gyorskocsi, l. Postai szállítás és Staféta.
(l. a mellékelt képet), sokszorosító gép, mely ellentétben a kézi sajtóval, maga végzi a nyomásnak minden műveletét, kivévén a papírivek berakását.
[ÁBRA] KÖNYVNYOMDAI GYORSSAJTÓ.
Már 1790. szabadalmat kapott az angol Nicholson Vilmos egy gyorssajtónak nevezett találmányra, mely azonban tökéletesen hasznavehetetlennek bizonyult. A feltalálás érdeme tehát a német König Frigyest illeti, ki Bauer Frigyes András segítségével 1810. készítette el az első Gy.-t. ez a gép még nagyjában hasonlított a régi kézisajtóhoz s leginkább abban különbözött tőle, hogy a festékes lapdát hengerek helyettesítették. A nagyobb javítások csak azután következtek s König megérte azt, hogy találmánya az egész világon elterjedt. König sikerei másokat is buzdítottak a kisérletezésre s ez időtől fogva egymást érték a javítások a Gy.-okon; Bacon és Donkim pedig a festékező hengerek bőranyagát cserélték föl a sokkal jobb és jelenleg is használt szirupból és enyvből összetett hengeranyaggal.
A Gy.-k szerkezete három főrészből áll: az u.n. alapból, a nyomóhengerből és a festékező műből. Az alapon, mely vizszintesen fekvő, egyenletesen sima vaslap, nyugszik a forma. Az alapot a nyomótaliga nyomásközben előre és hátra tolja s annak az utnak a közepén, amelyet ilyenkor az alaprész megtesz, van beágyazva a nyomóhenger, vasból készült, papirossal és posztóval bevont nagy henger, mely az alapra alkalmazott fogas rudba kapaszkodva, az alappal egyforma gyorsasággal mozog. A nyomóhenger és a fával borított papirkivezető-henger körül szalagok futnak végig; ezeknek az a rendeltetésük, hogy az iveket a nyomóhengerről a nyomás után elvezessék. a nyomóhenger előtt van még a festékező mű. Ennek főrésze vashengerből áll, melyre minden egyes fordulásnál egy tartányból megfelelő mennyiségü festék kerül, s ezt miután szétdörzsölődött, a festékező hengerek továbbítják a szedésre.
Midőn a Gy.-n a nyomást megkezdik, az alaprész pályájának a legelején áll. A nyomandó ivet a nyomóhenger megfelelő helyére teszik, ezt a forgó nyomóhenger kampói megfogják s az ezalatt már befestékeződött szedésre viszik, melyre a nyomóhenger által rányomatva, annak képét visszaadja. Nyomás után a vezető szalagok vezetik az ivet a gép hátulján levő u. n. kirakó asztalra. Az igy működő Gy.-k óránkint 1000-1400 nyomást tesznek s az ivnek csak egy oldalát nyomják. Nemsokára azonban megvalósították a kettős Gy.-k eszméjét. Ezeknek két nyomóhenger mellett egy alaprészük van és óránkint átlagosan 2400 ivet nyomnak. Ezen kivül az ugynevezett komplett gépeket is gyártják, amelyek az ivet az alaprész előre és hátra menetele alatt mindkét oldalán nyomják, de azt egyszersmind be is piszkítják s e hátrányuk miatt csak kevés nyomdában használtatnak. Igen fontos a nyomásnál a festékrészecskék finoman való szétdörzsölése. Mivel pedig a már leirt módon való festékeződés mellett bajos dolog az illusztrációknak tisztán és egyenletesen való nyomása, sok helyt olyan gyorssajtót használnak, amelynél a festék a formárajutás előtt vasasztalon a hengerek által finoman szétdörzsöltetik. Ilyenformán történik a festékeződés az amerikai sajtónál is (l.o.), csakhogy ezeknél az asztalt egy körben mozgó gömbölyü vaslap helyettesíti.
