Gyula, német geologus, szül. Bonnban 1822 máj. 1., megh. Wellingtonban 1887 aug. 16. Kereskedőnek szánták s 1858. egy angol kereskedőház Uj-Zélandba küldte. itt különben már előbb is foglalkozván ásványtani és földtani tanulmányokkal, Hochstetterrel együtt tanulmányozta Uj-Zéland geologiai viszonyait és emennek elutazása után az angol kormány megbizásából maga vezette a geologiai kutatást, melynek folyamán a Dinornis és Palapterix nevü kihalt óriás madárfajok maradványait fedezte fel. Ő alapította Christchurchben a Philosophical Institute of Canterbury és Canterbury Museum nevü intézetet és ez utóbbiban a geologia és paleontologia tanára volt. Érdemeiért lovaggá emelték. Művei: Geology of the provinces of Canterbury and Westland, New-Zealand (London 1879).
próféta, akinek beszédei az u. n. «kis próféták» könyvében foglalnak helyet. Életéről biztosat nem tudnak, csak egyes mondák beszélnek róla. Mindenesetre oly időben élt, midőn Judában a khaldeusok mindinkább növekedő hatalmától kellett tartani. Többnyire Judaország Jóákim nevü királyának idejébe helyezik. Könyve, amelynek 3. fejezete zsoltár, költői és erőteljes nyelvezete által válik ki.
Pál, l. Guldia.
(San Cristobal de la H., Havanna), Kuba (l.o.) sziget fővárosa, a kubai főkormányzónak, egy püspöknek, a spanyol-amerikai arzenálnak székhelye, a sziget É-i partján, több vasuti vonal kiindulási pontjánál, a Carenas nevü nagyszerü kikötő mellett, amelyben egy időben 1000 hajó is biztos menedékhelyet talál és amelyet a Morro, a San Salvador de la Punta (e kettő a 340-400 m. széles bejárat két oldalán), a Casa Blanca, aSan Carlos del Principe és más erődök és betteriák védelmeznek, (1887) 200448 lak., több mint 100 nagy dohánygyárral (az ismertebb cégek: Silva, Cabanos, Upman, Cabargos stb.) csokoládékészítéssel, hajóépítéssel és rumkészítéssel. Igazi nagyságát azonban kereskedelmének köszönheti, amelyet biztos és terjedelmes kikötőjének és még inkább fekvésének köszönhet és amely egész Közép-Amerikában a legélénkebb. 1891. 1016 hajó érkezett meg 1236353 tonna tartalommal és valamivel több hagyta el. Spanyol-, Francia-, Németországgal, Angliával és az Egyesült-Államokkal rendes hajójáratok kötik össze. Kábelösszeköttetése van Key-Westen át az Egyesült-Államokkal és Európával, Vera-Cruzon át pedig Mexikóval és Közép-Amerikával. A város nagyobbára laposfedelü, földszintes, élénk szinekkel festett házakból áll. A régi városnak utcái szükek, tultömöttek; az ujé (Extra-muros) szélesek, szabályosak. A Cerro nevü városrészt a gazdagok lakják. A jelentékenyebb épületek és terek: a virágokkal ékesített Plaza de Yarmas, VII. Ferdinánd fehér márványszobrával, amely a kormányzói palotával (El Gobierno) áll szemben: a székesegyház, amelyben 1796 óta Kolumbus Kristóf hamvai nyugosznak; a San Felipe, Las Mercedes, Nostra Senora de Belen stb. templomok; a Tacon nevü szinház, földünk egyik legnagyobb ilynemü épülete 4000 néző számára; a Plaza de Toros; a meteorologiai obszervatorium, a jezsuiták kollegiuma, a dominikánusoktól ellátott egyetem 5 fakultással, több kórház (Casade beneficencia), a vámház stb. A tropusi növényzettel ékesített sétaterek és helyek közt a főbbek: el Prado, Isabel Segunda, el Paseo de Tacon, Carlos Tercero, la Alameda de Paula. Az éghajlat kellemes (évi középhőmérsék 25°), de a sárgaláz gyakran meglátogatja. Ivóvizét a Ventóból, az Almendarez egy kis mellékvizéből kapja. H.-t 1515. Diego Velasquez alapította a Rio Mayabeque torkolatánál, későbben az Almendarez torkolatához tették át és 1519. jutott a mai helyére. Már ekkor kapta meg a Llave del Nuevo mundo (az uj világ kulcs) nevet. Morro erősségét az angolok 1762. elfoglalták, de már 1763 a spanyolok visszafoglalták.
