János versszerző, Kazinczy korának hirhedt leoninistája, szül. Krasznán (Erdély) 1741 nov. 4., megh. Uj-Tordán 1818 márc. 14.-én. Atyja református pap volt, ő is e pályára lépett; belga egyetemeken fejezte be tanulmányait s angol teologusok munkáival is megismerkedett. hazatérte után előbb- rákosi, majd uj-tordai lelkész lett; itt öregedett meg, hivei ragaszkodásától környezve. Szeretetreméltó egyéniségével teljes ellentétben vannak élvezhetetlen versei. U. n. leoninus verseket irt, azaz klasszikai formákat (leginkább distichonokat, de sapphói, alkoiosi szakokat is) megrimelve, ilyenformán:
Házasodol, látom; mi dolog, Gombási barátom?
Téged is a szeretet lám kalodába vetett!
Alig indult meg a klasszikai iskola s lett nyilvánvaló, hogy magyarul is s irhatni antik mértékben. Gy. kapva-kapott e vivmányon, s már 1777. megirta első disztrichonait, de mindjárt rimekkel. e barbár formát Constantinus XVIII. sz.-beli kegyesrendi latin verselőnél kedvelte meg. Ő maga gyorsan és nagy könnyüséggel osztotta rimes-klaszikus formáju verseit, melyeket többnyire alkalmakra (nászünnepekre, temetésekre, köszöntőül) szerzett. Erdélyben és a református iskolákon nagy tetszést aratott velök és számos követője támadt. Kazinczy, Ráday és a jobb izlésü irók alig tudták elnyomni az irodalom e fattyuhajtását. Egyes versei 1780-tól kezdve jelentek meg a Hirmondóban és másutt, összegyüjtve pedig Gy. Jánosnak Magyar versei c. alatt Bécsben 1790 (Szacsvai Sándor, a Magyar Kurir szerkesztője adta ki). A második kiadás hasonló cim alatt két kötetben 1802-1803. jött ki Pesten, benne az első kiadás versei javítva és ujak is nagy számmal. E második kiadás előszavaiban Gy. élénken védelmére kel a leoninusoknak.
Sámuel, ref. lelkész, szül. Miskolcon 1833 nov. 22., megh. Tiszanánán 1886 máj 20. Tanult szülőföldjén, honnan 1851. Sárospatakra ment a teologiai tanfolyamra, melyből egy évet itt, egyet pedig Debrecenben végzett. 1853. végezvén tanulmányait, Szikszón akadémikus rektor lett. 1855-től Berettyóujfaluban, majd Debrecenben káplánkodott, mig 1861. téglási, 1864. nyiregyházai, 1870. nagykállói. 1876. miskolci, 1880. tiszanánai lelkéssz lett. Az Egyházi könyvtár (1858) c. vállalatban Jeruzsálem végnapjai s Az önkény áldozatai c. egyháztörténeti tanulmányai jelentek meg. Hat kötetben s néhány külön füzetben kiadott egyéb műve mind a gyakorlati lelkészet körébe vágnak: prédikációk, imádságok.
nagyközség Heves vármegye gyöngyösi j.-ban, (1891) 2079 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Bortermő község óriás pincével.
(ásv.), gyöngyfényü kristályos dolomit.
gyöngypázsit (növ., melica L., léhaszót Diószegiéknél), csinos pázsitfű 1-2 virágu füzérkével, de ezenkivül több apró satnyás, meddő virága is van. Virágpelyvája pergamentnemü, szálkátlan. Mintegy 30 faja az óvilág és Amerika mérsékelt vidékein nő (hazánkban 7. s. legnevezetesebb a M. altissima L., pázsitkóró). A M. ciliuta L., virágzata füzérforma, hengerded, külső virágpelyvája hosszuszőrü, prémes; sziklás hegyeken és köves dombokon nő; téli bokrétába kötik. valamennyi faja kitünő bármily kövecses földön megterem.
a klasszikus görög és római építészet diszítménye; egyműs mellé sorakozó gömbökből (a gyöngyszemekből) vagy legömbölyített végü hengeralaku testecskékből áll; sokszor csupa egyforma egymás mellett, sokszor hengerek és gömbök váltakozva, majd ismét korongokkal egymástól elválasztva (l. ábra). Különösen az ión oszloprend (l.o.) alkalmazza asztragalok, oszlopfők, koszorupárkányok diszitésére.
[ÁBRA] Gyöngysordiszitmény
(essence d'Orient), l. Essence.
(Archiplego de las Perlas). Columbiához tartozó, korallépítményekből álló szigetcsoport a panama-öbölben, 39 nagyobbacska, 63 kis és 81 igen kicsi szigetből áll. Területe 402 km2. Balboa járást alkotja. A legnagyobb sziget: San Miguel, az indusok Jerareki-je, 307 km2 területtel; kisebbek: Pedro Gonzales (19 km2), San José (62 km2), Pacheca, Galera stb. Az egykor virágzó gyöngyhalászat egészen megszünt. A Gy. lakói jelenleg rizs-, kókuszdió- és kukoricatermelésből élnek. V. ö. Bovallius, En seglingi Las Perlas arkipelagen (Stockholm 1886).
(Chasslas, Gutedel). Igy neveztetik több csemege-szőllőfajta, de amelyek között oly csekélyek az eltérések, hogy valamennyi csak néhány tipikus fajta oly változatainak tekinthető, amelyek jellegöket a tenyészviszonyok változtával nagyhamar elvesztik, L. Szőllő.
(növ.), a hajnalka népies neve a Balatonnál, l. Hajnalka.