(növ., Deutzia Thunb.), a jázmincserjefélék apró cserjéje a Himaláján, Japánban és Khinában (7 faj), átellenes, hasítéktalan, finoman fogas és csillagszőrös levelekkel, fehér, többnyire illattalan, fürtös v. sátorforma ágas-bogas virágokkal. A D. crenata S. et Z. v. D. scabra Thunb., 1-2 m. magas, japáni diszcserje, levele érdes, mintegy 10 cm. hosszu, virága nagy mint a jázmincserjéé és fürtös. Parkba nagyon célszerü, dusan virágzik. Van teljes, fehér és piros virágu eltérése is. Érdes levelével csiszolni szoktak. A D. gracilis S. et Z. alacsonyabb, bokros cserje, levele egész 5 cm. hosszu. Szinben bőven virít, ágas-fürtös virágzata van. Az előbbinél kissé érzékenyebb, de könnyen lehet nevelni s mint koránnyiló cserépbeli virág ismertes. Dugványról részint a szabadban, részint nyáron üveg alatt szaporítják.
általában mindazok a kagylók, amelyek a valódi gyöngyöt termelik. Legnevezetesebb a valódi gyöngytermő kagyló (Meleagrina margaritifera L.) az Aviculidák családjából, kerekített négyszögletü héjakkal. A folyami gyöngytermő kagyló (Margaritana margaritifera Petz.), az Unionidoe családból, mely kiválóan tiszta, mésztelen hegyi folyókban tenyészik s nálunk is előfordul; gyöngyei szépek, de ritkák. L. Avicula.
elavult elnevezése a szarvasmarhák gümőkórjának, l. Tuberkulózis.
(ásv., perlit), A trachitoknak, de kivált a savas földpátu trachitoknak üveges módosulata; az amorf alapanyagból kisebb-nagyobb gyöngyfényü gömbök, szferolitok (gombostűfejtől diónagyságuak is) válnak ki, melyek olykor héjasak, sima vagy bolyhos felületüek és sugaras-rostos szövetüek. A gömbök vagy egy megolvadt földpát- vagy quarc-szem körül képződnek, néha azonban üresek. Ha az alapanyag is ily szögletesen gömbös halmazokból áll, perlitporfor a neve, de sokszor szurokköves, majd tajtköves. Szinük legtöbbnyire szürke, de nem ritkák a barna, levendulakék, vöröses, sőt fekete féleségüek is. A hialinos módosulatu kőzeteket gyüjtőnéven riolitoknak nevezik (obszidián, szurokkő, perlit, tajtkő) s leginkább a harmadkori kőzetek mutatják e módosulatot legjobban. A perlites és egyéb üveges módosulatu kőzeteket legjobban kifejlődve Magyarországban találjuk. Nagy SiO2 tartalmánál fogva az üveggyártásnál lehetne használni.
madárköles, napkása, kőmagvu fű, kőmag, tengeri köles (növ., Lithospermum Tourn.), az érdeslevelüek füve, félcserje, ritkán cserjéje, mintegy 40 fajjal (nálunk 3), mind a két világrésznek északi mérsékelt vidékein, Amerika DK-i és Afrika D-i részén. Gyümölcsszeme apró tojásdad v. háromoldalu, kemény, elkovásodott, porcellánfehérségü. A L. officinale L. (Mária könye), 3-6 dm. magas kóró, ligetben s mezőn, főleg mészen elég gyakori, levele sürü lándsás, virága apró sárgás, gyümölcsszeme fényes, fehér, sima. Ez előtt semina milii solis (napkása v. napköles) néven kövesedés ellen használták, néhol a nép ma is teát főz vele (porcellántea). Csehországban termesztik. leveléből lesz a zöld és fekete tea (első cseh- v. horvát-tea), de a khinai teát is hamisítják vele. Forrázata aranyszinü és kellemes teaillatu. A mezei Gy. (L. arvense L.) gyökerének piros kérgében, mikor még fiatal, piros festék van.
