(ejtsd: gájen) Rikárd gróf, tábornok a magyar szabadságharcban, szül. Bath városában (Anglia) 1812., megh. Konstantinápolyban 1856 okt. 12. Ifju korában Don Miguel ellen harcolt Portugáliában, 1832. az osztrák hadseregbe lépett, de 1839. mint főhadnagy kilépett s Magyarországban telepedett meg, hol Pulszky nemzetgazdasági terveit s Kossuth politikai céljait előmozdítani iparkodott. Midőn a magyarok 1848. fegyvert fogtak, G. egy honvéd-zászlóalj parancsnokságát nyerte, melynek élén a schwechati ütközetben kitünt; ezután egy nagyobb osztály parancsnokságával bizatván meg, 1848 dec. 18. Nagyszombatot védelmezte Simunics tábornok ellen. Mindenütt kitünt hősies bátorságával. Mint Görgey hadserege egy hadosztálynak parancsnoka 1849 febr. 5. rohammal elfoglalta a branyiszkói szorost, de ezután, mivel Görgeyvel viszálykodott, az osztrákoktól szorosan körülzárt Komárom várának parancsnoka lett; a legkalandosabb események egész sorozata után végre az ostromlók sorain keresztül hatolva, eljutott a várba, melyet hősiesen védelmezett mindaddig, amig a magyar hadsereg fel nem szabadította. Görgey ápr. végével felmentette a parancsnokság alól, mire G. elbocsáttatását kérte, de rábeszélés folytán a Vetter alatti déli hadseregbe lépett, melyben egy tartaléksereget szervezett; ezzel jul. 1. elfoglalta Aradot, résztvett Vetter győzelmében Hegyesnél jul. 14., de a titeli fensik ellen intézett roham alkalmával Mosszorinnál vereséget szenvedett s a Szőreg és Temesvár melletti szerencsétlen ütközetek után (aug. 5. s 9.) török területre menekült, ahol Kursid pasa névvel török szolgálatba lépett. Damaszkuszban a főparancsnoksággal bizatván meg, 1850. egy felkelést csirájában elfojtott s lecsillapította az aleppói zendülést. A keleti háboru kitörésekor Oroszország ellen Anatoliába küldetett, de ott mint törzskari főnök oly keveset volt képes kivinni, hogy a török kormány visszahivta. Neje szül. Splényi Mária bárónő volt (megh. Párisban 1869 szept. 8.), férjét bolyongásaiban hűen elkisérte. Két fia a francia hadseregben szolgál.
(ejtsd: gijon) Johanna Mária, Bouvier de la Motte, vallásos rajongó nő s az u. n. quietizmusnak (l.o.) Franciaországban egyik alapítója; szül. Montargisban 1648 ápr. 13., megh. Bloisban 1717 jun. 9. Már fiatal leánykorában nagy hajlama volt az áhítatoskodásra, a világ örömeiről való lemondásra, de atyja a gyakorlati élet számára akarta nevelni, 16 éves korában pedig kényszerítené, hogy férjhez menjen (de la Mottehoz). Öt gyermek anyjává lett, de már 28 éves korában özvegyen maradt s ez időtől fogva lelke vágyainak élhetett. Rokonérzelmü gyóntatójának, de la Combe barnabita szerzetesnek befolyása alá adva magát, beutazta Franciaországot és Svájc déli részét a quietimus terjesztése céljából, és szerte kegyes egyesületeket alapított. Tanításainak fő tartalma ez volt: az embernek az önszeretetet az isteni dolgokról való elmélkedés és a sziv imája által kell legyőzni, az embernek önmagára és akaratára nézve meg kell halni, hogy egyedül krisztus élhessen benne: az istent, tekintet nélkül a jutalomra vagy büntetésre, szeretnünk kell, amennyire ember szeretni képes; és még ha bizonyosan tudnók is, hogy isten bennünket örök kárhozatra vetend, akkor is legfőbb boldogságunk isten szeretése és imádása volna. Midőn de la Combe társaságában Párisba visszatért (1686), az udvar köréből is többen hiveivé v. legalább tisztelőivé lettek, többek közt Maintenon asszony és a nagy tudós s jeles szónok Fénelon püspök is; de akadt számos ellensége is, kivált a párisi papok között, kik hamis vádakat emeltek ellene, gyóntatójával való viszonyát - bár teljesen alaptalanul - gyanusították, vagy akik, mint p. a nagy befolyásu Bossuet, a quietizmust eretnekségnek, vagy legalább is ferde iránynak tekintették. Mindketten börtönbe vettettek (1688), de G. Maintenon pártfogása folytán szabadon bácsottatott, 1695 ujra egy időre a Bastillebe záratott. Közben ezen ügy, főként Bossuetnek Fénelon iránti gyülölete folytán, a pápa elé került, aki Bossuetnek adott igazat s Fénelonnak idevonatkozólag irt művét (Explication des maximes des saints sur la vie intérieure) kárhoztatta G. munkáit Poiret adta ki 1723-22.; önéletrajzát pedig Kölnben 1720. V. ö. Upham, Life religious opinions and experience of Madame G. (London 1870); Guerrier, Madame G. (Orleans 1881).