A Gy.-knak számos faját csinálják még a különböző gépgyárakban, de valamennyiben egyesülnek a már fölsorolt részek. Igy vannak p. lábbal hajtható gyorssajtók, két szint nyomó sajtók és körforgó gyorssajtók (rotációs gépek). Ez utóbbiak nagyobb kiadványok és hirlapok nyomására használatosak s hengerekre fektetett gömbölyü stereotiplemezekkel az u. n. végtelen papirra óránkint 16-20000 példányt nyomtatnak vele mindkét oldalon. A legelső rotációs gépet a Times nyomdájában állították föl 1865.; azóta annyira elterjedtek, hogy hazánkban is alig van napilap, melyet e azzal nyomtatnának. Említésre méltók még az iker-rotációs gépek; az ezek által óránkint nyomható példányszám megüti a 30-35000-et. Legujabban több szint nyomó körforgó gépeket készítenek. hazánkban csak a Wörner F. és Társa gépgyáros cég foglalkozik a Gy.-k különféle fajainak gyártásával és nemcsak a hazai napilapokat látja el rotációs gépekkel, de a külföldre is szállítja azokat. A kőnyomdai Gy.-k nagyjában megegyeznek a könyvnyomdaiakkal. Épp ugy mint azoknál, vannak nyomóhenger, alapzat és festékező hengerek, csakhogy ez utóbbiak ellentétben a könyvnyomdaiakkal, nem szirup és enyv összetételéből állanak, hanem bőrrel vannak bevonva. Még egy külön szerkezete is van a litográfiai gyorssajtónak: a törlőkészülék, mellyel a kő minden nyomásnál vizzel megnedvesíttetik. hogy ezáltal a festék csak a kövön levő rajzra tapadjon. Az első litográfiai Gy.-t Siegl készítette Berlinben. A fénynyomáshoz szintén Gy.-t használnak s ezek a kőnyomdai Gy.-kal csaknem azonosak.
l. Lövegek.
Az S görbe legyen a mozgó pont pályája A-ban a sebességirány és nagyság szerint előtüntethető az AB egyenes darab által, mely az S görbét az A pontban érinti;
A'-ban pedig, hova a mozgó pont Δ-t idő mulva érkezik, az A' B' egyenes darab által. A'-ban a sebesség általánosságban irányára és nagyságára nézve más, mint A-ban; mialatt tehát A A'-ba érkezik, az A-ban meglevő sebességhez egy Δu sebesség hozzájárul, mely a következő módon tüntethető elő: A-ból A' B'-hez párhuzamos A B" egyenes darabot huzunk, ugy hogy A B" = A' B': akkor B B" =Δu. A gyorsulás j alatt pedig értjük a [ÁBRA] határértéket, tehát a meglevő sebességhez az időegység alatt hozzájáruló sebességet, számítva azt végtelen kis időtartam alatt beálló sebességváltozásból. Egyenes vonalu mozgásnál a sebesség iránya állandó, tehát a gyorsulás számításánál csak a sebesség nagyságának változására kell tekintettel lenni; görbevonalu mozgásnál azonban a hozzájáruló sebesség irányára is. A gyorsulás is irányított mennyiség; iránya megegyezik a hozzájáruló sebesség irányával; épp ugy szétbontható tehát összetevőkre, mint bármely más irányított mennyiség, p. az elmozdulás, sebesség.
A házi iparosok a vetélőt a láncfonalak által készített szádba kézzel dobják be, mig a szövőiparosok a munka gyorsítása céljából külön szerkezettel, u. n. ostorral. Az ily szerkezettel átdobott vetélő sokkal gyorsabban jár a surlódás csökkentésére gördülő csigákkal látják el.
l. Személyszállító vonatok.
nemzetség őse Tivadar bán, ki IV. Béla idejében élt. Az 1284-1468 közt emlegetett nemzettség 11 ösmert birtoka Zala, Somogy és Bihar vármegyében feküdt. E nemzetségből vált ki a Kányaföldi Kerecsényi-család (l.o.).
gyökér (a nyelvészetben), a szóknak az a része, melyet egyszerübb vagy eredetibb alakra nem lehet visszavinni, p. a halhatatlanság gyökere hal, a föléledés gyöke él stb. (L. Alapszó és Szófejtés). Jelentésükre nézve megkülönböztetnek predikativ vagyis állító, és demonstrativ vagyis mutató gyököket; p. ő csak rámutató, ellenben kő vagy él predikativ gyökök. Az utóbbiak ismét v. apellativ, azaz nevező gyökök (minő kő, vér), vagy verbális, azaz igei gyökök (minők él, hal).