felekezet, hazánkban Pozsony és Nyitra vármegyében nagy számmal a tót ajku pórnép között. 1547. körül említtetnek először hazánkban a Holics felől Morvaországból bevándorló H., mint a Thurzó püspök sürgetésére I. Ferdinánd által Ausztráliából és Morvaországból kiüzött eretnekek utódai. Valószinüen anbaptista szektavolt akkor. A mai H. mint ügyes agyagművesek érdemelnek említést. V. ö. Diener cikkét a Zeitschrift für bildene Kunst-ban 1890. dec. füzet. Istentiszteletüket a szabadban v. csürben tartják.
(polypus), orvosi értelemben a nyálkahártyákon előforduló körtealaku nyeles daganat. Az elnevezés tehát a külső megjelenési alakra vonatkozik, tekintet nélkül a górcsői szerkezetre, amiből folyólag a H.-ok igen különféle szövetekből állhatnak. Leggyakoriabbak a nyák-H. (p. mucosus), amelyek főleg tultengett nyákmirigyekből és kevés kötőszövetből állnak, többnyire igen dús véredényhálózattal. Ha nyákmirigyeik tömlős elfajulást szenvednek, létrejön a tömlős H. (p. cysticus). A nyákhabarcok majdnem minden nyákhártyán előfordulnak, gyakoriak az orrüregben, bélhuzamban és a méh üregében. Sürübb és tágabb véredényhálózatuk következtében gyakori bennük a vérpangás, ami miatt vérzésekhez vezethetnek. Egyébként kevés bajt okoznak, hacsak kivételes esetekben nagyságuknál v. helyzetüknél fogva nem válnak veszélyesekké. Igy az életet közvetlen veszélyeztetik azon H.-ok, amelyek a gégében támadnak (l. Gégebetegségek). A bélben előforduló H.-ok ha nagyranőnek, súlyuk által egy felsőbb bélszakaszt az alsóbb részletbe vonhatnak és igy bélelzáródás által halálhoz is vezethetnek. Ezen nyák-H. fejlődését többnyire idült lobos folyamatok okozzák és igy nem sorolhatók a szoros értelemben vett daganatok közé. A rostos H.-ok (p. fibrosus) főtömegükben rostos kötőszövetekből állanak, elvékonyodott nyákhártya által fedve. Többnyire a méh- és orrüregben fordulnak elő. A rostonyás H.-ok (p. fibrinesus) tiszta véralvadékokból álló képletek a gyermekágyas méh üregében, amelyek a méhlepény tapadási helyén fejlődnek. A H.-ok gyógyítása azok eltávolításában áll; ez történhetik kimetszés, kiszakítás, lecsavarás, sodronykaccsal való lezuzás vagy leégetés által. - H. állattani értelemben, l. Habarnica.
