a szőlőművelésben az a művelet, mikor a szőllő valamely termőhajtásáról közvetlen a fürt alatt a kérget és a háncsot gyürüalakban (l. ábra A-nál) leválasztják.
[ÁBRA] Gyürüzés
Célja az, hogy a fürt bogyói nagyobbra nőjenek és a rendesnél korábban érjenek meg. Gy. után a sértetlen farészen át akadálytalanul vándorolnak a talajból felvett nyers tápanyagok a hajtásba, de a gyürü felett lévő levelek által feldolgozott (asszimilált) tápanyagok, melyek vándorlási utja a háncs és a kéreg, nem képesek a gyürün áthatolva a tőkébe vagy a gyökerekhez jutni, miért is azok nagyrésze a fejlődő fürthöz vitetik, ezt gyors és erőteljes fejlődésre ösztönözve. Legfeltünőbb a Gy. hatása akkor, ha a termőhajtáson a gyürü felett csak egy fürt van, ha kettő, ugy a hatás sokkal csekélyebb. A Gy. a tőkét nagyon gyengíti, miért is nem tanácsos ugyanazon tőke több hajtását gyürüzni, vagy a gyürüzést ugyanazon a tőkén több éven át gyakorolni. A Gy.-t jó tollkéssel is el lehet végezni, de használtatnak külön e célra szolgáló fogóalaku eszközök is. A Gy.-t legjobb mindjárt a virágzás után végezni, a késeinek csekély a hatása.
(növ.), l. Bögyörő-gomba.
gyüszüfű (növ., Digitalis Tourn.), a tátogatók füve. Szirma harang- v. gyüszüalaku, a széle ferde négy- v. majdnem öthasábu s kétajaku, négyfőbbhimes (l. az ábrát) 18 faja Európában meg Ázsia nyugati és déli részén, hazánkban 6 terem. egymással gyakran hibridalódik.
[ÁBRA] Gyüszüvirág, külön a termővel és alatta a gyümölcs átmetszetével.
Valamennyi faja, de főképen a piros Gy. és főleg a levele csipős narkotikus mérges. Az állat nem eszi, de a virágát a méhek látogatják. Több faja kerti virág. A D. purpurea L. (piros Gy.) szép piros virágu, nálunk csak kertben diszlik, de van fehér virágu fajtája is (var. lactiflora). Másutt seregesen is nő s a fenyőpalántának ártalmára lehet. tanácsos tehát onnan, főleg virágzása előtt, kigyomlálni és a patikában eladni. Száraz, kissé kövecses helyet szeret, kertben alig kiván valami ápolást. Magról szaporítják.
Gy. (Digitalis, orvosi tekintetben). A Gy.-félékben, különösen pedig az orvosi célra használt piros Gy.-ban, többféle glikozid természetü méreg van. A Gy.-gal történő mérgezések szimptomái: hányás, heves hasmenés és kólika, lassu érlökés, görcsök, szédülés, később szapora pulzus, majd halál. A Gy. főképviselője az u. n. szivmérgeknek s innen van annak rendkivüli fontosságu, midennapos használata az orvosi gyakorlatban. Ugyanis a Gy. forrázatának (infusum) használata közben a sziv egyes összehuzódásai erőteljesebbek, a pulzus gyérebb, de teltebb lesz s a vér nyomása emelkedik, mi fokozódott vizeletelválasztással s az esetleg fennálló bőralatti vizkórság fogyásával jár. A sziv munkáját szabályozó és annak erejét fokozó ezen tulajdonságai a Gy.-ot bizonyos szivbajoknak szinte pótolhatatlan orvosságává teszik. Használata azonban csak elővigyázattal történhetik, mert folytonos, nap-nap után való hosszabb vétele - minthogy a testben alattomosan felhalmozódik - hirtelen mérgezést okozhat, mely a szivnek elgyengülésével, szapora pulzussal, sőt szivbénulással jár, minek egyrészt az a magyarázata, hogy a sziv szabályozó idegét (a bolygó ideget) megbénítja, de meg magával a szivnek izmával is ezt teszi.
H, a magyar ábécének 12-ik, a latinnak 8-ik betüje. ez a latin betü nem egyéb, mint a görög H, mely a klasszikus görögségben az é hang jele, de a régibb görög ábécékben hehezetet jelölt s a többi görög betükkel együtt Feniciából származott. A német helyesirásban sokszor csak a megelőző magánhangzónak hosszuságát jelöli, p. Hahn, Ehre, ihn, Uhr. De ebből nem következik, hogy más nyelvek neveiben se ejtsük ki; p. a finn Pohjola, Ahti szavakban ki kell ejteni a h-t. A román nyelvekben azonban rendesen néma ez a betü; p. a francia homme om-nak hangzik; ezért l'homme, nem pedig le homme.
H hang: a magyar mássalhangzók közül az egyetlen igazi torokhang vagy inkább gégehang; ugy képezzük, hogy a hangrés megszükül s a hangszalagok közt kiömlő levegő neszt okozva, a mindenütt szabad szájüregen jut ki. A görög grammatikusok kemény hehezetnek nevezték (spiritus asper), szemben a lágy hehezettel (spir. lenis-szel); az utóbbi az a halk nesz, mely p. a magyar kiejtésben is megvan a szókezdő magánhangzó előtt. A magyar h az eredeti ugor szavakban részint s (sz) hangból, részint (de csak mélyhangu szók elején) k-ból keletkezett, p. 1. hét a. m. vogul sat, finn seitsem ä; hüvely a. m.a vogul sipel; 2. hall a. m. vogul sat, finn kuule-; hal a. m.a finn kala stb. A német (s általában a germán) h k-ból lett, p. Horn a. m. latin cornu stb. A tót és cseh h rendesen régibb g helyett áll, p. golub helyett holub, galamb, gromada helyett hromada, garmada. A román nyelvek többnyire elveszették a h hangot, legföllebb (mint a franciában) nyomai maradtak, pedig p. a spanyolban azelőtt igen közönséges hang volt, mert a latin f helyett is h-t ejtettek; hablar, beszélni, a. m. lat. febulari, hijo.
