l. Orvosi növény.
l. Egészségügy.
l. Belélegzés orvoslás.
(lat. medicamen v. medicamentum; gör. farmakon), olyan anyagok, melyek kémiai alkotásuknál és hatásuknál fogva a beteg emberi test egyes szerveinek v. szöveteinek az egészségre károsan megváltozott működését a helyes (élettani) utra terelni képesek. A Gy. fogalmát magában véve is bájos jól és kimerítően körülirni, de még inkább amiatt, hogy nehéz élesen elkülöníteni a határt a Gy. és méreg között. Ezért már a görög elnevezés, a farmakon mérget és orvosságot felváltva jelentett: s mig Platon farmakonnak nevezi a bürökpoharat, mely Sokrates életét kioltá, addig Homer ugyan e néven nevezi azt az orvosságot, amellyel Kirke Odysseus vadkanná változtatott társainak az emberi alakot visszaadta. A Gy. fogalmának u. i. fontos meghatározó része annak a mennyisége (dosi, adat v. adag); a dózis nagyságának emelkedése v. csökkenése szerint lehet a Gy. szoros értelemben vett méreggé és fordítva. Csak igy érthető meg Paracelsus azon sokszor emlegetett (bár kétségtelenül elhamarkodott) mondásának alapja, hogy «a legnagyobb méreg a leghatalmasabb gyógyszer is egyuttal». A Gy. általános tulajdonságaival, bevételre alkalmas formában való elkészítésükkel stb. foglalkozó tudomány a farmácia: azokat szisztémás rendben tárgyalja (különös tekintettel a növényi drogokra) a farmakognózia (gyógyszerisme), mely a gyógyszertannak egyik alfejezete s e mellé sorakozik másik fontos része, mely a Gy. hatásával foglalkozik, a farmakodinamika: a Gy. jóságának megitélése végül a farmakopáénak (gyógyszerkönyvnek) főtárgya.
A Gy. ismerete és beszerzése után való törekvés oly régi, mint az emberiség, mert az első betegség megjelenése magával hozza azt az ösztönszerü törekvést is, hogy gyógyíttassék. A Gy. gyüjtésének eredeti módja természetesen az itélet nélküli durva empiria volt, mely halomba foglalt össze minden szert, ami egyes elvétett eseteiben is a betegségeknek gyógyító erejünek látszott, s minthogy talán sehol máshol nem kisért ugy a «post hoc ergo propter hoc» veszedelme, mint a testi bajok gyógyításánál: ebből magyarázható, hogy idők folyamán a Gy. száma rendkivül felszaporodott. Közibök jutottak garmadával olyan szerek is, amelyek hatástalansága nem maradhatott ismeretlenül, és e tapasztalatok vezették rá idővel (különösen e század első felében és közepén) nemcsak a közönséget, hanem az orvosok egy rését is a hitetlenségre, a nihilizmusra, mely a legvakabb általánossággal tagadta, hogy a Gy.-től valamit várni lehessen a testi bajok orvoslásában. Ez az elfogult szkepticizmus, mely különben mindig az önálló tapasztalat és itélet nélkül szükölködő szellemi gyöngeségnek volt a legfőbb erőssége, sokáig lenyügözte az orvosi tudományt az igazi haladásban, de haszna is volt, mert első oka volt a beváró (exspectativ) kezelésnek, mely nem nyult mindjárt a baj első jelensége idején Gy.-hez és megválogatta a Gy.-nek birodalmában az érdemest, elhagyva a haszontalant. De még nagyobb mértékben történik ez a rostolás, amióta nemcsak a betegágy mellett történik a Gy. hatásának megfigyelése (ahol különben is csak a legfeltünőbben mutatkozó, legdurvább gyógyszerhatások nyilvánulnak meg, mig e hatások finomságai elkerülik a megfigyelést, de ahol különben is a Gy. hatásából származó jelenségek összekeverednek a betegségtől magától származó szimptómákkal), hanem amióta az oly rohamosan tudománnyá fejlődött modern gyógyszertannak módszereivel, mely nem más, mint az élettani és a kórtani módszertannak saját célu alkalmazása, kisérleti állatokon, kezdve az egysejtü ázalékoktól a majomig, gondos megfigyelés alá kerül a Gy. élettani hatása, mielőtt az a beteg ágya mellett gyakorlati alkalmazásra kerül. Ezen exakt tudományos irány kizárja, hogy előzetesen felállított kórtani elméleteknek és teoretikus elveknek megfelelőleg alkalmazzák a Gy.-et, amint azt hajdanában a kontrastimulizmusnak és egyéb kórtani szisztémáknak alapítói és követői tették. Igaz, hogy a kisérleti állat és a beteg ember szervezete közt olyan távolság van, hogy a gyógyszeres kisérlet mindig csak irányadásul vehető egy gyógyszer értékének megitélésekor: de ezen itélet nem marad el, amióta elvvé lett, hogy a farmakológiai kutatásnak igazi döntőhelye a klinika. A Gy. ezen szigoru és exakt rendszerü megitélése teszi érthetővé, hogy az ujabb Gy.-t, melyeket a kémia fejlődését balul felhasználó nyerészkedés oly tömegesen visz a piacra, legnagyobb részükben mint értéktelen árucikkeket a reklám dobja dacára sem fogadja be az orvosi gyakorlat.
