kisközség Torontál vármegye módosi j.-ban, (1891) 1161 német, szerb és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(Aranyos-Gy., Ghirisiu), kisközség Torda-Aranyos vármegye tordai j.-ban, közel az Aranyos folyóhoz s a kolozsvár-tövisi vasut mellett, melyből itt a tordai szárnyvonal ágazik ki, (1891) 1608 magyar és oláh lak., posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral, s szép róna határral, melyen jó gabonát, kukoricát s bort termesztenek.
(erdészet), fákkal csak gyéren, hézagosan benőtt terület. A rajta álló fák és facsoportok egymással nincsenek zárt erdővé egyesülve.
kisközség Torda-Aranyos vármegye tordai j.-ban, az Aranyos folyó s a kolozsvár-tövisi vasut mellett, (1891) 636 oláh s magyar lak., két szép kastéllyal, melyek közül a Wesselényi-féle angol modoru épület, gyönyörü kerttel.
1. Albert, régi (valószinüleg XVI. sz.-beli) verselő, az Argirus c. hires népkönyv szerzője. Teljes cime szerint: Historia egy Argirus nevü királyfiról és egy tündér szüzleányról. Életéről semmit sem tudunk, nevét a versfejekből olvashatjuk ki. Toldi Ferenc (Költészettörténet 1855) Görgeinek irja, utána többen is, noha az ö-re semmi alap nincs; mások (p. Szinnyei, Magyar Irók) Gergeinek magyarázzák, Volf György fejtegetései után azonban (Egyetemes Philol. Közlöny 1882) alig lehet kétség, hogy Gyergyai olvasandó. A költemény egyike a legszebb néphistóriáknak, s noha kétségtelenül olasz forrásból van merítve, de a magyar mesevilággal egyező motivumai közé iktatták. Rendkivüli kedveltségét mutatja, hogy Szinnyei 35 kiadását tudta összeállítani (a legrégibb egy 2 levélnyi töredék, a XVII. sz. második feléből, egy régi kötésből kifejtve a nemzeti muzeumban), s még maig is a ponyván forog. Költőink is gyakran felhasználták e szép tárgyat: Balogh István, Nagy Ignác, Szigligeti dramatizálták, legujabban Jakab Ödön dolgozta fel költői elbeszéléssé (az akadémia Nádasdy-diját nyerte), s ez a história ihlette Vörösmartyt is a Csongor és Tünde irására. A forrásul szolgáló olasz művet maig sem sikerült kinyomozni s igy nem itélhető meg tisztán, mi köszönhető tisztán Gy. költői tehetségének. Annyi elég bizonyosnak látszik, hogy a mese az u. n. Melusina-képlethez tartozik. V. ö. Heinrich G., Argirus (Budapesti Szemle LIX. 1889); Binder Jenő, Gy. Árgirusának forrása (Philol. Közlöny 1894); Szinnyei, Magyar Irók.
2. Gy. Ferenc, erdélyi nyelvész volt, ki két eredeti fölfogással irt, ámbár egyoldalu munkát adott ki. A magyar nyelv sajátságairól (Kolozsvár 1856) és Magyarosan (u.o. 1872. ismertetése a Magyar Nyelvőrben, 1873).
Csik vármegye gyergyó-szt.-miklósi j.-ban, a Maros folyó két partján, a Görgényi- és Gyergyói-havasok közt elterülő gyönyörü fensik, mely Gyergyó-Vaslábtól kezdve Gyergyó-Ditróig terül el; hossza DÉ-i irányban mintegy 25 km., szélessége közepe táján 20, két végpontján 5-8 km., tenger feletti magassága 700 és 780 m. közt ingadozik. A magas hegyektől övezett fensik, melyet a Maroson kivül mellékvizei, a Somlyó, Nagy- és Kis-Borzon, Belkény és Ditró öntöznek, Csik vármegye legtermékenyebb részei közé tartozik s rajta vagyonos és népes községek keletkeztek, mint Gyergyó-Szent-Miklós 6104, Gy.-Ditró 5811, Gy.-Alfalu 5175, Gy.-Remete 4584, Gy.-Szárhegy 3563, Gy.-Ujfalu 3027, Gy.-Csomafalva 2824 lakossal stb. A Gy. lapályának nemcsak a maros mentén, de a hegyeken át is jó közlekedési utjai vannak, igy a Bucsin hágón át Parajdra, a Kereszthegy hágón át Görgény-Szt.-Imrére, a Közrezen át Borszékre és Romániába, továbbá vannak még átjárások Gy.-Ditróról Tölgyesre és Gy.-Szt-Miklósról Békásra.
nagyközség Csik vármegye gyergyó-szent-miklósi j.-ban, (1891) 11144 házzal és 5175 magyar lak., közel a Maroshoz fekszik, a Belkény patak mellett, szép rónán; állami népiskolával, melynek gazdászati szakosztálya van, továbbá állami műasztalos és esztergályos tanműhelye van. A község a Belkény viz partján, a Gyergyó termékeny lapályának közepén fekszik; határa 21,529 ha.
község, l. Békás.
község, l. Bélbor.
község, l. Borszék.