A zsirban nyirt és hátmosott gyapjut még gyári mosásnak vetik alá. A kártolt fonalgyártáshoz való zsirban nyirt gyapjut szódával, a fésüs fonalgyártáshoz való hátmosott gyapjut pedig szappannal mossák. A gyári mosást a Leviathan néven ismert mosógépen végzik, melynek vázlatát az 1. és 2. szövegábra mutatja. E gép 3-4 medencéből áll.
[ÁBRA] 1. ábra. A Leviathan gyapjumosógép oldalnézetben.
Mindegyik medencében, ha zsiros gyapjut mosnak, 50-60° C. foku higított szódafürdő (1000 l. vizbe 4-6 kg. szóda), még ha hátmosott gyapjut mosnak, 30-45 °C. foku szappanfürdő (1000 l. vizbe 2 kg. szappan) van. Minden medencének folyton ide-oda járó gereblyeszerkezete van, mely a gyapjut a fürdőben továbbítja s mintegy öblögeti, ezenkivül kiemelő szerkezete, mely a gyapjut a fürdőből kiemeli és végnélküli etető asztalra teszi, hogy a szomszédos medencék között elhelyezett hengerpár behatása alá kerüljön. A hengerek kisajtolják a gyapjuban levő folyadékot és a vele oldott piszkot.
[ÁBRA] 2. ábra. A Leviathan gyapjumosógép alaprajzban.
A hengerből kikerülő gyapju a következő medencébe esik. Az utolsó medencéből kikerülő gyapjut, ha szódában mosták, hideg vizben öblítik, s ezután teljesen kiszárítják, ha pedig szappannal mosták, langyos vizben öblítik. Az ily mosógép hossza 9-12 m., szélessége 1 m., munkabirása naponként átlag 2500-3000 kg. mosatlan gyapju. Hazánkban (Budapesten) 2 gyapjumosógyár van, melyek a zsiros gyapjut (100 kg.-ot 5 frtnyi dijért) mossák ki.
a juhoknak az a szokása, mely azonban makacsságával valóságos betegséggé fajulhat, hogy egymásnak gyapját lerágják. Jelentősége a némelykor igen tetemes gyapjuveszteségben áll, amellett, hogy fiatal bárányok beleiben a gyapju csomókká összeverődve táplálkozási zavarokat okozhat. A Gy. leginkább csak finomabb juhászatokban és mindig csak a téli istállózás idejében észlelhető. A nyájban többnyire egy birka kezdi meg a rágást, de csakhamar több társa akad, melyek azután közösen az először kikezdett birkát egészen kopaszságig lerágicsálják, azután pedig uj áldozatot szemelnek ki magoknak. A rossz szokás különben gyorsan terjed a nyájban. Bárányok némelykor már 1-1 1/2 hónapos korukban kezdik anyjuk gyapját a hason és combokon rágicsálni; társaik hasonlóképen csakhamar követik a példát és később nemcsak anyáikról, de más birkákról is szedik le a gyapjut. Eközben az idősebb állatok egészsége alig szenved, csak kivételes esetekben észlelhetők egyiken-másikon lesoványodás és kevésvérüség jelei, mely bárányoknál azok elhullására is vezethet. Amint különben a nyájt tavasszal a legelőre kihajtják, az állatok a Gy.-t azonnal abbahagyják. A baj elhárítása végett tanácsos a juhokat, megfelelő takarmányozásuk mellett, még téli időben is, amennyire azt az időjárás engedi, a nap egy részében a szabadba bocsátani. A már fellépett baj további terjedése ellen a rágcsáló és a megrágott birkák azonnal való elkülönítésével és a takarmányban netalán hiányzó nitrogéntartalmu anyagok és sók pótlásával kell védekezni. Ha bárányokon észlelhető a baj, akkor anyáik megfelelő etetésére kell gondot fordítani, esetleg a netalán kevés anyatejet tehéntejjel pótolni; azonkivül célszerü őket olyankor anyáiktól különválasztani és csak szopás végett hozzájuk bocsátani. Végül Lemke a Gy.-t üző birkák bőre alá a sósavas apomorfin fecskendését ajánlja melegen, három egymásutáni napon 0,10-0,20 grmot; ilyen kezelésre mindig észlelte a rossz szokás azonnali megszünését.
gyapotsás v. gyapjufű (növ. Eriophorum L., gyapu Diószegiéknél, gyapjas magperje Baumgarennál), a sásfélék többnyári, gyepező füve. Virágzata szártetőző, rendesen barna kalász v. ágbog, érés tájban a magva körül szép fehér selyemnemü gyapju foszlik ki. 13 faja (hazánkban 6) leginkább az É.-i földgömb mérsékelt övében, ingoványos helyen, valamint a havasokban is nő. Az E. polystachyum L. (E. anquistifolium Roth) gyapja a leghosszabb. Általában hitványabb csátétermék, a jószág nem szivesen eszi. Tőzeges helyen néhol töméntelen. gyapját (rétigyapot, kákaselyem) megpróbálták gyapottal vegyíteni, de célszerünek nem bizonyodott. Vattának, mécsbélnek, pakolónak v. párnázó tölteléknek, de más jobbfajtával vegyítve, használható. Gyapjufűnek Benkő az ökörfarkkórót nevezi, mindenesetre a himszálak gyapjáról.