Gy. a kémiában az alkatrészeknek azon legkisebb mennyisége, amely vegyületeinek egy molekulasúlynyi mennyiségben foglaltatik. A Gy. egyik vegyületéből a másikba súlyra nézve is változatlanul átvihető. A Gy. vagy egyszerü v. összetett. Az egyszerü vagy elemi Gy.-ök tábláját az Elemek szónál közöltük; ugyanott az elemi Gy.-ök vegyértékét és vegyjellemét is megtaláljuk. Az összetett Gy.-ök atomcsoportok, melyek két v. több egyszerü Gy.-ből állanak; ezek is tehát a különböző kémiai átalakulásoknál egyik vegyületből a másikba változatlanul átvihetők, szóval egészen ugy viselkednek, mint az elemi Gy.-ök. Az elemi Gy.-öktől abban különböznek, hogy alkalmas módon fel is bonthatók. A kémiai képletekben az összetett Gy.-öt zárjelbe irjuk, hogy ezzel az őt alkotó elemi Gy.-ök összetartozóságát kitüntessük. Ilyen összetett Gy.-ök:
|
(H4N) |
ammoniumgyök |
pozitiv, |
1 vegyértékü |
|
(NH2) |
amidogyök |
" |
1 " |
|
(NO2) |
nitrogyök |
negativ, |
1 " |
|
(CO) |
karbonilgyök |
" |
2 " |
|
(CN) |
ciangyök |
" |
1 " |
|
(OH) |
hidroxilgyök |
" |
1 " |
|
(CH3) |
metilgyök |
pozitiv, |
1 " stb. |
Az összetett Gy.-ök vegyjelleme az őket alkotó elemi Gy.-ök vegyjellemétől függ, és pedig pozitiv vagy negativ jellemüek aszerint, amint az őket alkotó elemi Gy.-ök közül a pozitivek, avagy negativek vannak többségben. Az esetben, ha egyenlő számu, ellentétes jellemü egyszerü Gy.-ökből van összetéve, a nagyobb vegyértékü egyszerü Gy. jelleme dönt. Az összetett Gy. vegyértékét megkapjuk, ha az elemi Gy.-ök vegyértékeit egymással páronkint kapcsoljuk; a fönmaradó vegyértékek száma az összetett Gy. vegyértékét adja.
Gy. a matematikában, l. Gyökvonás és egyenlet.
l. Elvonás.
(radix) a növénynek leggyakrabban földbeli része, mely a földhöz erősíti és szálacskáival onnan a táplálékot szija. A Gy. a növénynek mintegy az alapja, de jelent bizonyos növényeket is, melyeknek gyökerét különösen használni szokás és amelyeknek értéke magában a gyökérben van, p. a zöldség-Gy.-ek, az édes-Gy., vagy cukor.-Gy., ahogy az egész növényt is nevezik. A Gy. különben tengelyszerv, a szártól az különbözteti meg, hogy levele, pikkelye, rügye vagy ezeknek a forradáshelye nincs rajta, hogy belsarjas (endogén) eredetü, s hogy a tenyészőkúpját gyöksüveg (l.o.) borítja. A többi különbség a Gy. meg a szár között nem éles, mert vannak fölfelé növekedő, légi táplálékot nem szivó Gy.-ek, földbeli szárak stb. A pikkelyes v.rügyes tarack, a hagyma meg a gumó nem gyökerek, hanem földbeli szárak. Botanikai értelemben tehát nem minden Gy., amit a közélet annak tart. ha a földbeli résznek rügye, pikkelye v. ezek forradása van, az nem Gy., hanem földbeli szár.
[ÁBRA] A csirázó paszuly p akórógyökere, n a gyökér ága. A buza bojtos gyökere.
