nagyközség Torontál vármegye párdányi j.-ban, (1891) 1412 oláh és német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(növ.), a közéletbeli jelentése szerint általában a nyersen is megehető, jóizü és legtöbbször husos v. leves termés. Gyümölcse ilyen értelemben csak a virágzóknak van, a kriptogramok szaporodó szerve egészen másnemü (l. Spóra). Botanikai értelemben nem tekintjük, ehető-e vagy sem, hanem Gy.-nek v. termésnek (fructus) a virágzó növényeknek a teljesen kifejlődött és megérett magrejtőjét nevezzük, amely rendesen a petéknek foganatos termékenyülése után képződik s a magvakat, ez meg az uj individuum csiráját zárja. Ha a virágban csak egy magrejtő volt, akkor csak egy magános Gy., a többes számu termőből pedig csoportos Gy. (syncarpium) lesz. A valóságos botanikai Gy. mindig és csupán csak a megrejtőből lesz. ha ezenkivül a virágnak valamely más része is hozzájárul a Gy. képzéséhez, az ilyen képződmény ál-Gy. nevet visel. Az igazi Gy. különböző bőrnemü, husos, leves vagy kőkemény rétegekből állhat. A legkülső s a belső bőrréteg közt van a vastagabb bél. A külső bőr lehet sima v. viasszal takart, szőrös vagy tüskés. A középső réteg száraz, de gyakran husos vagy leves is. A gyenge v. kemény egész csontburkos belső réteg a Gy.-nek azt az üregét zárja, mely a magrejtő rekeszeiből alakult, ezért a Gy. rekeszének mondjuk. A Gy.-nek rendesen annyi rekesze van, ahány rekeszü a termő volt, vagyis a Gy. egy-, két- v. többrekeszü. A magvak száma a Gy.-ben közönségesen valamivel kevesebb, min ahány pete volt, mert némelyik nem termékenyülvén v. ezután valami baj folytán megsemmisülhet. Érés idejében a Gy. belseje v. nem nyilik föl, hanem zárva maradtan hull le s a Gy. fala tovább is a mag védelmezője marad, ez a zárt vagy fel nem nyiló Gy.; vagy széthasad és széthull, de a magvat magából ki nem bocsátja, ez a széthasadó Gy. Végre a Gy. fala éréskor bizonyos helyen és jellemző módon fel is reped, a rekeszek szétnyilnak és a magvak belőle kiszóródnak, a szétfeslett Gy. pedig közönségesen a növényen marad. Ilyen a tok, tüsző, hüvely meg a becő. A fölrepedéskor bizonyos részek szövete elpusztul, ugy támad a hasadás v. likacs. A felrepedést és a részek hátragörbülését elősegíti az, hogy a Gy. falának rétegei megszáradva egyenetlenül összehuzódnak. Némelykor a Gy. falának feszessége lassanként annyira fokozódik, hogy a Gy. rugalmasan neki rugtatva pattan fel és magvak messzire elszóródnak (l. Feslő gyümölcs). Ezek a Gy.-ök éréskor mind szárazak. De vannak éréskor megpuhuló, szinesedő és ellevesedő Gy.-ök is. Ezek a husos vagy leves Gy.-ök. Ilyen a bogyó, a csonthéjas Gy., a citrom-Gy., meg a tök-Gy. V. ö. Borbás. A leveses Gy. szövettani szerkezete (Földmivelési Érdekeink 1880).
A Gy.-öt teljesen vagy nem egészen érett állapotban szedjük le a fájáról, utóbbi esetekben a raktáron érik meg, mit utóérésnek nevezünk. Fáján a lágymaguakat kivéve minden Gy. megérik, a lágymaguak közül csak a nyári almák és nyári körték. Némely körte és alma sokkal izletesebb, ha nem a fán érik meg egészen, ellenben a fehér nyári alma a fáról leszedve legizletesebb. A kajszin- és őszi barack lédusabb és izletesebb, ha néhány nappal teljes megérése előtt szedjük le a fáról. A szilva legjobb és legizletesebb, ha a fáján érik meg. A téli Gy.-öt addig hagyjuk a fán, amig csak lehet. Gy.-öt, különösen azt, melyet nem használunk el azonnal, nagyon gondosan kell leszedni a fáról. Gy.-szedésre lehetőleg a száraz napokat használjuk fel s a leszedett Gy.-öt azonnal osztályozzuk s rakjuk el a Gy.-kamrában v. pincében, a nem száraz napokon szedett gyümölcsnek elrakás előtt meg kell száradnia. Száraz pincében a kevésbé finom almát halomra önthetjük vagy hordóban és ládában is tarthatjuk. A Gy.-kamrát vagy pinczét nem szabad nagyon gyakran szellőztetni, mert a sokszor szellőztetett Gy. hamar elfonnyad. Minthogy a világosság is rossz hatással van a Gy.-re, a helyiségeket lehetőleg sötétítsük el. Kemény almát egyszerüen ládába vagy hordókba rakhatunk; fagymentes helyen homokban is sokáig eláll a kemény alma. Szalmát na rakjunk alája, mert ez a rothadást mozdítja elő. A szállításra való Gy.-öt papirosba, fagyapotba vagy puha szalma közé rajuk: hacsak rövid távolságra szállítjuk, zöld levelek közé is rakhatjuk. A finomabb Gy.-öt egyenkint hártyapapirosba burkoljuk. A kajszin- és őszi barackot lapos ládákban szállítjuk, legfölebb három sort rakva egymás fölé. A Gy.-öt többféleképen értékesíthetjük: nyersen fogyaszthatjuk, izeket, pásztákat, konzerveket, bort, likőröket és ecetet csinálhatunk belőle s megaszalhatjuk.
