(eszt.), a kellemesnek egy alfaja, a jellemnek az a tulajdonsága, mely másnak érzéseire vigyáz és azt megsérteni óvakodik, vagy másnak örömet szerezni vágyik, amikor a másik azt vagy nem várja, vagy nem meri kimondani. A gyöngédség szerénységgel jár és fél a tolakodástól. Más értelemben a Gy. szinezés ellentétben áll a rikítóval.
alatt a működési képességnek a rendesnél alacsonyabb foka értendő. Aszerint, amint a működési képesség alábbszállása a különböző szervekre szorítkozik, megkülönböztetünk izom-Gy.-et (a táplálkozás csökkenése, tétlenség, az izomszövet; a mozgató idegek megbetegedése stb. következtében), gyomor-Gy.-et, szellemi Gy.-et stb. Általános Gy.-et, amely az összes szervek működési és ellenállási képességének alábbszállásában nyilvánul, a legkülönbözőbb, rendesen hosszabb tartamu vagy lázakkal járó betegségek és öröklött állapotok okozhatnak.
néhány, különböző családokba tartozó kagylónak terméke; szine rendesen kékesfehér, alakja gömbölyded. A legszebb, legnagyobb és legbecsesebb Gy.-öket a valódi Gy.-termelő kagyló (Meleagrina margaritifera) termi (l. Avicula), de a folyami kagylók között is akad Gy.-termő s névszerint a Margaritana margaritifera, de ennek Gy-.-ei rendesen értéktelenek. A kagylóktól termelt Gy.-ök amelyeket régebben keleti Gy.-öknek is neveztek, ugyanazon anyagból állanak, amiből a kagylóknak belső rétege, azaz Gy.-házból s a kagylók köpenye és a Gy.-házréteg közé került idegen testeknek, homokszemeknek, vizi atkáknak stb. Gy.-házzal való körülnövése utján keletkeznek. Áruk a nagyság, alak, simaság, fény szerint különbözik; a legnagyobbak és a legbecsesebbek a parangon-Gy.-ök, a gömbölyüek a szám-Gy.-ök, a kisebbek a lat-Gy.-ök, a legkisebbek a por-Gy.-ök, a szabályos gömbölyüek a cseppek, a szabálytalanok a barokk-Gy.-ök. A Gy.kagylókat Gy.-halászok, illetőleg buvárok halásszák (l. Avicula). - Gy., botanikai értelemben l. Fagyöngy.
A mesterséges Gy.-t fehér vagy szines, könnyen olvadó üvegből készítik. Megkülönböztetünk: Repesztett Gy. (Schmelzperlen). Ez hosszukás üvegcsődarabkákból áll. A különböző alaku üvegrudakat a szecskavágóhoz hasonló késsel rövidebb-hosszabb darabokra vágják szét. A repesztett Gy. szélei élesek. Hosszu Gy. széleit egyenként a fuvólámpa előtt olvasztják meg. Velencei Gy. (himzőgyöngy.). A repesztett Gy. módjára vágott, rövid csődarabkákat szenes agyagporral összekeverik és ezt a keveréket a kávépörkölőhengerhez hasonló hengerekben forgatás közben addig hevítik, mig a csődarabkák élei meg nem olvadnak. A szénagyagpor megakadályozza a Gy.-ök összeolvadását. Lehülés után a Gy.-öket szitálják és zsákban először homokkal, későbben korpával rázogatják, hogy fényt kapjanak. Fuvott Gy. Ezeket üvegcsövekből a fuvólámpás előtt egyenként fujják és pedig minta nélkül, ha csak gömbalaku Gy.-öket készítenek, vagy kis fémminták segítségével, ha más alakut akarnak készíteni. A fuvott Gy. vékonyfalu és igen könnyü. Sajtolt Gy. Ezeket üvegrudakból préselik. Az üvegrud végét felmelegitik és egy fogóval, melybe a sajtolandó Gy. alakját vésték, lecsiptetik a lágy üveget. A fogóban acéltű van, mely sajtoláskor a Gy.-öket át is lyukasztja.
A sajtolt Gy. felszine nem fényes és a formavarat nyomai is látszanak rajta. A formavarratnál kidudorosott felesleges üveget letördelik és ezután egyenkint csiszolják a Gy.-öket; kevésbé finom árut nyernek, ha a Gy.-öket annyira felhevítik, hogy az üveg felszine megolvad (tüzben fényesített Gy.). Az olvasókhoz való nagy tömött Gy.-öket aképen is készítik, hogy az olvasztott üveget hegyes vasrudra csavarják, miáltal gyürüszerü üveggyöngyöket nyernek. A finom Gy.-öket rendszerint cérnára füzve hozzák a megfelelő szines üvegből készítik, vagy a szintelen üvegből készített Gy.-öket szines lakkfestékkel töltik meg. Ezüstös Gy.-öket lakkal kevert fehér fémfestékekkel töltik meg; ha ezzel a festékkel sárgaszinü üveggyöngyöt festenek meg, aranyszinü Gy.-öket kapnak. A valódi Gy.-utánzat fuvott üveggyöngy, melyet a fehérhal pikkelyeiből leválasztott és zseletinnal kevert fémfényü anyaggal, az u. n. Gy.-esszenciával töltenek meg. A himző Gy.-öket leginkább még Velencében, Murano szigetén készítik, a többi gyöngyfélék legnagyobb része Gablonzból (Csehország) kerül a kereskedelembe, melynek vidékén a Gy. u. m. a mesterséges drágakövek és az üveggombok készítése (Quincaillerie) háziipar, l. Drágakövek és Üveggombok.
(ásv.), l. Kasolong.
(növ., Chimophila Pursh), a Pirolafélék apró örökzöld cserjéje, 4 fajjal Európában, Japánban, Korán és É-Amerikában. A Ch.umbellata Nutt. v. Pirola umbellata L. levele lándsás ékalaku, virága ernyős, szép piros. Hazánk fenyveseiben (Vas vármegye, Barlangliget) elszórtan él. Csinos kerti virág, de nehezen lehet ápolni. Árnyékban v. ingovány szélére ültetni célszerü.
l. Bagolyfélék.
apró betü a könyvnyomdászatban; nagysága 5 pont Didot szerint. L. Betünemek.
bogyófa, hóbogyó, lágymánybogyó (növ., Symphoricarpus Adans.) a bodzafa-félék loniveranemüinek cserjéje. Levele kerekded v. tojásalaku, épszélü; virága apró, fehér v. halavány rózsaszinü, fürtös v. füzéres; bogyója gömbölyded v. tojásdad, kétmagu. Hat faja É.-Amerikában terem. A S. racemosa Mich. (hóbodza, Szt. Péter-fa) egész 1,5 m. magas, mint diszcserje most nagyon elszaporodott. Inkább a hófehérségü bogyójáért kedvelt, mely sürün csoportosodva télen is a bokoron marad. Őszi és téli koszoruba fonják; temetőbe is ültetik.
l. Fül.
(növ.), l. Árpa.