(növ.), l. Gyökhaj.
(növ., rhizicoma), tengelyképletnek a szárképlettel ellenkező tagja, olyan képlet, amely levélképletet (rügy, levél, pikkely) létre nem hoz.
v. gyökér kisavanyodás. A gabonafélék egyik betegsége, mely nedves években az olyan földeken mutatkozik, amelyeknek altalaja nehéz, a nedvességet át nem eresztő agyag. A gyökerek a nedvességben elrothadva elhalnak s ilyenkor a tövek a talajból könnyen kihuzhatók. A baj elkerülésére a fentemlített talajok alagcsövezése ajánlható.
(növ., Coleorrhiza) némely csira (vöröshagyma, kukorica) gyökerének zsebalaku borítéka. Csirázáskor a gyökér áttöri s a csira gyökerének alapját mint üres henger fogja körül.
(állat,Rhizopoda). Régebben a véglények állatkörének egyik osztályát jelölték e kifejezéssel, ma azonban a véglények állatkörének Sarcodina osztályában csupán egy rendnek megjelölésére alkalmazzák. Valamennyien mikroszkópos vizben vagy nedves földön mohák alatt élő állatkák, egy sejt értékével biró kocsonyás, nyálkás állományból (protoplaszma) álló testtel, amely ugy a mozgásra, valamint a táplálék fölvételére szolgáló gyökérforma nyujtványokat, állábakat (pszeudopodia) bocsát. Egy részük csupasz, testalakját folyton változtatja, másrészük szilárd tokokat lakik, amelyet maga épít fel, még pedig v. cuticula-állományból, vagy ebből és idegen testekből: mész-, kovarögökből, elhalt parányi növények vázaiból, ritkábban mész- és kovaállományból. Vázaik néha rengeteg tömegekké halmozódhatnak fel s ezekből áll a krétának is javarésze. Vannak közöttük olyanok, amelyeknek tokja csupán egyrekeszü, s ezeket Monothalamiáknak nevezték; de vannak többrekeszü tokkal birók is, a Polythalamiák; a tokok falazata kehet likacstalan, Imperforaták és lehet likacsos, Perforaták. Különben két a rendre osztják: Amoeboe csupasz testtel és Testacea tokotlakók; ez utóbbiak azután Monothalamiák és Polythalamiák. Az édes vizeket az Amoeboeák és Monothalamiák népesítik, mig a Polythalamiák majdnem kizárólag tengeriek. hazánkból már sok fajuk ismeretes és leghivatottabb buvárjuk Entz Géza (Tanulmányok a véglények köréből), továbbá Bronn-Bütschli (Klassen und Ordnungen des Thierreichs, Protozoa, I. köt., I. r.).
(növ.), gyökérgumó, de a szár gumóival össze nem tévesztendő, a kéreg növekedése folytán a gyökér vastagságában terjeszkedhetik s a főgyökér répa vagy orsóalaku lesz. A Gy. mint a tartalékeleség kamarája szerepel. Vastagsága a kéreg parenhimájától van s a gyarapodó sejtekben a keményítő bőven képződik s a vegetálás ébredésekor annak a rügynek kifejlődését segíti elő, amely a Gy.-val kapcsolatban van. Gy. a kosborfélék heregumója is L. még Gumó.
vagy gyökérerő (növ.), az élő gyökér gyakorolta erő, mely a felszivott táplálékot a növényben felfelé kényszeríti. L. Táplálkozás.
l. Dematophora.
gyökérfene, földi rák v. földi rákfene (növ.), az Agaricus anelleus Vahl nevü galócagomba okozta baj. L. Fagombák.
a fák, különösen a gyümölcsfák betegsége, mely akkor áll be, ha hosszan tartó nagy esőzések után a fák gyökereit vizzel telített föld veszi körül, mely a gyökereket a levegőtől elzárja, s igy azok lélegzését meggátolja. Beállhat különben a Gy. akkor is, ha a fák oly helyre ültettettek, ahol a talajviz állandóan magasan fekszik; az ilyen helyre ültetett fák eleinte szépen fejlődnek, de mikor gyökérzetük a vizzel telített rétegbe ér, elkezdenek hanyatlani, mi a fejlődő Gy. következménye. A levegőtől teljesen elzárt gyökérzet alkoholos erjedésnek, sok esetben vaj savas erjedésnek indul, s tönkre megy. A Gy. kezdetén a fák lombozata, a bő nedvesség dacára, lankadni kezd, később a levelek elsárgulnak, megvörösödnek vagy elbarnulnak, végül a lombozat, majd pedig az egész fa kiszárad. A Gy. gyakori a kajszin- és őszibarack-, az alma-, cseresznye- és körtefáknál, ritkább a szilvafáknál. A kezdődő Gy.-on a talaj szellőztetésével segíthetni.