A Gy. hatása végső elemzésben kémiai hatás, melynek részletes ismerete azonban már t. i. azon molekuláris változásokat illetőleg, amelyek ilyenkor a szövetelemekben végbemennek, még sokáig, talán mindenkorra ismeretlen marad előttünk: amint hogy ismeretlenek előttünk a molekuláris változások is, melyek az életnek normális jelenségeit okozzák. A gyógyszerhatásokat nagy általánosságban helybeliekre és általánosakra oszthatjuk; az előbbiek csak a Gy. alkalmazásának helyére szorítkoznak (p. a hólyaghuzó s egyéb tapasztékoknál), az utóbbiak pedig a test egyéb részein is megjelennek, a Gy.-t az egész testbe szertevivő vérnek utján. Van direkt és indirekt gyógyszeres hatás is; p. a pikrotoxin közvetlen befolyás utján, a nyultvelőnek izgatása által az egész testre kiterjedő görcsöket okoz; de vannak oly szerek is, melyek indirekt uton, lélegzési zavarok előidézése által okoznak ilyen görcsöket. Némely Gy.-nek mellékhatásai vannak; igy a klorálhidrát, mely kitünő bódító szer, egyszersmind a szivet is megtámadja. Más szereknek utóhatásaik vannak; igy fejlődnek ki a krónikus mérgezések bizonyos szerek huzamos használata után. Másoknál kumulativ (egymásra halmozódó) hatás tapasztalható, nevezetesen azoknál, melyeknek hatása nem gyorsan muló, hanem huzamosabb időre kiterjedő, ugy hogy az előbb beadott dózisnak hatása még részben fennál, mikor már az utóbb beadottnak hatása hozzászegődik; ilyen időben elnyuló hatása van a sztrichninnek, a digitalisnak és talán a ciánvegyületnek s az ólomnak is. Némely gyógyszer iránt bizonyos emberek különös fogékonysággal, idioszinkráziával birnak, igy némelyek a jódkáli iránt; különösen fontos a gyermekek idioszinkráziája a morfin iránt; másrészt vannak bizonyos szerek (különösen a bódítók: morfin, paraldehid stb., továbbá az alkohol, a nikotin, az arzén), melyekhez az emberi szervezet igen könnyen hozzászokik, ugy hogy többszörös használat után az első izben beadott dózisnak megfelelő mennyiségü szer már kevésbé hatásos, és idők folyamán a szervezet akkora dózist bir el az ilyen Gy.-ből amelyekből sokkal kisebbek is halálosak lennének hozzá nem szokottak számára; igy a morfinevők némelyike 2,5 gm. morfint is fogyaszt egy nap alatt, mig a megengedett legnagyobb dózis (melyet az orvos betegének napjára irni szokott) ebből 0.12 gm.
A Gy. rendelésekor az orvos figyelemmel van a beteg nemére és korára; apró gyermekeknél hónapok, nagyobbaknál évek szerint változik a Gy. dózisa; nőknek és idős férfiaknak rendesen a felnőttek dózisának 2/3-át adják. De figyelni kell a Gy. alakjára és alkalmazásuk helyére is; jól oldható, finom porrá tört vagy oldatban levő szerek jobban szivódnak fel és gyorsabban fejtik hatásuk egészét, mint melyek rosszabbul oldódnak természetük v. gyógyszeres formájuk (pilulák stb.) szerint. A bőr alá fecskendezett Gy. gyorsabban és tökéletesebben szivódnak fel mint azok, amelyeket a gyomorba, végbélbe stb. adnak be; még gyorsabb azon szerek fölszivódása, melyeket finoman elporlasztott (spray) folyadék v. gáz alakjában (kloroform) lehelnek be: az ilyen uton, a tüdők hajszálerei utján bevett Gy. azonban nem oly tökéletesen vétetnek föl a szervezetbe, mint a bőr alá fecskendezettek.
az orvos azon működése, melynélfogva gyógyítószereket, orvosságokat rendel a betegnek.
l. Fürdő.