(növ.), itt-ott csombor, becse, Hazslinszkynál erdei menta, macskamenta (Calamintha Tourn.,) ajakas fű, mintegy 40 fajjal az É-i földgömb mérsékelt vidékein, mind a két világrészben (hazánkban 12). Mindegyik faj erős és kellemes illatu, régebben orvosságnak használták. A havasi Gy. a svájci tea alkotó része, a havasi lakók mellfájás ellen dicsérik.
v. gyöngymoha (növ., carragho, caragen, caraghen, carrageen, carraghen, Chondrus Lam. a. m.a porcogómoszat), a virágmoszatok génusza. Telepje szálas v. ékalaku, ismételten két-kétágu, lapos v. a széle bodros (bodormoszat). Legismeretesebb a Chondrus crispus Lyngb. (Fucus cr. L., Sphaerococcus cr. Ag., irlandi Gy., gyöngyös tengeri moszat), 5-15-től egész 30 cm. hosszu, 3-10 cm. széles. frissében kocsonyanemü, sárgás egész lilapiros v. zöldes, szárazon tülöknemü, áttetsző, sárgás. Az európai különösen az északi tengerek szikláin gyakori.
(ásv.), l. Kasolong.
igy nevezik a vadászok a szarvas és őz agancsain a gyöngyszerü kidudorodásokat, melyeknek sokasága széppé és értékesebbé teszi az agancsot.
1. rend. tanácsu város Heves vármegyében, a Gyöngyös patak jobb (s részben bal) partján s a Mátra hegység tövében. 171 m. tenger feletti magasságban. Gy. az Alföld szebb városai közé tartozik, melynek főbb utcái egészen városias szinezetüek s élénk üzleti életöknél fogva jó benyomást tesznek az idegenre. Főutcája É-ról D-re huzódik, s itt és nehány mellékutcájában vannak legszebb épületei és főbb templomai. A város épületei közül említendők a szt. ferencrendieknek a Báthory-család által épített csúcsives temploma a XIV. sz.-ból (benne Vak Bottyán sirja), a szintén csúcsives, bár átváltoztatott régi főtemplom, a Szt. Urbán temploma, melyben régebben a protestánsok is tartottak isteni tiszteletet s később a jezsuiták birtokába került, kiktől mai diszes alakját nyerte, a vármegye régi háza (most laktanya), a nagy lovaslaktanya stb. Gy. a gyöngyösi járási szolgabirói hivatal székhelye, van kir. járásbirósága, két lovassági kaszárnyája (12. huszárezred törzse és a 3. század részére), vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Tanintézetei közül említendő a községi főgimnázium (mely most államivá alakul), az áll. polg. leányiskola, alsófoku ipariskola, keresk. iskola, állami elemi iskolák és kisdedóvók. Van itt továbbá alapítványi nyilv. közkórház, tébolyda, városi szegénymenház, szegény asszonyok intézete, 2 árvaház. Közvetlenül a város Ny-i szélén van gr. Forgách-Jeszenák Alojzia kitünő timsós-vasas gyógyfürdője (20 fürdőszobával), mely a parádival egyenlő hatásu s köszvény és női bajok ellen nagy sikerrel használtatik, egyuttal szép kertjével a gyöngyösiek kedvelt kiránduló és mulatóhelyéül szolgál. Gy. még ma is, bár a vasuti fővonaltól (Budapest-Kassa) való elszigeteltsége (a Vámosgyörk-Gy.-i szárnyvonal végpontja) bénítólag hat reá, igen élénk kereskedelem és forgalom székhelye s azért ma is nagy vidék központjául tekinthető. Kereskedelmének főcikkei a gabona és bor; a gyöngyösi néven forgalomba hozott árpa külföldön vetekedik a hanna-árpával, a gyöngyösi bab mint ilyen a hamburgi piacon is jegyeztetik. Jelentékeny azonkivül a külföldre irányuló cserekereskedés. Boarit, melyek előbb rendkivüli mennyiségben és kitünő minőségben termettek, egyenesen Bordeauxba szállította; régi hires szőllői nagyobbára elpusztultak már, de az uj szőllőkultúrában a város Közép-Magyarországban első helyen halad. Az üzleti életet élénkitik pénzintézetei, melyek közül a Gy.