H (ol. s franc. si, ang. B), a mai zenerendszerben divó diatonikus normál C-skálában a hetedik lépcsőfok, a kromatikus hangsorban pedig a 12-ik. Enharmonikusan összeesik a temperált hangolásu billentyüs hangszereken a Ces-szel, de attól mégis lényegesen különbözik, a rezgési számarányhoz mérten. A régi görög ábécé természetes egymásutánját, mely A-tól kezdődött, későbben szakították meg a H-val B helyett a B-durus és a b-mollis megkülönböztetése kedvéért.
a hektár röviditése.
mester, 1291. pozsonyi prépost, 1297. már mint váci püspök jelent meg a ferenciek pozsonyi kolostorának fölszentelésén. 1298. Bécsbe kisérte III. András királyt, kinek az ugyanazon évben tartott országgyülésen legfőbb párthivei közé tartozott.
1. Hollandia fővárosa, l. Hága.
2. H., helység Amstetten alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, vasut mellett, (1890) 3882 lak., gabona-, gyümölcs- s almaborkereskedéssel.
3. H., helység Ried felső-ausztriai kerületi kapitányságában, 14 km.-nyire Riedtől (1890) 1851 lak., mellette egy dombon a Starhemberg hercegek ősi kastélyával; közelében barnaszénbányával.
Károly, német festő, szül. Erlangenben 1820 ápr. 20. Eleinte Reindel vezetése alatt tanult Nürnbergben, majd Cornelius tanítványa lett Münchenben és kiképeztetését Rómában fejezte be. 1847. Angolországba ment, megismerkedett az ott virágzó aquarellfestészettel és 1850. tagja lett az aquarellfestők királyi egyesületének. 1853. Viktoria királynő meghivása folytán Skóciába ment és megfestette az angol királyi család képét, amint az megmássza a Loch-no-Gart. Sokat utazott a keleten. Legjelesebb képei: Dalmát énekes Salona romjain; Citerázó zergevadász az alpesi kunyhó előtt; Keselyü megtámadja a pusztában egy utazó tevéjét; Ellenséges támadás a pusztában; Baalbek romjai; palmyra panorámája; Beduinok ájtatossága; Montenegrói előörs; A korán olvasása.
1. Antal, magyar festőművész, szül. Békés-Csabán 1827 jan. 5., megh. Capri-szigetén 1888 máj 9. Két évig a bécsi képzőművészeti akadémián tanult; 1848. mint őrmester küzdötte végig a szabadságharcot. Ettől fogva felváltva Olaszországban és Békés-Csabán lakott, majd végleg is megtelepedett Capri-szigetén, hol magának kedves tusculanumot építtetett. H. leginkább vallásos festményeket és oltárképeket készített, de a nemzeti muzeum megbizásából az olasz renaissance remekműveiből is többet lemásolt.
2. H. Lajos, evangélikus lelkész és egyházi iró, szül. Sámsonházán (Nógrád vármegye), hol atyja lelkész volt, 1818 aug. 13., megh. Békés-Csabán 1891 aug. 12. Közép- és felső iskoláit Mező-berényben és Eperjesen végezte; az 1841. és 1842-ik éveként külföldi egyetemeken (Jenában, Gothában, Berlinben) töltötte. 1842 őszén Selmecre hivatott lekészül s tanárul, 1848. nagylaki (Békés vármegye), 1855. pedig békés-csabai lelkész lett; később megválasztotta H.-t a bányai evang. egyházkerület főjegyzőül, a tud. akadémia pedig 1877. levelező tagul. Művei: Békés-Csaba történei (1845); Ó- és Uj-Nagylaknak történetei (1855); Jena hungarica, sive mamoria hungarorum a tribus proximis saeculis acad. jenensi ad scriptorum (Gyula 1858); Időszaki tábla a magyar prot. egyház történetéhez (1860); Dürer Albert családi nevéről (1878); Énekes könyv ág. hitv. hivek számára (Pest 1870); Énekes könyv a békés-csabai ev. egyház használatára (Arad 1860); Időszaki tábla Magyarország történetéhez (Pest 186), A keresztény egyház történetei (u.o.); Békés-Csaba hajdanáról s mostani állapotáról (2. kiad. Pest 1866); Békés vármegye hajdana (u.o. 1870). Szerkesztette a Magyarországi ág. v. egyház egyetemes névtárát 1880-ra. V. ö. Márki Sándor, H. életrajza (század 1893, IV. f.); Zsilinszky, akad. emlékbeszéde 1893, és Turul 1891. 158. l.
Remi, van, hollandi festő, szül. Oosterhoutban 1812 jan. 5. 1837., megh. Ausseeban 1894 aug. 13. Bécsbe költözött és onnan beutazta Európa nagy részét, Magyarországot is több izben. Költői felfogásu tájképei közül lesikerültebbek téli tájképei. Legismertebb művei: Kárpáti tájképek; Tiszaparti táj; Hollandi csatorna; Gelderlandi táj; Erdő; Zivatar naplemente után; Erdei táj. 40 eredeti rézkarcot is készített. 1845 óta az antwerpeni akadémia tagja.