Károly Vilmos, német geologus, szül. Dannenfelsben (Rheinpfalz) 1823 febr. 11. Münchenben és heidelbergában bányászati tanulmányokkal foglalkozott. 1848. a st. ingberti szénbányáknál nyert alkalmazást. 1851. Münchenbe hivták és az állami geologiai felvételek vezetésével bizták meg. 1879. a bajor bányászakadémiának lett az igazgatója. A müncheni egyetemen és technikán is működött mint tanár. A bajor akadémiának tagja. Számos geologiai műve jelent meg a bajor akadémiánál. Leginkább az Alpeseknek és Bajorországnak a geologiai és paleontologiai viszonyait tanulmányozta, idevágó dolgozatai: Beiträge zur Foraminiferenfauna der nordalpinen Eocängebilde 81868); Über das Vorkommen von Eozoon im Ostbayerischen Urgebirege, Über den Riesvulkan und über vulkanische Erscheinungen im Rieskessel (1870); Geologische Mittheilungen aus den Alpen cimen több közleménye jelent még meg. Ujabban Bajorország geologiáján dolgozik Geologie von Bayern I-II. köt. (1887-1893).
l. Tuberkulózis.
(növ.), a dudafürt és koronafa gyökerein gombák okozta daganatok vagy gumók.
(a. m. ezüst ház), járási székhely Trebizond (Trapezunt) kis-ázsiai vilajeben, 75 km.-nyire Trebizondtól a Karsit-szu magas völgyében, mintegy 6000 lak., akiknek több mint fele keresztény, illetőleg őrmény. Az amfiteátrumszerüen, szürke agyagból épített város lakóinak főfoglalkozása a gyümölcstermelés (körte, alma, cseresznye mandula stb.) szárítás és kereskedés (évenként mintegy 200000 piaszter ért.), továbbá az agyagedénykészítés (évenként 30-40000), prém- és bőrkereskedés.
(Gumis-tepe), kis kikötőhely a Kaspi-tenger partján, a Gurgan torkolatánál. Innen indult el Vámbéry turkesztáni utjára. Helyén állott valószinüleg a XI. és XII. században a hires kereskedelmi város: Abuszkun.
Karolina, német költő, szül. Karlsruheban 1780 febr. 11.-én, megh. 1806 jul. 6-án. Mint szerzetes hölgy élt majnai Frankfurtban és a Rajna mellett. Élénk fantáziája volt és nagy hajlamot mutatott a rajongásra. Midőn a hires régiségbuvár, Creuzer, tartós szerelmi viszony után őt elhagyta, kedélybeteg és öngyilkos lett 1806. Tian név alatt irta műveit: Gedichte und Phanstasien (Hamburg 1804); Poetsche Fragmente (Frankfurt 1805); Aufsätze und gedichte (Bachmann A. közölte a Sommertaschenbuch-ban és más almanachokban). Emlékét Arnim Bettina örökítette meg. Die Günderode cimü művében (Grünberg 1840, 2. köt.). Költeményeinek egy gyüjteményét Götze adta ki (Mannheim 1857).
1. Thüringiából származott grófi családból, mely rokonságban állt Szent István feleségével, Gizellával. Ifjuságának könnyelmüségeivel szakítva, remete lett a herzfeldi, majd az altahi kolostorban, de három év mulva már a csehországi Rinehnackban vonult remetéskedni. Rokona Szent István ismételve fölszólította, jámbor életével adna példát magyarjainak; a szent 1012 óta többször meg is látogatta őt s ilyenkor a király, a legenda szerint mindig «kezeibe adá kincstárát s ő azt, ami benne volt, a vándor szegényeknek és jövevényeknek, özvegyeknek és árváknak, kolostoroknak és egyházaknak kiosztogatván, csakhamar kiürítette». A kopott ruházatu aszkéta gyakran ebédelt a király asztalánál. Egyszer St. István próbára akarván tenni a böjtben való állhatatosságát, erősen kinálgatta sült pávából. G. végre a kisértés ellenében imádkozni kezdett s mire föltekintett- a sült páva elrepült. Végre István hivására bennmaradt az országban s a Bakony erdejében ő építtette a benedekrendiek béli monostorát (l.o. Lexikon, II. 489.), melynek alapító-levelét 1037. adta ki Szent István. A király halála (1038) után visszament Csehországba, hol 1046. végezte életét. Szent Lászlónak a bakonybéli apátság birtokait megerősítő levele szerint Bakonybél határában temették el. Emlékét okt. 9. üli az egyház. V. ö. Wolfher, Vita Guntheri eremitae (Pertz, Monumenta Germ, IV., 277.).
2. G., Bambergből 1066. a Szentföldre zarándokló németek egy csapatával indult utnak, de Székesfehérvárott utközben meghalt.