Gy. a jogban, a növedéktől (acessio) és a tartozéktól (pertinentia) lényegileg különböző mellékdolog. Jogilag Gy.-ök mindazok a szerves v. nem szerves termények, amelyeknek gazdászati rendeltetése az, hogy a termő dologtól elválasztassanak s önálló egészekké legyenek. A természeti s a jogi Gy. tehát egymást nem fedik, s az utóbbi nevezetesen amannál hol szükebb, hol tágabb fogalom. Igy p. az ásványi termékek nem Gy.-ök a szó természeti, de igen is a szónak jogi értelmében: viszont az erdei fák feltétlenül Gy.-ök, - a földnek gyümölcsei - a szó természeti értelmében, jogilag ellenben csak annyiban, amennyiben vágásra rendelvék. A jogi értelemben Gy.-öknek tekintendő terményeket természeti Gy.-öknek (fructus naturales) nevezzük. A Gy.-öknek másik osztályát képezik a jogi v. polgári Gy.-ök v. haszonvételek (fructus civiles), vagyis valamely dologból nem gyümölcsözés folytán nyert vagyonbeli hasznok, p. a kamat, a bér, a haszonbér. Amelyek tehát nem «termények», quia non ex ipso corpore, sed ex alia causa sunt. A természeti Gy.-öket, mig a termő dologtól (fődolog, res principalis) elválasztva nincsenek, függő Gy.-öknek (frusctus pendentes), elválasztásuk után elválasztott Gy.-öknek (fructus separati), tényleges birtokba vételök után beszedett Gy.-öknek (fructus percepti) nevezzük. Beszedendő Gy.-ök (fructus percipiendi) azok, melyeket már be lehetett volna szedni, de melyeket a birtokos beszedni elmulasztott (qui culpa possessoris percepti non sunt). A még természetben meglevő Gy.-ök fructus extentes, melyeknek ellentéte a fructus consumti.
v. gyümölcsözet (növ., fructus aggregati, fructescentia), a virágzatból keletkező gyümölcs-csoportosulás, p. a szőllőfürt, a ribiszke fürtje v. az érett buzakalász. L. Álgyümölcsözet.
A gyümölcs értékesítésének egyik fontos módja, melynél a következő általános szabályokat kell szem előtt tartanunk. Az aszalásra szánt gyümölcsnek teljesen érettnek kell lenni. Az almát meghámozzuk s magházát kivágjuk. A nagyobb almákat felszeleteljük, a kisebbekből csak a magházat vágjuk ki s aztán meglapítjuk s ugy aszaljuk meg. nagyobb almákat 2-3 kereszt- v. 4-6 hossz-szeletre vágjuk. Aszalásra csak azok az almák alkalmasak, melyeknek savtartalma cukortartalmukkal helyes arányban van; az édes almák nagyon szivós aszalványt adnak, a nagyon savanyu alma sem ad értékes aszalványt. A körtét egészen, magházastul is megaszalhatjuk, különösen a kisebb fajtákat. A nagyon édes körték igen jó aszalványt adnak; a főzni való körtéket csak akkor aszaljuk, miután megpuhultak. A szilvát csak nagyon érett állapotban aszaljuk, midőn nyele körül már ráncosodik. A szilvát, cseresznyét, meggyet, valamint az egész körtéket szárukkal fölfelé s kissé ferdén állítjuk az aszaló cserényekre. A csontárokat eleinte mérsékelt melegben aszaljuk, mig a száruk helye beszárad s a lé többé ki nem szivároghat, csak akkor tesszük nagyobb melegbe. Minden aszalványt az aszalás után néhány napig szabad levegőn kell tartani utánszáradás végett. A meghámozott gyümölcsöt lehetőleg azonnal tegyük az aszalóba, gyenge melegségbe, hogy a levegőn meg ne barnuljon. Hirtelen egyszerre nagy melegbe a gyümölcsöt tenni nem szabad, mert felhólyagosodik s hasznavehetetlenné lesz. A jó aszalvány, ha ketté törjük, nem bocsát magából nedvet, a mi a legbiztosabb próbája annak, hogy a gyümölcs jól van megaszalva. Az aszalványokat melegen elcsomagolni nem szabad. Azt az aszalványt, melyet légmentesen akarunk eltenni, nem szabad annyira megaszalni (kiszárítani), mint azt, mely a levegővel szabadon érintkezhetik. Amely aszalványon penészt veszünk észre, azt azonnal magas hőnek kell kitenni. Az aszalt gyümölcsöt száraz, szellős helyen, zsákokban, lyukas fedelü ládákban 5-6 évig is eltarthatjuk. Közönséges aszalványokat kenyérsütő kemencékben szoktak csinálni, finomabbakat különböző aszalókban, melyek közül az amerikai Rider-féle van leginkább elterjedve.