-i takarékpénztár, Gy.-i takarék- és hitelintézet, Gy.-i bank részv. társaság és Gy.-i gazdasági hitelszövetkezet említendő; az osztr.-magy. bank itt mellékhelyiséget tart fen, van itt továbbá kereskedelmi csarnok, gőzmalom, 2 szeszgyár, 4 téglagyár, 4 könyvnyomda. Kőbányái kitünő gránit- és egyéb követ szolgáltanak. Társadalmi intézményei közül említendő a hevesmegyei gazdasági egyesület, a kaszinó (1836 óta), a társadalmi kör és számos közhasznu, jótékony és iparostársulat és egylet, köztük különösen a Mátra-egylet, mint a magyar turista-egylet osztálya, mely itt a turistaságot kezdeményezte s a Mátra gyönyörü tájainak hozzáférhetővé tétele és ismertetése, valamint a Mátrafüredi nyaraló- és fürdőtelep részvénytársaság alakítása által a nagy közönség figyelmét a Mátrára és különösen Gy.-re irányította. Szellemi életének nyilvánulásai az itt fennálló lapok is, u. m. gyöngyösi Lapok (XV. évf., szerk. Rigó Alajos); Közügyeink (IV. évf., szerk. kemény János); Hevesmegyei Lapok (III. évf., szerk. Vadász Lajos); A hevesmegyei gazd. egyl. Értesítője (X. évf., szerk. Csomor Kálmán) és a Szőllőben (III. évf., szerk. Csomor K.). Gy.-nek már 1820 15400, 1850. 13258 lakosa volt, azután emelkedett, de az utolsó két évtizedben teljesen stagnált s ma (1891) 16124 lakosa van, közte 15838 magyar, 138 német s 108 tót, hitfelekezet szerint 13488 róm. kat., 115 ág. ev., 293 helv. és 2209 izrael. A házak száma 2371. Határa 8321 ha. Kiterjedt erdőségeit a Mátra-egyesület kultiválja; ezek aljában Bene pusztán (l.o.) nyaralótelep létesült szállóval, vendéglővel s hegyiviz-uszodával.
Gy. története valószinüleg visszamegy a magyarok bejöveteléig; abban a korban a Mátra őserdői kétségtelenül biztos menedéket nyujtottak az ellenség elől menekülő lakosságnak. eredetileg az Aba nemzetségből származott Csobánka család birta, de 1312. Csobánka Samu és Dávid Csák Máté pártjára állván, birtokaikat Róbert Károly 1327. Farkas Tamás erdélyi vajdának adományozta, ki a gyöngyösieket 1335. jobbágyi szolgálataik alól felmentette s kieszközölte, hogy a polgárok várat építhessenek s a várost fallal bekeríthessék. (Innen a város cimerében a farkas, csillag és hold.) A mohácsi vész után a város szabadalmai elvesztek s a lakosság egy része ismét jobbágyi szolgálat alá került. A vallási viszályoktól Gy. sem maradt ment, s a templomok foglalása ügyében gyakran az egri, hatvani és budai pasák biráskodtak. A háborus időkben a város többször elpusztult, de szenvedéseit gyorsan kiheverte. Heves vármegye gyüléseit 1682-től kezdve itt tartotta mindaddig, mig a vármegyeháza Egerben felépült. 1643. jezsuiták telepedtek itt le, kik a mai gimnáziumot alapították.
2. Gy., folyócska Heves vármegyében, Gyöngyöstől É-ra a Mátra hegységben ered s Gyöngyös és Jász-Árokszállás érintésével Tarna-Őrs közelében a Tarnába ömlik. Hossza mintegy 50 km.
3. Gy. (Güns), a Rába baloldali mellékvize, ered Vas vármegye É-i határán Vörösvágás község közelében, eleintén DK-, azután a Zöbern felvétele után K-felé folyik, Kőszegnél DDK-felé, Szombathelynél ismét K-, majd ÉK-felé fordul s Sárváron alul a Rábába ömlik. Hossza 90 km.