l. Fáklyatánc és Magyar táncok.
(növ.), a. m.a Ceropegia, l. Csillárvirág.
a szkerisórai jégbarlang (l.o.) neve.
(Dettva), nagyközség Zólyom vármegye nagy-szalatnai j.-ban, (1891) 756 házzal és 6268 tót lakossal, posta- és táviróhivatallal, vasuti állomással, postatakarékpénztárral és élénk marhakereskedéssel, Határa 21245 ha.
az olyan kopó vagy tacskó, mely a vadat, ha kell, marakodással is hajtja.
mint magyar pénzverdei jegy a. m. Gyula-fehérvár, hol a pénzverde 1872-ig állott fenn.
(állat), l. Gyikok.
(növ., Saururus L., Mattuschkia G,.) a borzfélék saurureáinak génusza, három fajjal Ázsia K-i és Amerika É-i részén. Virágzata barkanemü füzéres, kelyhét és szirmát csak pikkelyek pótolják, gyümölcse 1-4 magu bogyó. Mint kerti vizinövény ismeretes a S. cernuus L., fénytelen leveleiből Virginiából, a S. lucidus Don, fénylő levelekkel É.-Amerikából és a S. Loureiri Rümpl., széles tojásdad, eres levelekkel és pirosló levélnyéllel. Hatalmasan szokott növekedni, nagy edénybe és agyagos iszapföldbe ültetjük, azután a szükséghez képest szabad bassinba v. szalon-aquariumban, az edénnyel együtt félig vizbe tesszük. Magról és indáról szaporítják.
(Saururae), kihalt, ősvilági, fogas, tollas madarak, melyek átmenetet képeznek a csuszókhoz, amennyiben 20 csigolyából álló, gyikidomu farkuk volt, amely két sor hosszu tollal volt szegélyezve és mellső végtagjaikon a kéztőcsontok, valamint az ujjak szabadok voltak. Egyetlen család: az Archaeopterygidae tartozik ide, melynek képviselőjét, az Archeopteryx lithographica-t H. v. Meyer (A. macroura Owen, a. m. Griphosaurus lithographicus, A. Wagner) 1861. fedezték fel a solenhofeni palában. E példány a londoni muzeumban őriztetik; a másodikat 1877. találták u. o., amely a berlini muzeum tulajdona. Nevezetes, hogy ez alaknál a tollak nemcsak a törzsön, hanem a lábakon és a farkon is láthatók és hogy a lábak és a szárnyak szabad ujjai karmokkal birnak. V. ö. Paszlavszky József, Az archeopteryx macroura mint igazi átmeneti alak c. értekezését a Természettudományi Közlöny 131. füzetében (1879. évf.)
l. Gyékfű.