A hadsereg gyógyszertárintézeteiben alkalmazott Gy.-ek katonai tisztviselők, u. m. VII. rangosztályu Gy.-igazgató, VIII. r. o. Gy.-gondnok, IX. és X. r. o. Gy.-számtisztek, XI. r. o. Gy.-járulnokok (Medicamenten-Accessisten) és XII. r. o. Gy.-gyakornokok L. még Egyévi önkéntesek és Gyógyszerészet.
Régi időben a gyógyszereket maguk az orvosok készítették: az erről szóló legrégibb munkát Kr. e. 1552. irták. Az orvosok, akik nemcsak betegek gyógyításával, hanem egyszersmind gyógyszerek eladásával is foglalkoztak, boltot is tartottak e célra, mely rekeszes butorzatánál fogva apotheka nevet viselt. Az első gyógyszertár Bagdadban nyilt meg 754. A IX. sz.-ban Sabur ben Sahl gyógyszerkönyvet adott ki, mely a gyógyszerek leirását s azoknak készítési módját magában foglalta. Hazánkban a budai jogkönyv (melyet 1244. kezdtek szerkeszteni) 102. pontja meghagyja, hogy a gyógyszerészek mást mint gyógyszert nem árulhatnak. Ez időben nálunk még az orvosok többnyire egyszersmind gyógyszertárakat is tartottak, de önálló gyógyszerészeket is ismerünk már ezen korban. Igy egy 1346 dec.2. kelt okiratban magister Gekminus (apothecarius domini regis) nevére akadunk, 1375. Synock és Barauch nevü budai gyógyszerészekről van szó, 1392-ben Rauchar Zsigmond és Péter gyógyszerészek házairól van említés. Bártfán 1442. Johannes apothecarius neve fordul elő. Körmöcbányán Kristóf, der Apotecer 1499-1505. tanácsos volt, 1494. Engerhard, 1495 pedig Valentinus mint budai gyógyszerészek említtetnek. A XV. sz.-ig gyógyszerészek kiképzésére rendeleteket nem találunk, valószinüleg a gyógyszerészek maguk képezték ki az általuk gyakorlatra felvett egyéneket, s ők képesítették önálló üzlet nyitására. A XVI. sz.-ban jelentek meg: Valerius Cordus marburgi tanár Dispensatorium pharmacorum omnium (Nürnberg 1535) c. műve, az augsburgi gyógyszerészkönyv (1564), a kölni (1565), a bonni (1574), és a bergamói (1580).Hazánkban hasonlókul tekinthető Melius Juhász Péter Herbariuma, Beythe István lelkésznek Németujvárott 1595. megjelent füves-könyve, mely a növények gyógyító erejét ismerteti. Nagyobb városainkban ez időben többnyire találunk gyógyszertárakat, ezek a városok tulajdonát képezték. Brassó gyógyszertárában 1523-ben 25 frt évi fizetése volt a gyógyszerésznek; Lőcsén 1563. Sophus Frigyes gyógyszerész kéri a hatóságtól a már évek óta fennálló gyógyszertárt. Selmecbánya tanács 1581. figyelmezteti a városi gyógyszerészt, hogy az orvosságot a megszabott árban szolgáltassa ki. 1596. Lőcsén a magistratus a városi gyógyszertárt Arandia Ágoston doktornak átadta: a leltárban az egyes gyógyszerek árai is fel vannak véve. A XVII. sz.-ban már nagyszámu gyógyszerkönyvet adtak ki; nevezetesebbek: Libavius Andrásé (16606), Jean de Renoné (1615), Minderer tábori gyógyszerkönyve (1621), az első londoni (1618), az első párisi (1639), a Ludwig Dánielé (1625-80), a Zwelfer-féle augsburgi (1652). Magyarországon Ruland János Dávid pozsonyi orvosé volt az első: Pharmacopboea nova in qua reposita sunt stercora (Lőcse 1664). A gyógyszerészekre nálunk az osztrák örökös tartományokra vonatkozólag kiadott rendeletek voltak érvényben. Ezek közül a gyógyszerészi gyakorlatot szabályozza III. Ferdinándnak rendelete, mely