvánné. Fia: G. Kristóf, I. Ferdinánd alatt országbiró, királyi tanácsos, nógrádi főispán. 1552. a Miksa királyfi fogadására Genovába küldött seregben találjuk. 1560. Ferdinánd nyolc várral adományozta meg. Neje volt Zrinyi Ilona, a szigeti hős leánya. Megh. 1567. benne a G.-család fiágának magva szakadt. Gúthi-Ország Mihály, magyarországi nádor képe debreceni Bárány Ágostontól megjelent a Felsőmagyarországi Minerva 1825. évf.
(ejtsd: götri), 1. county Jowa É.-amerikai államban, 1640 km2 területtel, 8250 lak. Panora székhellyel. - 2. város Oklahoma É.-amerikai territoriumban, a Cimarron és vasut mellett, (1890) 2788, a tőszomszédságában levő East-G.-vel együtt 5929 lak., jelentékeny fakereskedéssel. 1889. alapították.
1. Frigyes, angol kémikus és fizikus, szül. Londonban 1833 okt. 15., megh. u. o. 1886 okt. 21. Tanulmányait Angliában, Heidelbergában és Marburgban végezte. Miután több évig mint tanársegéd alkalmazásban állott, 1860. a Royal Collegen Mauritius szigetén a kémia és fizika tanára volt. 1867. hazájába visszatért s a Royal school of mines és a School of sciences nevü tanintézetekben a fizika tanárává nevezték ki. Különösen szerves kémiával foglalkozott. Fizikai vizsgálatai a hajcsövességre, folyadékok hullámmozgására és hővezető képességére vonatkoznak. Dolgozatai közül említjük a következőket: An examination of the waters of Mauritius. Elements of heat and non metallic chemistry (1868); Magnetism and electricity (1875); An introduction to netism and electricity (1875); An introduction to physics (1877); Practical physics 81879); The first book if knowledge (1881); Qutline of experiments and apparatus for illustrating elementary instruction in sound, light, heat, magnetism and electricity (1881). Cerny Frigyes álnéven adta közzé The ten c. költeményét és Logrono c. drámáját (1877).
2. G. Jakab, angol sebész és katonaorvos, szül. Londonban 1785 máj. 1., megh. u. o. 1856 máj. 1. Asistant-Surgeonként ezredével 1802. Észak-Amerikába ment, 1808. pedig a spanyolok- és portugálok elleni háboruban tevékeny részt vett, itt nemcsak mint katona tünt ki, hanem mint sebész is nagy érdemeket szerzett. 1814. nyugdijba ment. Ő alapította az Infirmary for Diseases of the Eye-t, Royal Westminster Ophthalmic Hospital. A Council des College of Surgeonsnak tagaj, később elnöke és 5 éven át mint a boncolástan és sebészet tanára működött. G. nemcsak bátor, tetterős sebész, hanem kitünő szemész is volt. Ő ajánlotta a véredények alákötését a vérzés helyén és ő gyakorolta a katarakta felső lebenyes extrakkcióját. Szeretettel foglalkozott a hadi sebészettel és e tapasztalatainak eredményét az On gunshot wounds of the extremities, requiring the different operations of amputation and their aftertreatment, etc. c. korszakalkotó művében tette közre. Egyéb művei: On the desiases and injuries of arteries, with the operations required for their cure (London 1803); On the anatomy and discases of the neck of the bladder and of teh urethra (u.o. 1834; 3. kiad. 1843, Filadelfia 1845), On teh certainty and sfety with which the operation of the extraction of a cataract from the human eye may be performed etc. (u.o. 1834); On injuries of the head affecting the brain (u.o. 1842) stb.
3. G. Jakab Cargill, skót, szül. Glamisban 1814 aug. 27., megh. 1893. Teologusnak készült s Edinburgban tanult, de pályáját elhagyta s kereskedőnek ment. 1851. jelent meg tőle névtelenül a Villages scences leiró költemény, melynek erős népies szinezete nagyon megtetszett s a mű hamarosan több kiadást ért. Ezután következnek: The first false step, költői elbeszélés (1854); Wedded love (1859); My lost love (1865); Summer Flowers (1865); Rowena, félig elbeszélő, félig drámai költemény (1871); Woodland echooes, lirai költemények (8178). Mint prózairó is kivált The vale of Strathmone, its scenes and legends c. munkájával (1875). G. 1868 óta Dundeeban a nyilvános könyvtár főkönyvtárnoka.