(ejtsd: gijó), 1. Arnold Henrik, svájci természettudós, szül. Neuchatelben 1807 szept. 28., megh. New-Jerseyben 1884 jan. 30-án. Berlinben tanult, azután Párisba ment; 1839-ben tanár lett szülővárosa akadémiáján s ottani tanártársaival: Agassizzal és Desorral együtt Systeme glaciaine (Páris 1848) c. művét adta ki. 1848. Észak-Amerikába ment, Bostonban előadásokat tartott, melyeket Earth and man (uj kiadás 1875, németül Lipcse 1873) cimmel adott ki. kutatásokat tett az Alleghany-hegységben geologiai szempontból s ere vonatkozólag két értekezést bocsátott közre (1861 és 1880). Egyéb művei: Meteorological and physical Fables (Washington 1858); Physical geography (London 1873); Creation, or biblical cosmogony in light of modern science (New-York 1884). V. ö. Faure, Notice sur A. G. (Genf 1884).
2. G. Yves, francia radikális politikus, szül. Dinanban 1843 szept. 6. Párisban jogot végzett s azután hirlapiró lett, előbb Nimesben, majd pedig a párisi Rappelnél dolgozott. 1864-84-ig a párisi községi tanácsnak volt tagja, 1885. Párisban képviselőnek választották, mely állásban különösen Marcere belügyminiszter ellen kelt ki; 1889 febr. pedig a Tirard-kabinetben a közmunkák minisztere lett s a Freycinet-minisztériumban is megtartotta tárcáját; 1892 febr. 18. azonban az egész kabinettel visszalépett. Az 1893 aug. választásokban régi párisi kerületében a szélső szocialisták megbuktatták és azóta sem jutott mandátumhoz. A Panam-társulat ellen indított pörben mint tanu szerepelt. Számos radikális és szocialista irányu munkát irt: Études sur les doctrines sociales du christianisme (2. kiad. 1881); Préjugés politiques (1873); Histoire des prolétaires (I. 1873); La science économique (2. kiad. 1887); L'enfer social (1882); La prostitution (1881); La morale (1883); La police (1883); Lettres sur la politique coloniale (1887); L'impôt sur le revenu (1887). Regényeket is irt: Un fou (1884) és Un drôle (1885). La tyrannie du socialisme c. művét angolra is lefordították. Legujabb munkája: Les principes de 1789 et le socialisme (Páris 1894).
mérték, l. Gösz.
l. Géza (5).
l. Gudsrat.
l. Guszle.
(Merida), Los Andes venezuelai állam egyik kerülete az Andok között, ahol mint egy 20 hegycsúcs van (3-4500 m. magas) és ahol a Rio Chama folyik. A lakosok száma (1881) 78181 Fővárosa Merida.
1. a Domonkos-rend alapítója, l. Domonkos.
2. G. Gáspár don, l. Olivarez.
(Aragua), 1881-ig egyik állama Venezuelának; most Merida (l.o.) államba van beosztva.