I. Ferdinándnak 1564-iki és I. Rudolfnak 1602-iki szabályzatait megerősíti és kibővíti. A XVIII. sz. első felében hazánkban a gyógyszerészek képzése céhszerü volt. A nagyszombati egyetem szervezéséig nálunk ritka volt az egyetemet végzett gyógyszerész; ilyenek voltak azonban azok az orvosok, akik gyógyszertárt tartottak. Az 1759 máj. 29-iki királyi rendelet ugy intézkedett, hogy a gyógyszerészeket a városi, ahol olyan nincsen, a megyei tiszti orvosok vizsgálják meg, bizonyítványukat terjesszék fel a helytartó-tanácshoz s ez esetről-esetre adja meg az engedélyt a gyakorlatra. A nagyszombati egyetem orvosi karának felállításával egyidejüleg 1769. szerveztetett a gyógyszertan (materia medica) tanszéke is. 1745. jelent meg Torkos Justus János Taxa pharmaceutica Posoniensise, ellátva a gyógyszerészek, sebészek és szülésznők részére kiadott utasításokkal; ez volt a helytartótanács és az egészségügyi országos bizottság által elfogadott és hossz időn át használatban volt első magyar gyógyszerkönyv. Az 1799 márc. 15. kir. rendelet alapján a helytartótanács az ujonnan alapítandó gyógyszertárakat reál- és személyjoguakra osztotta. A helytartótanács a gyógyszertárak vizsgálatát is elrendelte és ahol szükségesnek mutatkozott, erélyes intézkedésre hivta fel az illető hatóságokat; 1749. szabályozta a gyógyszerekkel való házalást is, mely a gyógyszertárak csekély száma mellett ugyancsak virágzott. Az olajos tótok (olejkarok) berendezett gyógyszertárral hátukon és szekereken bejárták hazánkat, Német-, Lengyel- és Oroszországot. E házalás csak 1835. szünt meg. Az 1775. megjelent pharmacopoea Austriaca provincialis az 1779 márc 20. rendelettel hazánkra is kötelezőnek mondatott ki. Ez ellen azonban felszólalt a pesti egyetem orvosi kara 1799., e eredmény nélkül; sőt egészen 1871. a hazai gyógyszerészeknek az osztrák kormány által kiadott gyógyszerkönyveket és árszabályokat kellett használniok. Ilyenek voltak: Pharmacopoe Austriaca (Bécs 1812, 1814, 1820, 1821, 1834, 1836, 1855, 1869), továbbá Taxa medacamenmtorum (Buda 1822, német és latin nyelven, Egyetemi-nyomda); Gyógyszerek árszabása (Erdélyországra alkalmaztatva, Kolozsvár 1836); Gyógyszerek árszabása (Buda 1838); Supplementum Taxae medicamentorum pro Regn. Hungariae (u.o. 1843).
Az alkotmány visszaállítása óta a házi gyógyszerészet is fellendült és az állam részéről is egyre nagyobbodó figyelemben részesül. Igen üdvös tevékenységet fejtett ki e tekintetben a magyar országos gyógyszerész-egylet, mely soha el nem muló érdemeket szerzett a magyar gyógyszerészet rendezése körül. Az első hivatalos magyar gyógyszerkönyv (Pharmacopoea Hungarica) 1871. adatott ki, melynek használata 1872 márc. 14. kötelezővé tétetett; ezt követte 1883. egy függelék és 1888. az ujonnan átdolgozott második kiadás. Az 1871. gyógyszerkönyv a régi orvosi súlyrendszer helyett a méter-rendszert hozta be, mely súlyrendszernek használata 1876 jan. 1-től fogva belügyminiszteri rendelt által kötelezőnek mondatott ki. Ugyancsak a magyar gyógyszerkönyvhöz gyógyszerárszabványok is adattak ki, melyeket a magy. kir. belügyminiszter erősített meg és látott el szabályrendeletekkel. Ilyenek jelentek meg 1872, 1876, 1883, 1884, 1888, 1889 stb.