4. G. Tamás Anstey, angol iró, szül. Londonban 1856 aug. 8. Jogot tanult s mint regényiró F:.Anstey álnév alatt lépett fel. Művei: Vice versa (1822); The black poodle and other tales (1884); Tinted Venus (1885); The giant's robe (1884); A fallen ivol (1886), legujabb munkája a három kötetes The Pariah c. regény (1889).
a Vihorlát-Gutin trachithegylánc egyik legkeletibb tagja, Mármaros és Szatmár vármegye határán. A hegységet az Avas-Ujfalu és Técső közti mély hágó (583 m.) választja el az Avas csoportjától (l.o.); a hegység innen DK-i irányban huzódik s főgerince összeesik a két vármegye határával. Nevezetesebb csúcsai: a Fenyőhegy v. Fenyér (1093 m.), a Verfu rotundiloru (1241 m.), a Plesca mare (1291 m.), azután a fernezelyi hágón tul a Rozsály (1307 m.) s a Felső-Bánya és Krács-falu közti nyergen tul maga a Gutin (1447 m.), melyen tul a Kapnikbánya és Büdfalu közti hágó (1039 m.) a hegycsoportot a Láposhegységtől (l.o.) választja el. Ezen hegység hossza mintegy 45 km., oldalágai, melyek É-on a Tiszaág, D-en a Kapnik, Lápos és Szamos folyókig terjednek, szintén jelentékenyek s az 1200 m.-en tul is emelkednek. A hegységnek a Fenyőhegy és Rozsály közé eső részét Kőhát-nak is nevezik. A G:-ban fakadó nagyobb patakok: É-on a Mára, mely az Izába ömlik, D-en a Tur (a Tisza mellékvize), a Fernezelyi-patak és a Kapnik (mindkettő) a Lápos mellékvize). A G. egészen trachitból áll s leginkább a zöldkőféle régibb trachitok tulnyomók; a trachittufa csekély kiterjedésben mutatkozik, helyenkint homokkő is fellép. Benne dus arany- és ezüsttelepek vannak s a bányászat főhelyei Nagybánya, Felsőbánya, Fernezely, Kapnikbánya, Láposbánya, és Misztbánya. Ez okból számos járható ut szeli a hegységet s völgyei sürün vannak benépesítve.
(Cletgud, Gldguth, Gwthkleth v. Kutkeled) nemzetség ősei, Keled és Gut - Kézai szerint - a svábok földéről, Hohenstauf várából Péter király idejében vándoroltak be. A nemzetség legrégibb ösmert tagja Salamon fia János, ki a a XIII. sz. elején 25 márkányi kárt okozott Vazul kőrösmelléki apátnak. - Privarc (Pelbárt) 1238. már ungi főispán volt. 1263. Pethőd fia, Vid mester és testvérei egy elveszett bibliáért Somogyban két faluval kárpótolták a csatári kolostort. (Euzt a bibliát, melyet a német tudósok szerint 1074. Gebhard salzburgi érsek ajándékozott volna az admonti kolostornak, Fejérpataky László a Magyar Könyvszemle uj folyamának 1893. évi I. kötetében első ismert tulajdonosáról Gutkeled-bibliákank nevezte el.). István bán fia Miklós 1264. Kemlők comese s a királyi tálnokok kancellárja, Ivacsin pedig Béla herceg pohárnoka. Ez időtől kezdve mind nagyobb országos méltóságokat viseltek a G.-ek, p. említett Miklós 1275. horvát és dalmát bán volt. Testvére Péter különösen a csehek ellen való háboruban és Viddin ostrománál tünt ki. A család több tagja résztvett V. István és IV. László harcaiban. A nemzetségnek Bereg, Bihar, Gömör, Sopron, Szatmár, Zemplén és más vármegyékben 0215-1435 közt összesen 267 birtoka volt. Belőle 18 ág és család vált ki. Igy Omode (1270) az Amadék, Mihály a Maróthyak, Jakab a Márkyak, I. Hodos (1271-79) a Szokolyak, András a Báthoryak, Miklós a Butkayak, Lőrinc a Dobyak, Mihály a Várdayak őse. V. ö. Wetrner, Nemzetségek (I. 243-288); Csergheő, A Guthkeled-nemzetség cimere, 63 cimerrajzzal (Turul 1891, 9-15. l.).
János Pál, magyar nyomdász, 1798. állította fel nyomdáját nagyváradon, mely neve alatt 1802-ig működött, mikor 1803. Gottlieb Antal tekintélyes váci nyomdász tulajdonába ment át.
(Gutern, Gutora), kisközség Pozsony vármegye felső-csallóközi j.-ban, (1891) 745 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral, urasági (Czilchert Róbert-féle) jeles törzsjuhászattal.