Gy. a növénynek különböző részéből támadhat, nemcsak a kész gyökérből, hanem a szárból és levelekből is (l. Famegfordítás). Az uj Gy. csúcsa mindenkor bent, közönségesen az edénynyaláb kambiumában keletkezik, azután a fiatal Gy. a kérgen áttöri magát. A virágzó növények csirájának alsó végén támad az első Gy. (l. Gyököcske, radicula) a rügyecskével ellenkező irányban és csirázáskor vele ellenkező irányban növekszik. Ez lesz az anya-Gy. v. fő-Gy. (radix primaria) v. ha később jóval vastagabb mint az oldal-Gy. és függő-irányos helyzetben nő, karó-Gy.-nek (r.pralis) mondjuk. A többi Gy.-t, mely nem a csira tengelyének meghosszabbodásából, hanem más növényrészből lesz, mellék-Gy.-nek vagy járulékos Gy.-nek (radix adventitia) mondjuk. A fő-Gy. vékonyabbra szokott ágazni. Ezek az oldal-Gy.-ek (radicellae) tovább mindig vékonyabbra-vékonyabbra ágaznak s a legvékonyabbat gyökrostnak (fibrilla) mondjuk. Némely kétszikü Gy.-e a növénynek egész életén keresztül a legvastagabb marad, de gyakran később v. korábban egyes mellék-Gy. akkorára v. még nagyobbra vastagodik, ugy hogy az eredeti fő-Gy. észrevehetetlen. A rhizomás és egyszikü növényeknek fő-Gy.-e csirázáskor v. után korán elhal és csak a mellék-Gy.-ek képződnek ki. Az indának, valamint az indáról szaporodó növénynek is csak mellék-Gy.-e van. Az egysziküek szárának legalsó csomóiból számtalan és aránylag vékony mellék-Gy.ek bojtja képződik. Ez a bojtos Gy. (radix fibrosa), p. a hagyma alján, v. a gabonanemüek gyökérzete. Még a fástermetü pálmáknak sincs fő-Gy.-ük, hanem csak mellék-Gy.-ük Ez leggyakrabban a szár csomóiból ered. Ha a Gy. fejlesztő szár nem függő irányos, akkor a mellék-Gy. gyakran kivált az alsó oldalából nő. Végre Gy. az ágból és levélből határozott rend nélkül is nőhet, ha vizbe, v. nedves helyre ültetjük (levél- és ágdugvány).
[ÁBRA] A kukorica gyökere végének hoszmetszete, v a tenyésző kúp, hhhh a gyöksüveg, e a gökér bőre.
A fő-Gy. lehet fonálnemü (radix filiformis), ha hosszuságához képest nagyon vékonyka; hengerded (r. cílindrica), ha vastagabb, de meglehetős egyformán vastag hosszuságának nagyobb részében; orsóalaku (r. fusiformis), ha lefelé lassacskán vékonyodik, mint a sárga répa; gömbölyded (r. globosa), amely miden részén meglehetős gömbalaku, de a hónapos etek nem Gy. hanem a szik aljának megvastagodása Mogyoró-alakra is megvastagodhatik, mint a varjumogyoróé (radix tuberosa), ha pedig a Gy. szálai egész hosszukban vastagodnak, nyalábos Gy. (r. fasciculata) a neve (geogrina, csodatölcsér). Életműködése szerint a közönséges Gy.-et földbelinek (r. subterranea) is mondjuk a légi Gy.-rel (r. aërea) szemben, aminő leginkább melegtartományi növényeknek (orchideák, aroideák, indiai fügefa) légbeli részeiből nő (l. az Algumó ábráját). Ezeknek sajátságos, helyenként átliggatott, spirális rostsejtekből alakult borítéka (relamen) van, s a légkör vizpáráját meg tudják süríteni. V. ö. Schuch J., Adatok a járulékos gyökerek fejlődéséhez (Akadémiai Értekezések 1877) és ist die Ephen die einzige Pflanze, welche bei uns Luftwurzeln bildet. (Botan. Zeitung 1876).