1. Jakab, szalontai hajdu-hadnagy, ki I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem idejében vitézkedett. A rettenthetetlen bátorságu, a mellett kegyetlen és agyafurt XVI. és XVII. századbeli hajdunak (l.o.) valódi példaképe, kit a nép mitosza is szárnyára vett. Mint lelkes magyar és református, Rákóczi pártjára állott vakmerő csaptaival. 1636., mint Szalárdi János irja Siralmas Magyar Krónikájában, a Szalonta szomszédságában levő Madarásznál a fejedelmi és a török hadaknak kemény mérkőzése volt. Bár a török ereje tulnyomó vala, a csata estig eldöntetlen maradt. erre mindkét fél visszavonult s egymással szemben helyezkedett el az u. n. Testhalomnál, melyről Arany is énekelt. De a cselvetésben jártas Gy. 300 hajdujával megkerülte a török tábort, melyre igy hátulról dobpergés, puskadurrogás, hangos csatakiáltás («Jézus, Jézus és Hozzá Hozzá vitézek!»), meg a közelben felrebbenő darvak sipítása között vad rohamban támadt. A megrémült török azt hivén, hogy megérkeztek nagyváradról Rákóczi segédcsapatai, a tábor hátrahagyásával eszeveszett futásnak eredt. Aki nem pusztult el a közeli mocsarakban, Gy. vitézeinek esett áldozatul. V. ö. Az osztrák-magyar monarchia irásban és képben. Magyarország II. köt.; Szivos Béla, A hajduság; Ballagi Aladár, A bihari sikság.
2. Gy. Mihály, a XVI. sz. kiválóbb magyar vitézeinek egyike, ki I. Ferdinánd pártján többször küzdött a törökök ellen s főleg Tatánál tünt ki. A király bizalmát megnyerte annyira, hogy Verancsics Antal esztergomi érsekkel és Zay Ferenccel egyetemben őt küldte a szultánhoz követségbe. E megbizásnak derekasan tett eleget; jutalmául több jövedelmező tisztséget nyert Ferdinándtól.
Győr várának Schwarzenberg és Pállffy által 1598 márc. 28. történt visszafoglalása oly nagy hatást időzett elő Alsó-Ausztriában, hogy ezen örvendetes esemény emlékére igen sok faluban és az utak mellett kőkereszteket állítottak, melyeket Raaber Kreuzenek nevezett a nép. idővel a köznép azok eredetét elfelejtette és mai nap ferdítéssel élve: Rauber-kreuze-nek nevezi e kereszteket. A Gömöry G. által (Haditörtén. Közlem. 1893, 279. l.) közölt felirat bizonyítja, hogy e kőkeresztek csakugyan Győr visszavívását jelentették.
régebbi történetéről keveset tudunk, keletkezése azonban szt. István idejébe vihető vissza. A kanonokok száma a XVI. sz.-ban harmincnégyre rugott, jelenleg csak 14 valóságos és 6 cimzetes kanonoki szék van. A XVI. sz.-ban a Gy.-hoz csatoltatott a pápóci és a szt. Adalbertről elnevezett győri prépostság. Létezett még több javadalom is, amely a székesegyház egyes oltárával volt összekötve; igy egy 1493-ból származó okmány öt oltárigazgatóról tesz említést, e javadalmak azonban idővel elenyésztek. IV. László 1273. a káptalan birtokain letelepedett idegen lakosokat a várispánok hatósága alól kivette. A Gy. már a XIII. sz.-ban mint hiteles hely működött a gazdag levéltárát a székesegyházban őrzik. Első ismertes kiadványa 1210-ből való.
