fára, sima néha sik fölületek, deszkák, pallók éleinek simítására vagy hornyolására, v. párkányolásra is szolgál. A kész munkafölület természete szerint van Gy., mely csak sima, de nem sik fölületet készít és van olyan, mely simítás mellett a fölületet sikra is gyalulja. Az első csoporthoz azok a Gy.-ek tartoznak, melyeknél a tárgyat ugynevezett tápláló-hengerekkel szilárd, sik asztalon, forgás közben, a szerszám alá hozzuk. A tárgy felső fölülete itt a kés működése folyamán ugyanazt az alakot nyeri, mellyel annak alsó fölülete bir. Más szóval, ezek a Gy.-ek párvonalasan gyalulják meg a fát, és igy párvonalasan működő Gy.-nek nevezzük (l. 1. ábra).
[ÁBRA] 1. ábra.
A Gy-ek más csoportja a tárgy munkafölületét simára és sikra gyalulja. A fát e célból egy pontosan sikban vezetett szánon rögzítjük és a hosszuélü késekkel v. vésőszerü szerszámmal ellátott tárcsa alatt vagy mellett elvezetjük. A szerszám, melynek éle forgás alatt sikot ir le, a munkafölületet is sikká alakítja. (l. 2. ábra).
[ÁBRA] 2. ábra.
Végre van még egy harmadik Gy.-faja is, a fölületi Gy., mely a munkafölületet éppen csak megmunkálja, egyengeti (l. 3. ábra). Ezek, miután a fát az alant fekvő késfej fölött kézből elvezetjük, kézi Gy.-nek is nevezzük. Miután itt már a megmunkált fölületrész a Gy. asztalán vezetékül szolgál, a forgács állandóan azonos vastagságu lehet ugyan, de a fölület nem lesz sik. Ez a háromféle Gy. a szerszám elrendezése szerint különböző változatban fordulhat elő.
[ÁBRA] 3. ábra.
A párvonalas és a fölületi Gy.-en egyenes vagy alakos késeket használhatunk, melyek a forgó tengely körül ugy helyezkednek el, hogy a késélek hengert, ill. forgácstestet irnak le. Néha a kés él csavarvonalas, sőt sik elérésére még a gépasztal sikjában álló kést iktatnak be. Miután a kések rendesen hengert irnak le, ezeket a Gy.-eket még hengeres Gy.-eknek, és mert a fát a rostok hosszában munkálják meg, hosszanti Gy.-eknek is mondjuk. A sik Gy.-eknél a kések sik tárcsán rendezvék el, mely függőlegesen v. vizszintesen áll, a fát pedig a rostokra merőlegesen és harántosan forgácsolják, amiért tárcsás vagy harántos Gy.-eknek is nevezzük. A hengeres Gy.-nél a késtartón rendesen 2, a tárcsás Gy.-en 2-12 kés van elhelyezve. A hengeres késfejek átmérője D = 100-350 mm.; forgási számuk n = 1200-4000. A késélek hossza l = 75-750 mm.; sőt néha még ennél is több. A tárcsás Gy.-eknél a tárcsa átmérője D = 250-1500 mm.-ig terjed, fordulatszámuk n = 150-2500. A párvonalasan működő Gy.-ek a késfejek száma szerint 1, 2, 3, 4, 5 késfejüek is lehetnek, ugy hogy a fát egyidejüleg 1, 2, 3, 4 oldalon is megmunkálják. Vannak még számos különleges munkákhoz szerkesztett Gy.-ek is. Eddig a Gy.-eket külföldről kellett hozatni; ujabb időben hazánkban is készítenek már ilyeneket.
számos faipari ágnál a legfontosabb tartószerszám, melybe a fát fürészelés, furás, gyalulás, vésés, ráspolyozás, csiszolás, polirozás stb. alkalmával erősen befogjuk. Részei: 1. a lap, hátul mélyedéssel a szerszám elhelyezésére, mely 70-78 cm magas, 450-500 mm. széles és 1,0-2,0 m. hosszu; 2. állványa fenyőfából; 3. a mellső és 4. a hátsó sróf. A lap elülső éle mentén és a hátsó srófba több négyzetes lyuk van készítve a padvasak elhelyezésére, melyekkel a rövidebb munkadarabokat rögzítjük. Nálunk kevésbé ismert készülék még befogásra a padhorog, mely egy erős rugós vaskampó, melyet hosszabb szárával a padlapnak egy lyukjába beverünk, mig rövidebb szára a tárgyat a laphoz leszorítja.
l. Gyalu.