Az 1876. XIV. t.-c. 131. §-a szerint a gyógyszertár személyes üzleti joga a gyógyszertári jogosítvánnyal felruházottak személyéhez van kötve, ily jogosítvány el nem adható s nem hagyományozható, a jogosítvány le nem foglalható, csakis a szerek és szerelvények, de ezek is csak az erre rendelt szabályok megtartásával. A magy. kir. belügyminiszter azonban az átruházását a jognak oly okleveles gyógyszerészre, aki a törvényszabta képességgel bir, mindkét fél kérelmére engedélyezheti. A gyógyszerész elhunytával a személyes gyógyszerészeti jogosítvány haszonélvezte az özvegyre száll; ha az özvegy gyermekei kiskorusága alatt ujra férjhez megy, vagy elhal, a jogosítvány haszonélvezete a gyermekeké nagykoruságukig. Ugy az özvegy, mint a kiskoru gyermekek gyámja okleveles kezelőt tartani köteles. Uj gyógyszertár felállításáért folyamodhatik valamely község, vagy okleveles gyógyszerész; ha az uj gyógyszertár felállítása szükségesnek nyilváníttatik és ennek felállíthatásáért a község folyamodott, a jogra pályázat hirdettetik; a felterjesztett pályázók személyére nézve a belügyminiszter határoz. Ezen eljárást ujabb időben a magánkérvényezőkkel szemben is gyakorolják. A jogot nyert gyógyszerész a gyógyszertárt egy év lefolyása alatt tartozik felállítani, mert különben a jogosítványa elévültnek tekintetik; a megnyitásnál a tiszti főorvos, és az arra rendelt hatóság egy képviselője jelenti ki, hogy előzetes vizsgálat alapján a gyógyszertár a forgalomnak átadható. Fiók-gyógyszertárért a gyógyszerész csak oly helyre folyamodhatik, mely gyógyszertára forgalmi köréhez tartozik. Ha azonban valaki ezen helyre egy önálló gyógyszertár engedélyezéseért folyamodik és adatokkal kideríti, hogy ez az anyagyógyszertár fennállását nem veszélyezteti, a kért önálló gyógyszertár engedélyezhető, s a fiók-gyógyszertár megszünik azon a napon, melyen az uj gyógyszertár a forgalomnak átadatott. Köteles azonban az uj gyógyszertár jogosítványosa a fiók-gyógyszertár szerelvényeit az előbbeni tulajdonostól egyezség utján, ennek hiányában szakértőileg megbecsült értékben átvenni.
Házi gyógyszertárt a belügyminiszter engedélyez intézeteknek, kórházaknak, uradalmaknak, gyógyintézettel biró orvosoknak, vállalatoknak stb. Házi gyógyszertárnak teljesen fel kell szerelve lennie, szereket csupán azon kör személyeinek szolgáltathat ki, mely kör számára engedélyeztetett. Házi gyógyszertár vezetését köteles vagy orvos, v. gyógyszerész vinni. A házi gyógyszertár a törvényhatóság felügyelete alatt áll, a házi gyógyszertár tartására jogosított orvosok tartoznak minden néven nevezendő megrendeléseiket megrendelési könyv alapján nyilvános gyógyszertárból hozatni, s ezt a kiadó gyógyszerész által igazoltatni, az ármérséklet az illető orvos és gyógyszerész kölcsönös egyezkedésének hagyatik fen. Ott, ahol gyógyszertár nincs, az orvosok kézi gyógyszertár tartására feljogosíthatók, de ők is kötelesek az e részben fennálló szabályokhoz alkalmazkodni; ennek folytán oly helyeken, hol nyilvános gyógyszertár létezik, saját kézi gyógyszertáraikból sem helybeliek, sem idegenek számára gyógyszereket ki nem szolgáltathatnak. A belügyminiszternek 1880 nov. 4. 44703 sz. körrendeletet meghagyja, hogy a kézi gyógyszertárakban mely gyógyszerek tarthatók (összesen 26), ezeken kivül azoknak tartása szigoruan kitiltatik. Hasonszenvi orvosok a gyógyszerek ős anyagait és oldatait rendes gyógyszertárakból tartoznak hozatni. A gyógyszertárak engedélyezése napjainkban Ausztriában és Németországban ugy történik, mint hazánkban; Németországban azonban minden alkalommal a gyógyszertári jogot nyilt pályázat utján adományozzák; szabad ipar tárgyát képezi, természetesen qualifikációhoz kötve, Francia-, Angol- és Olaszországban.