bár alapító oklevele elveszett, mégis egész bizonyossággal állíthatjuk, hogy szt. István király alapította. Állítják, hogy Győr helyén a régi Bregetiumban már a kereszténység első századaiban létezett püspökség, mely a népvándorlás zavarai közt semmisült volna meg; azonban ezt történeti adatokkal bizonyítani nem lehet. Győr, Sopron, Moson és Veszprém vármegye egy részét foglalta magában, mig 1777. a veszprémvármegyei részt a veszprémi püspökséghez, a vasvármegyei részt pedig az ujonnan alapított szombathelyi püspökséghez csatolták. A Gy. volt az esztergomi és zágrábi érsekség, valamint a nyitrai püspökség mellett egyedül azon szerencsés helyzetben, hogy a XVI. és XVII. sz.-ban négy év kivételével ment volt a török hódoltság alól s ezért mindig egyike volt a legkitünőbb egyházi javadalmaknak, amelynek tulajdonosai épp ez okból több izben a kalocsai érsek cimét is viselték.
község, l. Héviz-Györk és Vámos-Györk.
(Gyurkov), kisközség Abauj-Torna vármegye füzéri járásában (1891) 633 magyar és tót lak. 1672 okt. 26-án Kobb és Spankau osztrák tábornokok itt megtámadták a kurucokat s győzelmet arattak felettük.
vitéz hozta hirül 1147-ben II. Gézának, hogy Boris trónkövetelő a Magyarországon átvonuló VII. Lajos francia király táborában lappang; VII. Lajos azonban megtagadta kiadatását.
nagyközség Tolna vármegye dunaföldvári j.-ban, (1891) 2795 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Leó Gy., tájképfestő, szül. Pápán 1847. Középiskolai tanulmányai befejezése után a tengerészeti pályát végezte, majd azt elhagyva, egy évig Angliában (Cardiffban) élt, s tanítással és festéssel kereste kenyerét, Innét Párisba került, hol három esztendeig az École des Ponts et Chaussées, az École des Beaux-Arts és a Sorbonne előadásait hallgatta. Az 1870-iki francia forradalom (a köztársaság kikiáltása) és a város ostroma a poroszok által véget vetett tanulmányinak s Gy. beállott franctireurnek. Később, midőn a commune ügye rosszra fordult, Gy. védelmére sietett, pár hét alatt törzskari kapitány, majd Páris kulcsának: a Porte maillot és környékének tüzérparancsnoka s a 2-ik genie-zászlóalj őrnagya lett. Midőn itt egy éjjel, ugyszólván az ellenség orra előtt egy födött üteget állíttatott föl s reggelre kelve az ellenség ütegeit szétszórta, két nap mulva pedig egy hatalmas támadását is visszaverte, a commune a romba lőtt Issy vár parancsnokává nevezte ki az ezen állásról lemondott Endes generális helyére. Később a commune utolsó mentsvárának, az általa megerősített Montmartrenak lett parancsnoka. A commune leveretése után fogságba került, két izben agyonlövésre itélték s csakis az utolsó pillanatban menekült meg a haláltól. Azután az «Aube» transport-hajón a bresti hadi kikötőben négy hónapig sinlődött 900 társával, kik közül a negyedik hónap végén már csak 300 maradt életben, mert a többit a kiállott sanyaruságok elpusztították. A bresti kikötőből csodával határos módon megszabadulva, 1871 végén visszatért Magyarországba s int mérnök az itt működött belga vasutépítő társaságnál dolgozott mindaddig, mig a krach következtében a munkát abba nem hagyták. Ezután 1874 végéig a magyar államvasutaknál volt alkalmazva, majd tanári képesítést nyert a nyelvészetből s ettől fogva a fővárosban a tanári pályán működik. Gy.-t mint festőt leginkább a tenger vonzza. Motivumait legörömestebb a magyar tengerpartról veszi, melynek egyes részleteit poetikus felfogással és helyes naturalisztikus érzékkel szokta visszatükröztetni. Képei a budapesti kiállítások legérdekesebb, legvonzóbb tárgyai közé tartoznak.
nagyközség Győr vármegye pusztai j.-ban, (1891) 3059 magyar lak., a járási szolgabirói hivatal és járásbiróság székhelye, takarékpénztárral, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Határában van pannonhalma (l.o.) bencés apátság.