(növ., mesocarpium, sarcocarpium, a gyümölcs husa), a gyümölcsfalának husos szövete, s főkép az ehető gyümölcsök jóizü husa.
Az összes édesizü gyümölcsök leve, must módjára kezelve, rövid időn kierjed s egy borszerü italt szolgáltat, melyet gyüjtő névvel Gy. -nak nevezünk, mely alatt almabor, körtebor, ribizkebor, pöszmétebor, meggybor stb. értendő. L. Almabor.
(növ.), l. Carpophorium, de igy hivják az ernyősek szemgyümölcsének kettéhasadó szálacskáját is, amelyen a szétfeslett gyümölcs csüng, sőt a gombák miceliumából kiváló teleprészt is, amely spórákat hoz létre.
Az édes gyümölcsökben kétféle cukor van; e kétféle cukor százalékos összetétele azonos, képletük C6H12O6. De nagyon különböznek a poláros fényre gyakorolt hatásukban; mig ugyanis az egyik a poláros fény sikját jobbra, a másik balra téríti. Az előbbi cukor neve dextroze vagy szőllőcukor, az utóbbié levuloze, de egyszerüen Gy.-nak is hivják. A Gy. a nádcukorból inverzió folytán szőllőcukorral együtt képződik; e cukorelegyet invert cukornak nevezik. Az invert cukor a nádcukorból hig savak, erjesztők stb. behatására képződik.
C12H22O11 + H2O = C6H12O6 + C6H12O6
nádcukor dectroze levuloze
A tiszta Gy. előállítása az invert cukorból ugy történhetik, hogy ennek erősen lehütött oldatát mésztejjel elegyítik, amidőn a Gy. kalciumhidroxidddal való vegyülete leválik. Az igy leválott vegyületét a kisajtolás után sóskasav oldatával elbontva, Gy.-oldatot ad, melyet a képződött sóskasavas kalciumról lefiltrálnak. Előállítható továbbá inzulinból ugy, hogy annak oldatát hig kénsavval hosszabb időn át melegítik, azután a kénsavat a folyadékból bariumkarbonáttal eltávolítván, a Gy.-oldatot leszürik. Az erős besürítés után szintelen, szirupsürüségü folyadékot kapunk, amely a Gy. tömény oldata. E szirupot hideg vizmentes borszesszel több izben rázogatva, vizelvonás folytán a tiszta Gy. szintelen, tűalaku rombos kristálykákban kiválik, amelyek op.-ja 95°. A Gy. kémiai sajátságaira nézve a szőllőcukorhoz hasonló. Szintén redukálja a Fehling-féle oldatot. Erjesztő hatására elerjed, de lassabban, mint a szőllőcukor. A salétromsavval való oxidációkor borkősav és oxalsav képződik. Erős redukáló szerek (nátriumamalgám) manittá alakítják. Leglényegesebben a szőllőcukortól abban különbözik, hogy a poláros fény sikját balra téríti s pedig erősebben, mint az jobbra. A 100 °-on való melegítéskor vizvesztes közben lassacskán gummiszerü higroszkopikus tömeggé, levulozánná (C6H10O5) lesz.
(Giumalcisiu), kisközség Szilágy vármegye szilágy-somlyói j.-ban, (1891) 1135 oláh lak.
a Körtvélytó mellett, a mai Csongrád vármegyében Dóc és Körtvélyes közt feküdt. Zalán legyőzetése után Árpád - a Névtelen szerint - 34 napon át tanácskozott e tájon a nemzettel s az itt hozott törvényekről a tanácskozás helyét Szernek nevezték.