Antal, hirlapiró és ügyvéd, szül. Székesfehérváron 1847 szept. 23. A papi pályára készült. Tizenöt éves korában a kegyes tanító-rendbe lépett, tanított is már a nagykanizsai gimnáziumban, de a kisebb rendek fölvétele előtt kilépett a szerzetből, jogi tanulmányokra adta magát és 1874. ügyvéd lett. Szakszerüen foglalkozott a gyorsirással is, melyről könyvet szerzett. Az országos gyorsirodának 1867-1894. tagja, utoljára revizora. Ezzel a foglalkozással 1894 tavaszán hagyott föl, amikor mint felelős szerkesztő a nemzeti párt uj lapjának, a Nemzeti Ujságnak élére állt. A hirlapirás is régibb foglalkozása. 1871-1894. a Pesti Napló belső dolgozótársa és főképen jogi és államtudományi cikkirója volt. A jogi irodalommal szakszerüen is foglalkozott. Mint fordító az Anya könyvét ültette át franciából magyar nyelvre.
1. schwarzburgi gróf, német ellenkirály, szül. 1304., megh. 1349 jun. 18. Kitünő és tapasztalt harcos volt, ki Lajos császárnak és fiának, Lajos brandenburgi őrgrófnak jó szolgálatokat tett. 1349 jan. 30. a Wittelsbach-párt négy szavazattal IV. Károllyal szemben királynak választotta. De a szegény gróf a hatalmas Luxemburgokkal szemben nem tarthatta fenn magát, s miután a Wittelsbach fejedelmek egymásután cserben hagyták, 1349 máj. 26. 20000 márka ezüstért lemondott a koronáról. Azon hir, mintha Freidank nevü frankfurti orvos mérgezte volna meg, sirkő feliratának hibás olvasásából származott. V. ö. Römer-Büchner, König Günthers v. Schwarzburg Tod, Grabdenkmal etc. (Frankfurt 1856); Utterodt, G. Graf von Schwarzburg (Lipcse 1862); Janson, Das Königtum Günthers von Schwarzburg (u.o. 1880).
2. G. Frigyes Károly (III.), Schwarzburg-Sondershausen hercege, szül. 1801 szept. 24., megh. 1889 szept. 15. Negyvenöt évig kormányozta kis országát, melyet atyja, G. frigyes Károly, meglehetős silány viszonyok között hagyott hátra. 1880. szembaj miatt az uralmat fiára, Károly Güntherre ruházta.
3. G. Viktor, Schwarzburg-Rudolstadt hercege, Adolf herceg fia, szül. Rudolstadtban 1852 aug. 21. A Vitzthum-féle gimnáziumban tanult (Drezdában), résztvett a nagy francia háboruban 1870-1871), a béke megkötése után pedig tiszti vizsgát tett és jogot végzett a lipcsei egyetemen. György herceg halála után (1890 jan. 19.) átvette a kormányt. 1891 dec. 9. nőül vette Annát, Schönburg-Waldenberg hercegnőt.
4. G., 850-től kezdve kölni érsek, megh. 873. gyenge jellemü és világias gondolkozásu ember volt, leginkább arról a támogatásról hires, amelyben II. Lotar lotaiai királyt részesítette, midőn ez feleségét Thietbergát házasságtöréssel vádolta abból a célból, hogy tőle elválván, kedvesét Waldradát vehesse feleségül. G. Rómában is járt az ő társával, Thietgaud trieri érsekkel, hogy a pápa engedélyt a király ujabb házasságához kieszközölje, de I. Miklós a laternai zsinaton 863. mind a két érseket elcsapta. Ezek a pápa hatalmának ellene szegültek, Miklós letételére izgattak. G. Miklós pápa halála után sem birta székét visszaszerezni s utoljára is maga ajánlotta érsekül a helyére megválasztott Willibertet.
1. Albert Károly Lajos Gotthelf, német zoologus, szül. Esslingenben 1830 okt. 3. 1847-51. Tübingában, Berlinben és Bonnban a teologiát tanulta, de az államvizsga letétele után Berlinben és Bonnban az orvosi tudományokhoz szegődött, 1858. segéd, 1875. igazgató lett a British Museum állattani osztályánál s itt kidolgozta a siklókigyók, kétéltüek és csuszómászók, valamint a halak katalógusát. Ezeken kivül több nagy munkát irt a halakról. Ilyen p. Introduction to the study of fishes (1880).
