Desv. (növ.), tarpáfrány, a páfrányfélék génusza, lepeltelen spóracsoportja a mellékerek futását követi, kivéve a lomb szélén levő végződéseit. Számos faja a melegebb mérsékelt, meg a forró tartományokban terem. A G. chrysophylla Klfs. (Acrostichum chrysophyllum Sw., aranypáfrány), peuri, lombja egész egy méter, a szine fénytelen zöld, a visszáját sötét aranypor sürüen vonja be. Kertben egyike a legcsinosabb páfrányoknak. hasonló a G. tartarea Desv. (borköves v. ezüstpáfrány), de a levele visszáját ezüstfehér liszt borítja. Ez a por szőrképlet és viasz. Jamaikai és délamerikai.
(növ.), l. Gombák.
(állat), l. Hidroideák.
(állat), a rovarevő denevérfélék egyik csoportja, az u. n. simaorru denevérek, amelyek közé a mi denevéreink is tartoznak.
(növ.), a virágzó növényeknek egyik nagy serege, l. Nyitvamagzók. Ellenben Gymnospermia (a. m. meztelen vagy fedetlen magvuak) Linné 14 seregének egyik rendje, tulajdonképen az ajakos növények csoportja. Linné t. i. ezeknek négyfelé feslő száraz, egy-egy magu gyümölcsét (l. Ajakafák) tévesen fedetlen magnak tekintette. Ellentéte az Angiospermia és Angiospermoe, vagyis fedett maguak (magrejtősek) és nyitva magzók, melyeknek apró és gyakran nagyobbszámu magva zárt tokban fejlődik.
Oerst. (növ., Podisoma Link, Roestelia Rebentisch, tarrozsda, l. az ábrát), az aecidiomycetes gombák génusza.
[ÁBRA] Gymnosporangium tremmelloides Juniperus communison; aa a telelőspórák rakása; bb ennek a helye a nyálkamassza leesése után.
Spórája kétsejtü, hosszu, szintelen, azután kocsonya módjára felduzzadó nyele van. A borókán élősködik, ivadékcserével fejlődik, bögrerozsda alakja (Roestelia), gyümölcsfákon él (l. Rozsda). A G. fuscum DC. telelő spórás alakja a lócipruson s más borókafajon él,aecidiumja a körtefán a rostélyrozsda (Roestelia cancellata Rebent). A R. clavarioeforme Oerst. telelelőspórás alakja a közönséges borókán, rozsdája (Roest. panicillata Oerst.) az almafa, galagonya, meg a naspolya levelén él. A G. conicum Oerst. is a közönséges borókán, rozsdája (R. cornuta Pers.), mint tülöknemüen görbült kinövés a berkenye levelén él.
Cuv. (állat), a gymnotini halcsaládnak egyik neme, angolnaszerü testtel, pikkelyek nélkül; hátuszója nincs, fogakkal fegyverzett. Egyik faja a G. electricus L., 2. m. hosszu, 20-25 kg. visel; hasa narancssárga, alfeluszója palaszürke, fehéren szegett; négy elektromos szerbe van s ezek a hasoldalon feküsznek. Hazája észak-keleti Brazilia, Gujana és Venezuela; de csak a 26-27° meleg vizben él s itt az iszapba huzódik, minden percben kétszer dugja ki orrát a vizből s ilyenkor levegőt nyel el, amelyet azután kopoltyuin át szorit ki. A viz elpárolgása alkalmával vándorutra kél, vagy pedig az iszapba ássa be magát. Néha társaságokba verődik. Táplálékát elektromos csapásaival sujtja le, többet pusztit, mint amennyit megeszik s igy néha nagy károkat tesz a halakban. Elektromos ütései erősek és sokszor veszélyesek; husa ehető; elektromos ütéseit már a benszülöttek is orvosságul használták.
város Queensland ausztráliai gyarmatban, 87 km.-nyire Maryboroughtól, amellyel vasut köti össze, a Mary-river forrása közelében, (1891) 8449 lak. Környékén vannak Queensland leggazdagabb aranybányái, amelyeket 1867 óta művelnek.
(gör-lat,), A keleti egyházban a nők számára fentartott emporiumok a templom oldalhajói fölött. - L. Ginaikeion, - G. a botanikában a virág női ivarszerve, l. Termő.
Dies. (állat), a laposférgek osztálya Trematoda rendjének Distomidoe családjába tartozó élősdi féreg két egyforma szivókoronggal. Himje hasán mély csatornát visel, melybe a nőstény telepszik meg. Egyetlen faja a G. hoematobius Bilharz, melynek himje 12-14 mm. hosszu, bőre tüskés és szemölcsös; bélcsatornájának két ága egyszerü, ágazatlan; ivarnyilása a hasi szivókorong mögött nyilik; a nőstény 16-19 mm. hosszu, bőre sima. Hazája Egyiptom és általában Nyugot-Afrika a Jóremény-fokig; különösen az emberekben élősködik s főleg a veseverőér-rendszer edényeit kedveli, továbbá felkeresi a bélfodrot, vastagbelet és hugyhólyagot, ez utóbbi esetben véres vizelést okoz.