l. Gyujtópont.
Ferenc, evang. egyházi iró, szül. Alsó-Bükön (Sopron) 1841 ápr. 30. Középiskolai és teologiai tanulmányait a soproni evang. liceumban s teologiai intézetben s a hallei egyetemen végezte; hazajőve Kővágó-Eörsön volt egy évig segédlelkész, 1868-72. Beleden, 1872 óta Pápán rendes lelkész, majd megválasztatott a veszprémi ev. egyházmegye esperesévé, a dunántuli kerület főjegyzőjévé, az egyház kerületi gyámintézet egyházi elnökévé, egyetemes gyülési aljegyzővé és zsinati egyházi jegyzővé. Művei: A hit oltára, imakönyv ev. keresztények számára (1887); Kézi agenda (templomi és halotti imák, szertartási beszédekkel 1888); Luther Márton (Életrajz 1888); Gusztáv Adolf svéd király élete (1892); A szabad kőművességről (1881); Lelkivezér (Imakönyv 1894).
v. gyurgyóka (állat, Merops apiaster L:), a gyurgyókafélék családjába tartozó tarka tollazatu madár. Homloka fehér, feje mellső része zöld, nyakszirtje és tarkója barna, szemén keresztül fülig fekete sáv fut, háta zöldessárga, torka aranysárga, feketésbarna szegéllyel, melle és hasa zöldeskék, szárnya és farka zöld. Testhossza 26, farkáé 14 cm., kitárt szárnyainak átmérője 10,5 cm. Déleurópai madár, mely hazánkban mint vándormadár áprilistól szeptemberig tartózkodik, de sehol sem gyakori. Tápláléka rovarokból, különösen méhekből áll (ezért méhésznek is nevezik) s e miatt a méhészetre káros.
v. gyurgyókafélék (állat, Meropidae), az éneklő madarak egyik családja. A Gy. csőre hosszabb a fejnél, erős, hegyes lefelé hajló; szárnyaik és farkuk középszerü hosszuságu vagy igen hosszu; lábaik rövidek; lábujjaik hosszuk s közülök a külső s a középső, valamint a középső és a belső részben összenőtt. 34 faj ismeretes, melyek az óvilág melegebb vidékein élnek; társaságban fészkelnek a partokba vájt lyukakban; táplálékuk rovarokból áll, amelyeket röptökben kapnak el. hazánkban csak egy faj él mint vádormadár, l. Gyurgyalag.
község l. Gjurgjevac.
Vazul, horvát politikus, született Eszéken 1841 szept. 20. Tanulmányait Eszéken és Budapesten végezte. Egy ideig az ujvidéki gimnáziumnál volt tanár, majd a jogi pályára lépett, ügyvédi vizsgát tett. 1878. kir. közjegyzővé nevezték ki Eszékre. A Narodnost c. hirlapot alapította, mely azonban hamar megszünt. Azután unionista programmal képviselőnek választották. 1885. a horvát országgyülés megválasztotta alelnöknek, 1893. nov. 18. pedig elnöknek.
1. (Szent-György), nagyközség Bács-Bodrog vármegye zsablyai j.-ban, (1891) 3915 szerb és rutén lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Gy., l. Székely Keve.
(Giurgiu, Dsurdsevo), kerületi székhely és dunai kikötő a Duna balpartján Ruszcsukkal szemben, vasut mellett, (1889) 12559 lak., akik közt számos a mesterember (cipókészítő, kosárfonó és rézműves), több görög keleti templommal, prefekturával, két nyilvános kerttel, több gőzmalommal, fővámhivatallal és élénk kereskedéssel, (1891) a ki- és bevitt áruk értéke több volt 80 millió franknál. Benne osztrák-magyar vicekonzulátus is van. Környékén láthatók, a Romániában széltében szokásos földalatti sással vagy náddal fedett lakások. Gy.-t a XIV. sz.-ban San Zorzo néven a genovaiak alapították. 1426. elfoglalta Zsigmond király, aki megerősíttette. 1595 okt. 28. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem itt Szinan török nagyvezér seregeit szétverte. A XVII. sz. elején végleg meg-megujuló háborukban többször (1771, 1790, 1811, 1822 és 1828) fontos szerepet játszott; 1829. a drinápolyi békében a török vár lerombolása után Oláhországhoz került. 1877. innen, illetőleg Szloboszia felől bombázták az oroszok Ruszcsukot.
l. Gyurgyalag.
György, statisztikus és topográfus, szül. Ivanócon Trencsénmegyében 1783., megh. 1848. Szülőmegyéjében, Pozsonyban és Nagy-Kőrösön tanulva különféle arisztokrata családoknál szolgált, mint jogtanácsos, 1818 óta a budai országbirói hivatalnál alkalmazták s 1823. pozsonyi törvényszéki biró lett. Ebből az időből ered nagy történeti, régészeti és diplomáciai gyüjteménye, melyet Fejér is fölhasznált nagy művében. Gy. számos történeti és statisztikai cikket irt a Tudományos Gyüjteménybe és a bécsi folyóiratokba s ezenkivül 33 vaskos foliókötetnyi kéziratot hagyott hátra. Egyetlen önállóan megjelent műve: De situ et ambitu Slavoniae et Croatiae (Pest 1844). A magyar tudományos akadémia 1832. választotta tagjává.