v. gyámkő (franc. console, l. a mellékelt képet), építészeti motivum, mely tényleg hord és alátámaszt v. - ha csak diszitésül van alkalmazva - alátámasztani látszik valamely kiugró, rendesen vizszintes tagozatot, erkély- v. folyosólemezt, boltövet, vázát, féloszlopot avagy szobrot stb., annak súlyát a függőleges falra átvivén. Ritkábban használják függőleges részletek megtámasztására, legföljebb akkor, ha - mint a padlásablakoknál, oromzatoknál, attikáknál stb. - egyes motivumoknak szélesebb alapot akarnak adni. A Gy.-ot már szerkezetei funkciója miatt is - nagyobb terhet hordván - rendesen kőből szokás faragni (innen a Gy.-kő elnevezés); nincs azonban kizárva, hogy fából, vasból, terrakottából stb. ne készítsük, vagy valamely vastartót gipsz, cink és más efféle burkolattal ne diszítsünk, bár a modern építészet a jó izlés rovására e tekintetben igen sokat enged meg magának. A Gy.-ok első tökéletes alakját a klasszikus görög építészet szolgáltatja, mely a Gy.-okat tisztán diszítő célból ajtók és ablakok szemöldpárkányainak hordására használja. Az Erechteion ajtaján látható Gy.-nak (l. 1. ábra) kecses csigavonalban hajlított profilja, finom részletei és funkcióját feltüntető diszítése a görög építészek ez alkotását a Gy. egyik legtökéletesebb tipusává avatják. A klasszikus római építészetben a Gy. még nagyobb szerepet játszik; mint szarufő főpárkányokat diszít (lásd Oszloprendek), szobrokat, pilasztereket, oszlopokat stb. tart. A görögök Gy.-jánál jóval erősebben szökellik ki és rendesen akantusz-levéllel van diszítve (l. 2. ábra). Egészen elütők ezektől a román és csúcsives építészet Gy.-jai. A román Gy. még néha megtartja a voluta tradicióját (l. 3. ábra), a csúcsives stilus azonban már egészen eredeti formákat alkot s féloszlopok és bolthevederek stb. alatt igen gyakran alkalmazott Gy.-jait növénydiszítménnyel (l. 4. ábra), v. alakosan (l. 5. ábra) képezi ki.
[ÁBRA] 1. ábra. Gyámkő az athénei erechteion ajtaján.
[ÁBRA] 2. ábra. Római gyámkő.
[ÁBRA] 3. ábra. Román gyámkő.
[ÁBRA] 4. ábra. Leveles csúcsíves gyámkő.
[ÁBRA] 5. ábra. Alakos csúcsíves gyámkő.
A renaissance-stilus végtelen változatosságban használja és az egyes országok szerint a legkülönfélébb alakokban képezi ki a Gy.-okat.
[ÁBRA] A firenzei Santa-Croce - templom szószékének gyámköve
Az 1. szövegábra egy olasz renaissance Gy.-ot mutat be a firenzei Santa Croce-templom szószékéről; 6. ábra egy német renaissance oromzat oldalát megtámasztó Gy., a 7. ábra pedig egy XV. Lajos korabeli francia Gy. A többi építészeti stilusok is többé-kevésbé helyes formákat találnak föl a Gy. számára.
[ÁBRA] 6. ábra. Német renaissance oromzat gyám.
[ÁBRA] 7a. ábra. Rokokó gyámkő előlnézete.
[ÁBRA] 7b. ábra. Rokokó gyámkő oldalnézete.
Az indus Gy.-ok rendesen fantasztikus állatok, igen helyesen jelképezve a teherhordást; a khinai Gy. formája a megácsolt fára, a japánié (l. 2. szövegábra) bambuszszerkezetre emlékeztet. Az arab és mór építészet a sztalaktitos alakzatokat a Gy.-okon is szereti alkalmazni (l. 8. ábra).
[ÁBRA] Japáni gyám.
[ÁBRA] 8. ábra. Mór gyámkő.
Végre óriási nagyok is lesznek a Gy.-ok a barokk és rokokó stilusban, mely azokat oromzatok oldaltámasztékául (p. aquinói szt. Tamás temploma Párisban) vagy a kupolák dobjainak gyámolítására mint valóságos contrefort-okat alkalmazza (p. a Salute-templom kupolája Velencében). A soproni bencések káptalan házának két Gy.-vét, l. Építészet XIX. képmellékletén. - Gy. a bányászatban, l. Bányagyám. - Gy. a jogban, l. Árvaügy.
és gyámanya, l. Árvaügy.
l. Gyámiv.
az a fal, melyre valamely bolthajtás támaszkodik, s ennek nyomását felfogja.
(bány.), Midőn a fedő biztonosítása végett feszítékkel akarják felfogni a beomlással fenyegető kőzetet, a feszíték egyik végét a szilárdan álló kőzetbe váj lyukba, a Gy.-be állítják, másik vége számára pedig a megtámasztandó kőzet lapjába csekély mélységü gyámrést vágnak és a feszítéket a fészekbe állítva a rés helyen leverik annyira, hogy a fedő lapjára majdnem merőlegesen álljon.
A Gy.-ot elsőfokulag teljes jogkörrel a törvényhatóságok - azaz a megyék s törvényhatósági joggal biró városok - és a rendezett tanácsu városok, árvaszékeik által gyakorolják. l. Árvaügy.
A gyámot a gyámoltnak tiszta jövedelméből jutalom illeti meg, melynek a tiszta jövedelem százalékaiban kifejezett legnagyobb mértékét a kezelendő vagyon minőségéhez képest a törvény meghatározza s mely a tiszta jövedelem 10%-ánál nagyobb soha sem lehet. Ha a jovedelmet a gyámolt tartási s nevelési költségei felemésztik, a gyámot rendes évi jutalom nem illeti, de tisztének bevégzésével a gyámhatóság részére végjutalmat állapíthat meg. A gondnok jutalmáról ugyanezek állanak.