2. G. Antal, német kat. teologus, szül. Lindenauban (Csehország) 1783 nov. 17., megh. Bécsben 1863 febr. 4. Leitmeritzben és Prágában tanult. A Beretzenheim családhoz jutott nevelőnek Bécsbe, ahol folyton a bölcselettudománnyal foglalkozott. Nemsokára tanítványával Győrbe utazott, hogy az ifju Bretzenheim jogi tanulmányokkal foglalkozhassék. G. Győrben 1818-820-ig a papnevelő intézetben hittudományt hallgatott és pappá szenteltetett. Bécsben folytatá bölcseleti tanulmányait és a dogmák történetét kutatta. Munkatársa volt a Wiener Jahrbücher c. folyóiratnak. 1828. jelent meg nevezetes műve: Vorschule zur speculativen Theologie des positiven Christenthums, mely kiválólag Descartes rendszerével foglalkozik. Ezen munkáját követték: Peregrinus Gastmahl (Bécs 1830); Janusköpfe für Phil. und Theologie (Bécs 1834); Thomas a scrupulis; Veithtal Lydia c. bölcseleti évkönyvet adott ki. G. a hitet a tudománnyal akarta kiegyeztetni. Az észnek kelleténél nagyobb befolyást engedett a hit tanaira, megérteni akarta a titkokat. A pápa dicsérte törekvéseit, de műveit 1857. index alá helyezte. G. egész iskolát alapított, kik güntherianusoknak neveztetnek. Ezen iskola szerint az ember test-, lélek- és szellemből áll. A lélek a testnek éltető elve és közvetítője a testnek és szellemnek. Midőn G. művei az index sorjegyzékébe kerültek, az egész iskola, élén G.-rel, meghódolt az egyház tekintélye előtt. Ötletszerü természete és szaggatott előadása nem engedték, hogy rendszerbe gyüjtse elmélkedéseit. V. ö. Merten, Grundriss de Metaphysik (Trier 1848).
3. G. János (von Andernach), német orvos szül. Andernachban 1487., megh. Strassburgban 1574 okt. 4. Előbb filozofiával foglalkozott, 1525. Párisba ment orvostant tanulni, azután I. Ferenc király orvosa volt, de lutheránus lévén, kénytelen volt az állását elhagyni s Strassburgba költözni, hol nagy praxisra tett szert. Kiváló anatomus és szülész volt. Anatomiai munkái össze vannak állítva az Anatomicarum institutionum libri quatuor (Páris 1536) c. gyüjteményben, szülészeti tapasztalatai pedig a Gynaecicorum commentarius de gravidarum, parturientium, puerperarum et infantium cura (Strassburg 1606) c. könyvben.
4. G. János Keresztély, német költő, szül. Strigauban, Sziléziában 1695 ápr. 8., megh. Jenában 1723 márc. 15. Vittenbergában orvosi tudományt tanult, hol kicsapongó élete folytán apja minden támogatást megvont tőle. Tanulmányait Lipcsében folytatta, hol Menckével ismerkedett meg ki a lengyel királynak és szász választó-fejedelemnek udvari költőül ajánlotta, de nem fogadták el, mert a kir. kihallgatáson részegen jelent meg. Elzüllöttségének főoka, egy költeményeiben Leonórának hitt asszony volt, ki kétszeri esküjét megszegte és odahagyta. G. költeményei, dalai és ódái, melyeket Gothe is sokra tartott, korának összes ilynemü termékeit messze tulszárnyalják. Első költeménykötete Boroszlóban jelent meg 172., összes költeményei összegyüjtve csak halála után láttak napvilágot (4. köt., Boroszló 1724-35, 6. kiadás 1764); ujabban Tittmanntól a Deutsche Dichter des 17. Jahr. (Lipcse 1874) c. sorozatban, Litzmanntól a Reclam Universalbibliothek-ban és Fuldától Kürschner Deutsche Nationallitteraturjában jelentek meg.
5. G. Zsigmond, német matematikus, geografus és meteorologus, szül. Nürnbergben 1848 febr. 6-án. Erlangenben, Heidelbergában, Lipcsében, Berlinben és Götingában tanult. Résztvett az 1870-71-iki német-francia háboruban. 1872. a weissenburgi latin iskolán tanár lett, 1873. Erlangenben és Münchenben magántanárrá habilitálták. 1876. Ansbachban a matematika és fizika tanára lett a gimnáziumon. 1886. a müncheni műegyetemre hivták a földrajzi tudomány tanárának. Az 1878-tól 1884-ig terjedő időben szülővárosát és egy berlini kerületet képviselt a birodalmi gyülésben, hol a szabadelvü párthoz tartott. G. különösen a matematika történetében jártas. Művei közül a következőket említjük: Lehrbuch der Determinantentheorie (Erlangen 1879); Vermischte Untersuchungen zur Geschichte der matematischen Wissenschaften (Lipcse 1876); Der Einfluss der Himmelskörper auf Witterungsverhältnisse (Nürnberg 1884); Grundlehren der matematischen Geographie und Astronomie (München 1886); Studien zur Geschichte de mathematischen und fisikalischen geographie (Halle 1877-79); Die Lehre von den gewöhnlichen und verallgemeinerten Hyperbel-Functionen (u.o. 1881); Parabolische Logarithmen und parabol. Trigonometrie (Lipcse 1882); Lehrbuch der Geophysik und physikal. Geographie (Stuttgart 1885, 2 köt); Geschichte des math. Unterrichtes im deutschen Mittelalter (Kehrbach, Monumenta Germaniae paedagigoca (3 köt., Berlin 1887); Joh. Keppler und der tellurisch-kotrimische Magnetismus (Bécs 1888); Die Meteorologie dem neuesten Standpunkte gemäss dargestellt (München 1889); Martin Behaim (1890); Handbuch der math. Geographie (Stuttgart 1890).