v. gyászolka (növ., apáca Gönczynél, mert a Nonne nevü orvosról származó Nonnea Med. nevet az apáca német nevéből származtatták), az érdeslevelüek füve, a N. pulla DC. sötét virágu mezei fű, virágának édes csövét a gyermek szopogatja, azért édesfűnek v. szipókának is nevezik.
l. Gyász.
búfa, bánatfa, bus- vagy szomorutermetü fák, gyászfa (növ.), csüngőágu fák, melyeket mint szimbolumot sir fölé szokás ültetni. Hatás v. változatosság kedvéért parkban és kertben is egyenként busong. A Gy. főleg termetével meg lombjával, nem annyira a virágjával hatnak. Legszebbek a vékonyvesszős és keskenylevelü Gy., a vastagágu, nagy és széles levelü könnyen esetlen lehet. Klasszikus gyásztermetü fa a szomoru v. bánatos füz (Salix Babylonica L.) s néhány más fajrokona, valamint az égfelé tornyosodó ciprusfa is, mely nem csüngő ágával, hanem komor külsejével hasonló hatást kelt. A ciprust most a temetőben a thuja is pótolja. Szép a gyásznyirfa, a gyászfenyő, különösen pedig a fehér szomoru rózsa, mig a gyászkörisfa csak vénebb korában veszti el merevségét. A kerti Gy.-at közönségesen pendula (a. m. csüngő) névvel jelölik. Ilyen még a Sophora Japonica pendula, az aranyzápor (Laburnum), galambborsó, lepényfa, a meggy és cseresznye, galagonya, berkenye, kecskerágó, a rezgő nyárfa, bükkfa, gyertyánfa, mogyoró, mocsártölgy, a Salix caprea és S. purpurea, a szil és boróka. A kerti Gy. többnyire idomítás utján támadtak.
(növ., Crupina Pers.), bóbitagyász Gönczynél; Barra-nál csűszakáll; a csöves fészkesek füve és a buzavirág rokona. Öt faja mediterrán flórában nő. Hazánkban a Cr. vulgaris Pers. csinos szabdalt levelü, fű, fekete üstök koronázta gyümölcsével.
(növ.), általában sötétlila v. egész fekete szinü virágok, melyeknek a látására bizonyos szomorkodó vagy bánatos érzés támad bennünk. Ilyen az árvácska, a gyászvirág (l. Ördögszem), a gyászoska, fekete mályva, sötét georgina stb. Gyászkoszoruba kötik.
l. Gyászmagyarok.
(arab-tör.), ebből: kafir a. m.a istentagadó, hitetlen, a törökök igy gúnyolják a nem-mohamedánokat.
A veszélyektől, bajoktól való félelemnek az a foka, midőn, ha egyébként kötelességünk volna szembeszállni velük, leküzdésükre törekedni: ahelyett meghátrálunk s inkább eltürjük a gyalázatot. A félelem még nem Gy., inkább tőlünk nem függő érzelem; a Gy. ott kezdődik, midőn a félelem akaratunkat, cselekvő erőnket oly esetekben is megbénítja, melyekben a becsület, a kötelesség azt parancsolja, hogy a félelem dacára is cselekedjünk. A Gy. kedvelt vigjátéki és bohózati motivum (poltroneria). Legnagyobb humorral van a Gy. festve Fallstaff alakjában Shakesperenél.
A katonaságnál Gy.-ban válik bünössé, az aki, saját biztonsága iránti aggodalomból az ellenséggel szemben nem oly foku ellentállást fejt ki, mint amilyenre szolgálati kötelmeinél fogva köteles és amilyenre képes, vagy aki a veszélyt kötelességellenesen kerüli, vagy - bárcsak szavak vagy jelek által is - oly érzületeket nyilvánít, melyek másokban bátortalanságot előidézni alkalmasak. Háboruban a magát gyáván viselő katonákra vagy csapatokra mérendő büntetési nemek a IX. hadicikkben soroltatnak fel.
l. Gé-hinnom.
l. Géza.