rugalmas, de azért elég vastag falu, mintegy 70 cm. hosszu gummicső, amely a gyomorba jutó végén oldalnyilással bir. Ezen eszköz részint arra szolgál, hogy vele a gyomor alsó határának kiterjedését megállapítsuk, részint pedig, hogy általa a gyomor tartalmát kiüríthessük s abba más anyagokat beönthessünk. L. Gyomormosás.
(gastromalatia), valaha a kórtanban nagy szerepet játszott kifejezés, voltaképen csak a holttestben támadó ellágyulása, sőt szétmállása a gyomorfalazatnak, azon maró befolyás folytán, amelyet a gyomornedv az élettelen gyomorfalazatra gyakorol.
l. Gasztrotómia.
l. Gyomor.
célja főleg a gyomor tartalmának alapos kiürítése, igy mérgezéseknél vagy pedig idült hurutoknál. Végrehajtása abban áll, hogy a meghosszabbított gyomorkutatót bevezetik a gyomorba s az eszköz másik végére illesztett tölcséren keresztül a gyomorba vizet vagy valamely megfelelő oldatot öntenek s ezután a tölcsér lesülyesztése által a gyomor tartalmával kevert beöntött folyadékot a szivócső elve alapján kifolyatják. Ezen műveletet mindaddig ismétlik, amig a beöntött viz egészen tisztán nem jön vissza. Régebben a folyadék, kiürítését szivattyuval eszközölték, ez szükségtelen, sőt gyakran káros is lehet s ma már el van hagyva.
l. Gyomor.
(chymus), a gyomorban levő, a fogak által elaprózott, nyállal s a gyomor emésztő nedveivel péppé összekevert anyag. Ezen anyagban a test hőmérséke mellett s a pepsin és sósav behatása alatt indul meg a gyomoremésztés, amelyben a fehérjékből pepton lesz, a zsirok glycerinné és zsirsavakká változnak, mig a szénhidrátok csak kevéssé módosulnak.
(carcinoma ventriculi), rossztermészetü daganatképződés a gyomorban. A belső szervekben előforduló rákdaganatok között leggyakoribb, inkább férfiakat támad meg mint nőket, és pedig főleg a 60. életév körül, 30-on alul rendkivül ritka. Többféle faja van a Gy.-nak, u. m. velős rák, kemény rák (serrhus), nyálkás rák (colloid) és rákos fekély. Ezen különbségek főleg azáltal támadnak, hogy a rákképződés a különböző egyéneknél különböző reakciót támaszt; igy ha az illető helyen erős kötőszöveti hegedések fejlődnek ki, ugy a kemény rák képe áll elő. Ezen utóbbi a legkedvezőbb, mert leglassabban folyik le. A Gy. tünetei eléggé változók, leginkább szembe ötlők az általános jelenségek, mint a senyvedéses, fakó bőrszin, lesoványodás, étvágytalanság. A kórjelzést azonban csak akkor lehet megállapítani, ha ezeken kivül helybeli elváltozásokat is találunk a gyomron. Ilyenek egy tapintható, egyenetlen felületü, a gyomorral összefüggő daganat, a gyomornedvben a sósavnak állandó hiánya, emésztési zavarok, fájdalmak a gyomortájon. Ez utóbbiak néha csaknem teljesen hiányoznak, máskor ellenben sok szenvedést okoznak. Ezekhez csatlakozik a hányás, amely a szerint, hogy a gyomor mely táján ül a Gy., különböző időben áll be. Leggyakoribb esetben a Gy. a gyomorból a belekbe vezető kaput támadja meg, s itt gyürüszerü szükületet okoz, aminek következtében a táplálékok hosszu ideig panganak a gyomor ürében, végre ott izgatva az idegvégződéseket, több órával az evés után hányást okoznak.
A Gy. súlyos betegség, amelynek rendes kimenetele a halál: lefolyásának ideje pár hónaptól 3 évre terjedhet. Gyógyítása belső szerekkel eddig még nem lehetséges, ujabban azonban a Gy. kimetszése több esetben sikerült. Tartós reményt az ilyen operáció azonban csak akkor nyujthatna, ha idejekorán végeztetnék, olyankor, amidőn a rákos folyamat még nem terjedt át más területre. A kezelés tehát főleg a Gy. által okozott nehézségek csökkentésében áll, igy a gyomor rendszeres kimosása az emésztést javítja, a nagy fájdalmakat morfium enyhiti, végre a táplálásra fordított gond a beteg elerőtlenedését tartja távol. Ha a gyomor nem tür táplálékot, ugy még a végbélen át sikerült hosszabb ideig a beteg táplálása. Mindezen törekvés egy idő mulva sikertelenné válik s a betegek a legnagyobb fokban lesoványodva s elgyengülve vesznek el, csak ritkán vet éget ezen szerencsétleneknek egy gyomorátfuródásból támadt általános hashártyagyuladás vagy egy nagyobb ér megrepedése következtében hirtelen elvérzés a gyomorban.
l. Gasztrorrhexisz.
oly nyilás, amely a gyomorüreget a hasfalon át a külső levegővel összeköti. Igen ritkabaj, s többnyire mesterségesen előidézett, vagy külső behatásból támadt. Állatokon a Gy.-t gyakran előidézik, sőt az ujabb sebészet ezen eljárást egyes súlyos betegségekben is értékesiti, amidőn a betegek a nyelőcső eldugulása folytán a természetes uton nem táplálkozhatnak, mig a Gy.-on át a táplálékok bevitele sikerül. A Gy. az emésztést nem zavarja, szükséges azonban ezen nyilást kifelé elzárni, nehogy a táplálék rajta kifolyjon. L. még Gasztrosztómia.