Az 1876. XIV. t.-c. 16. fejezetének 124. szakasza szerint «a gyógyszertár mint közegészségi intézmény az állam felügyelete alatt áll». Ezen felügyelet kiterjed továbbá: a gyógyszerészeti személyzet tudományos képzettségére, a gyógyszertárak kezelésére, az államilag meghatározott árszabályzat megtartására, a berendezésre, felszerelésre stb. Gyógyszertárt csak az kezelhet, ki az ország területén érvényes gyógyszerésztudori, v. gyógyszerészmesteri oklevéllel van felruházva. A gyógyszertár tulajdonosa vagy kezelője nem okleveles személyzetének müködéséért felelős, az okleveles segédek első sorban maguk felelősek. Hitelezni a gyógyszerész csak sürgős veszély esetén köteles, ennek igazolása a rendelő orvos által történik.
Legujabban a gyógyszerészek kiképzését kormányunk a következőképen szabályozta: A gyakornokká való felvétel kellékei: jó egészség, jó látás és hallás, hat gimnáziumi, reál-, vagy polgári iskolai osztály elvégzéséről jó bizonyítvány; reál- vagy polgári iskolát végzettektől megkivántatik, hogy a latin nyelvben ezen osztályoknak megfelelő jártassággal birjanak, melyet valamely nyilvános gimnázium által kiállított bizonyítvánnyal tartoznak igazolni. A gyakornoki tanidő azoknál, akik hat középiskolai osztály végeztek, három évig tart, kik érettségi bizonyítvány alapján vétettek fel, 2 évre terjed. A gyógyszerész a gyakornoknak a nála töltött tanidőről a tiszti főorvos által láttamozott bizonyítványt tartozik kiállítani. A gyógyszerész köteles gyakornokát fokozatosan beavatni a gyógyszerészet gyakorlati részébe, köteles gondoskodni, hogy növendéke a gyógyszerészeti könyv- és ügyvitellel, s a gyógyszerészeket szabályozó hatósági rendeletekkel, törvényekkel megismerkedjék, hogy a vények árszabványozásába magát begyakorolja, s a gyógyszerisme elemeit elsajátítsa. A gyakornoki vizsgálatok Budapesten és Kolozsvárt tartatnak. A gyakornoki végbizonyítvány tulajdonosai a Magyarországi gyógyszertárakban segédi minőségben alkalmazhatók. A segédi idő két évig tart s az egyetemi tanfolyam előtt vagy azután tölthető ki, mely időről a főnökök bizonyítványt állítanak ki, mely a tiszti főorvos aláirásával és pecsétjével hitelesíttetik. Azok, akik a segédi időt az oklevél elnyerése után töltik ki, csak két év mulva nyithatnak v. kezelhetnek gyógyszertárt. Azon gyógyszerészmesterek, akiknek érettségi bizonyítványuk van. elnyerhetik a gyógyszerésztudori oklevelet, ha legalább egy tanévet még az egyetemen töltenek. A magy. kir. belügyminisztérium közegészségügyi jelentése szerint Magyarországon 1893. fennállott reáljogu gyógyszertár 407, személyjogu 875, fiók 34, összesen 1316 nyilvános gyógyszertár, továbbá 29 házi és 311 kézi gyógyszertár.
(farmakodinamika) alatt a gyógyszertan (l.o.) egyik ágát értik, mely a szerek hatásait a normális és beteges életfolyamatokra tanulmányozza, és pedig exakt kisérleti, élettani és kórtani metodusok segélyével. E tudományág nélkül az orvosszerekkel gyógyítás tapogatózás lenne a sötétben. Ez adja meg a módot arra, hogy racionális alapon választhassuk meg a gyógyszert adott esetben. Ezen ismeretek alapján való gyógyítás különbözteti meg a tudományos orvost a durva empirikustól.
(farmakognózia), a gyógyszerek természetrajzi, fizikai és vegyi sajátságaival foglalkozik, ezen sajátságok teljes ismerte adja meg a lehetőséget, hogy a gyógyszeranyagok valódiságát, jóságát és igy használhatóságát is meghatározhassa az orvos épp ugy, mint a gyógyszerész. A hivatalos gyógyszerkönyvek a Gy. tételei alapján vannak szerkesztve.