A férfi-ruhaszöveteket 1,50-1,80 m. szélességben szövik. Ily szélességnél a szövőgépek is lassu járásuak s ezért termelő képességük nem mulja nagyon felül a kézi szövőszékeket. A kézi szövőszék azért oly helyen, ahol képzett kézi szövő van, még ma is versenyképes. A szövőgépek folytonos tökéletesbedése folytán azonban a versenyt már csak a legnagyobb erőfeszítéssel tartják fenn és valószinü, hogy rövid idő mulva a teret egészen átengedik a szövőgépeknek. A Gy.-nél a felvetés előtt a láncfonalakat állati enyvvel telítik a bolyhok lekötése céljából (l. Felvetés). A vetüléket divatcikkeknél szárazon, posztószerü szöveteknél ellenben nedvesen verik be, mert nedvesen jobban lehet beverni s igy tömöttebben szőni. L. Szövés.
l. Csinozás.
(ang. woolsack), annak a biborszinü posztóval bevont négyszögeletes vánkosnak, tágabb értelemben magának az ülőhelynek is elnevezése, melyen a lordok házában a lordkancellár az ülés alatt elnökölni szokott.
a bőr faggyumirigyei által elválasztott, s a gyapjuszálat bevonó zsir. Ez stearin, palmitin, olein és ásványi anyagokból áll, s a gyapju védelmére szolgál. A nagyobb védelmet szükséglő finom gyapju több zsirt tartalmaz mint a durva, de a Gy. mennyisége a táplálástól is függ, azonkivül egyéni tulajdonság, minélfogva a tenyésztő bizonyos mértékig szaporíthatja vagy csökkentheti. A legfinomabb posztógyapju 78, a fésüs merinosgyapju 70. a közönséges gyapju 35-40 százalék Gy.-t tartalmaz. Megkülönböztetnek könnyen és nehezen oldódó, v. elektoráljellegü s negrittijellegü Gy.-t. Előbbi jobb, mert a gyapjuból könnyebben mosható ki. A könnyen oldódó Gy. aranysárga, világosbarna vagy rozsdabarna szinü, s nem ragad, a nehezen oldódó sötétsárga narancsszinü, fehér vagy zöldes és ragad. A nagyon ragadós Gy.-t Szurkosnak hivják.
(állat), a szövőlepkék családjába tartozó lepkenem, l. Liparis és Szövőlepkék.
máskép pamut, főleg a feldolgozott terméke a malvaceák családjába tartozó Gy. (Gossypium L., l. az ábrát és a Fonónövények szines képmellékletén fáját, gyümölcsét, magját) több faja és fajtájának magvát körülfogó szöszpalást. A Gy.-növény fű, illetve cserje 3, sőt 9 hasábu ritkán hasítéktalan tenyeres eredetü levelekkel, jobbadán sárga v. vörös nagy virágokkal, 3 sőt 5 gerezdü tokkal, melyet a megért magvak szétduzzadó hosszu, puha szösztakarója repeszt föl.
[ÁBRA] A gyapot virága.
A Gy. Ázsia és Amerika (sőt talán Afrika) benntermő növénye; de a geográfiai szélességnek déli 30-ik és északi 40-41° közt mindenütt termesztik. 32 faját változatosságánál fogva élesen megkülönböztetni olykor-olykor bajos. Termesztésre a legérdemesebb fajai a nyugati-indiai Gy. (G. Barbadense L.), 2-5 méter magas cserje, a Bahama-szigetekről ered; virága sárga, a tövén piros. A fűnemü Gy. (G. herbaceum L.), egynyári, 1,5-2 m magas, az egész föld meleg övén (Dél-Európában is) termesztik; virága halaványsárga, a tövén piros. Az Irawadi mellékén honos. A pettyes-szirmu-Gy. (G. punctatum Schum.) emennek a fajtája, főleg Afrikában termesztik. A kelet-indiai fás Gy. (G. arboreum L.), többnyári, 3-4 m.-es cserje, barnapiros virággal, hazájában, Khinában, Egyiptomban, a Földközi-tenger mellékén, É.-Amerikában és Ny.- Indiában termesztik. D.-Amerikában a G. Peruviánumot (Cav.) kedvelik. A sárga vagy khinai Gy. (G. religiosum L.) szösze sárga vagy sárgásbarna, amely körülményt több szaktudós vonakodik faju tulajdonságul elismerni. Khinának és Hátsó-Indiának 1-1,25 m. magas félcserjéje, innét Kelet- és Ny.-Indiába is átplántálták. Gy.-ját Nankingban dolgozzák fel. A G. hispitum L. tokgyümölcse almanagyságu. Amerika meleg vidékein terem, csak ott termesztik. A G. arboreumot Fraas szerint már a régiek ismerték s Plinius arbor lanigerának v. xylonnak, Theophrastus pedig déndron eriohoronnak nevezte. A gyapot feldolgozásából lesz a pamut v. a Tájszótár szerint a bablon (paplan). A Gy.-ipart, l. Pamut.
l. Pamut.