v. malter, mész, cement, gipsz vagy más ilynemü kötőanyag, a szükséges vizmennyiséggel ritkább v. sürübb péppé feleresztve és ehhez quarc, dolomit, stb., homokot vagy más szemcsés törmeléket keverve, adja a H.-ot, melyet a használt kötőanyag szerint mész-, cement-, gipsz-, stb. H.-nak nevezzük. A H. építőkövek összekötésére, vagy felületek simítására mint vakolat használtatik; alkalmazása szerint pedig lég- vagy viz-H., mely utóbbit hidraulikus (vizálló) H.-nak is nevezik. Mint összekötő anyag a H. feladatát az által teljesíti, hogy felhasználása után megkeményedvén, a falazatot tömör egésszé teszi. A H. készítése vagy kézi erővel, vagy gépekkel történik. A kézi munka eredménye mindig megbizhatóbb, miért is gépekkel csakis oly esetekben készítenek, midőn a felhasználandó H. tömege igen nagy. A haladó ipar a H. gyártását is körébe vonta, amennyiben nagyobb gyártelepek létesültek, melyek megfelelő gépekkel H.-ot készítenek és azt mint kész árut szállítják az építkezés helyére. Hidraulikus, valamint géppel készített H.-ot illetőleg l. Cement és Beton. U. n. félhidraulikus- vagy mész-cement-H. száraz építkezéseknél mindenhol, ahol a falazatnak nagyobb szilárdság adandó, igen jó szolgálatot tesz, és ha nincsen módunkban a tiszta-cement-H.-csal készített falazatot a cement lekötése ideje alatt folytonosan nedvesen tartani, ugy az ily félhidraulikus H. még jobb eredményt is biztosít az által, hogy a megkeményedés alatt, a mészből felszabadult hidrátvizet a cement érvényesíti, elősegítvén ennek szabatosabb lekötését. V. ö. Feichtinger, Die chemische Technologie der Mortelmaterialien (Braunschweig 1885).
(Hydra L.), a szabályos sugaras testü csalánozók állatkörébe, a Hidromeduzák osztályába tartozó édesvizi állatka. Kis hengeres tömlő alaku, u. n. polipalaku testük van, Egyik végükkel tapadnak valamely szilárd tárgyhoz, másik végükön van a kiürítési helyük is szolgáló szájnyilásuk és e körül a csalánszervekkel bőven megrakott és kesztyüujj módjára ki és behuzható 6-12 tapogató. Ostápüregüek. Szaporodhatnak ivaros és ivartalan szaporodás (bimbódzás) utján. Igen szivósak; elveszett részük ismét kinő. Apró élő szervezetekkel táplálkoznak, melyeket tapogatóikkal fognak el. Álló v. lassan folyó vizeinkben vizi növényekhez (Lemna, Myriophyllum, Ceratophyllum, stb.) v. szilárd tárgyakhoz tapadva néha nagy számban találhatók. Felemlítendő a zöld (H. viridis L:) 1-1,5 cm. hosszu, 6-12 v. 18 tapogatóval; a közönséges H. (H. vulgaris Pall., H. fusca L.) kisebb, 6- 8 tapogatóju; a szürke H. (H. grisea L.) stb.
az orosz-szibériai partvidék fővárosa, az Amur tartomány kormányzóságában, az Usszurinak az Amurbba torkolatánál. Fontos hadászati hely, van orosz temploma, iskolája, növénytani kertje, két fürészmalommal ellátott hajógyára és vasöntője, (1888) 2500 lak. nagyon nevezetes prémkereskedéséről is. H.-t 1858. alapították és az amuri tartomány egy orosz meghódítójáról nevezték el.
(ejtsd: hebbertn) János, amerikai iró, született Brooklynban (New-York államban) 1842 február 24. Illinoisban járt valami alsóbb foku iskolában, azután szedőtanonc lett New-Yorkban, majd részt vett a polgárháboruban, melynek végeztével ismét szedő lett s az maradt 1872-ig, mikor zsurnalisztának állt; 1874-1877. a Christian Union adta ki. 1877 óta a New-York Herald társszerkesztője. Első, a gyermekéletből merített elbeszélése: Helen's babies világszerte nagy sikert aratott; magyarra átdolgozta Kovács Zoltán: Lelkem kicsikéim cimmel (kiadta az «Orsz. ért.» könyvnyomdája 1892, 2. képes kiadás 1893). Egyéb elbeszélései: The Barton experiment; The Jericho road; The Scripture club of Walley Rest; Other people's children; Some folks; The crew of The Sam Weller; The werst boy in Town; Just one day; Deacon Crankett (dráma); Who was Paul Grayson? The Bowsham puzzle; Tramp; Bruetons Bayon.