kisközség Bihar vármegye tenkei j.-ban, (1891) 2043 magyar és oláh lakossal; vasuti megálló, postahivatal és postatakarékpénztár.
(növ. resina), szén, hidrogén és oxigén alkotta növénytermék. A növényekben, különösen a trópusok vidékén, bőven képződik, még pedig valamennyi részében, de főképen a kéregben. Mint balzsam magától kiszivárog, v. metszés, ill. alkohollal való főzés utján jutni hozzá. A természetes gyánták nem egységes testek, hanem több Gy.-féleség elegyeinek tekintendők, gyakran illó olaj és más alkotó részük is van. Az éteres olajtól, melynek oxidációtermékeül is gyakran tekintik, az oxigéntartalom, valamint a szilárd állapota különbözteti meg. Állománya szerint van kemény és lágy Gy., amaz kemény, törékeny, többnyire szagtalan és iztelen; emez rendes hőmérsékleten is gyurható, ezen felül gyakran sajátságos ize és szaga is van. Emezekhez járul a balzsam, amazokhoz az ásatag földi gyánta vagyis borostyánkő. A Gy.-nak mézgával és illó olajjal való bensőbb keveréke a növényekben szintén előforduló mézga-gyánta. A természetes Gy. többnyire sárga vagy barna, alaktalan vagy kristályos, átlátszó vagy áttetsző, fajsulya 0,9-1,3. Némelyik 100° hőben megpuhul, másik csak 300° fölött olvad. Vizben, a mézgával ellenkezőleg, nem oldódik, alkoholban csak némelyik, a legtöbb csak éterben, kloroformban, benzolban, éteres és zsiros olajban. Némelyik csak olvasztás után lesz folyós. A Gy. el nem illan, csendes lánggal ég, szárazon desztillálva égő gáz és olaj lesz belőle. Fizikai sajátságát tekintve a zsiros olajhoz közel áll, de a vegyi összetétele egész más. Némely Gy. a bázisok iránt indifferens, másik ugy hat mint sav, s ez maró v. némelykor szénsavas alkaliákban oldódik. E gyántasavak sói (resinátok) közül az alkalisók (gyántaszappan) vizben és alkoholban oldhatók. A vizes oldatuk tajtékzik, de a Gy.-szappant nem lehet kisózni mint a valóságos szappant. A Gy.-t firnászhoz, szappanba, ragasztónak, flastromba, némelyiket festéknek v. orvosságnak használják, az olcsóbból világító gázt, Gy.-esszenciát, Gy.-olajat stb. állítanak elő. A kaucsuk és guttaperka (l.o.) szintén Gy.-féleség. A fenyő-gy. v. illó olaj nélkül a kolofonium (hegedü-Gy.), ellenben több éteres olajjal, mint terpentin, a mastix, kopál, dammara-Gy., guaják-Gy., mézgalakk, elemi, a kopaiva, a perui és tolubalzsam, a storax, benzoé, sárkányvér stb. mind kemény Gy.-ák. V. ö. Wiesner, Die technisch verwendeten Gummiarten, Harze und Balsame (Erlangen 1869); Thenius, Die Harze und ihre Produkte (Bécs 1879).
a. m. negativ elektromosság, l. Elektromosság.
(növ.) az erdei fenyőnek gyántával átivódott, könnyen gyujtható fája. Ezért gyujtónak használják; azelőtt a fenyvesvidék szegény népe világító fáklyát hasogatott belőle.
gyántavezetők v. gyántaedények (növ.), hosszura nyult, szük csatornák a növények, különösen a fenyőfélék levelének és zöld kérgének szövetében, saját külön fala soha sincs.
l. Folttisztitó szerek.
(növ., resinosis), némely fa, különösen a fenyőfélék betegsége. Ilyenkor a gyántafejtés bennök tetemes, s a törzs külsején kifolyik. A növényben ez a váladék legelőször mint terpentinolaj képződik, de lassu oxidáció utján kemény gyánta lesz belőle. A Gy. leginkább a felnőtt fában s legelőször a fa elgyántásodásával kezdődik. Ekkor t. i. a fa testének némely helyein a fasejtek fala gyántával átitatódik, sőt a sejtek belseje is gyántával telik meg. Midőn a sejtekben a gyánta gyarapodik, a sejtfal eltünik, mert az anyaga, mint a faparenhima keményítője is, gyánátává alakul. A tönkre ment faszövet helyén gyántával telt kisebb-nagyobb hézag (gyánta-odu) támad s ha a gyántaképzés tovább tart, végre a kéregbe jut s innen a fa felszinére kifolyik. Ilyenkor a fatest ujabb rétegeit részben rendellenes faparenhima alkotja, azután Gy.-ra bomlik. A fa hársa meg a kérge is gyakran hozzájárul ehhez a betegséghez s a betegségnek leghevesebb fokát a nagyobbfoku gyántaömlés árulja le. Gy. utján a törzs normális szövetrészei elpusztulnak, a fa hársa és kérge annyira gyántás lesz, hogy életműködésök elakad. E bomlástermék nem pusztán a tönkremenő szövetek rovására keletkezik, hanem a képződésre való uj táplálék odaáramlása is folyvást gyarapítja. nagyobb Gy. tehát a fát sok tápláléktól fosztja meg. Ezért a nagyon gyántázó fa nyomoruságosan fejlődik, sőt teljesen el is pusztulhat. A Gy.-t megsebesítéssel is lehet előidézni, p. a fenyőféléken (mesterséges Gy.). Erre a célra a kérget csik alakjára lefejtjük v. megfurjuk, mire a gyánta sokáig a sebbe folyik. A seb körül a Gy.-t a bogár szurása is öregbítheti. Azonban a részek elhalását belső okból gyakran a fának elgyántásodása meg a Gy. is megelőzheti, p. a vén erdei fenyő koronájának elszáradásakor, továbbá vén gallytuskók elhalásakor, sőt a kivágott fák élő és álló tuskóin is.
összehajtott lucfenyő-kéregből készült kosár, melybe a gyántaszedők a fáról lekapart gyántát tömik.
Zay Mineralogiájában igy nevezi a gipszet.
(növ.), a nyirfa vesszején, a Lysimachia, Ardisia és Myrsine parenhimájában, a rövid, gömbölyded v. hosszas és köröskörül zárt gyántafejtő.