Barátságos, vagy szövetséges államok között kötött államszerződések, melyekben meg van állapítva, hogy háboru esetén az egyes szerződő felek mily haderővel, mily hadi célok elérésére kötelesek közreműködni, v. - ha az ellenségeskedésben aktiv részt nem vesznek - a háboru alatt mily politikai magatartásra köteleztetnek.
háboruban vagy esetleg más különleges viszonyok között a hadügyi miniszter rendeletére a zsoldot huzó egyéneknek a H.-adag jár; ennek alkatrészei 840 gr. kenyér és egy hadtáp adag. A természetben ki nem adott élelmi cikkekért a váltságot (relutum) fizetik ki. Háboruban a mozgósított seregrészekhez tartozó havidijasoknak egy élelmi adagra van igényük s rendszerint az élelemadag helyett annak pénzértékét is felvehetik (váltságolás).
seregünkben ágyuércből, a többi hadseregnél többnyire ezüstből készített érmek, amelyeket mindazon egyének kapják és szines szalagon mellükön viselhetik, akik valamely hadjáratban részt vettek. L. még Rendjelek.
Az ókorban némely népnél, mint p. a görögöknél s a germánoknál, a harcosok, mikor támadásra indultak, bizonyos harcra buzdító dalt énekeltek, amelyeknek minden nemzetnél külön neve volt. jelenleg azokat a dalokat nevezik H.-nek, amelyek vagy a harcra buzdítanak, vagy egyes haditényeket dicsőitik, agy végre hadivereségek fölötti búnak adnak kifejezést.
mindennemü, a háboruviselésre szükséges építményeket tárgyaló tudomány, melynek három főszaka: a várépítészet, a katonai utépítészet s a katonai hidépítészet. A hadi építészet bármely kérdésénél a harcász jelöli ki a főcélt, melyet az építészmérnöki tudományok segélyével iparkodni kell mennél teljesebben elérni.
hadi erőnk minden hadviselt egyénét azon előnyben részesítik, hogy minden évet, melyben hadjáratban vett részt, szolgálati idejébe két évnek számítják. Az ekként a valódi szolgálati időn felül nyert szolgálati éveket nevezik H.-nek.
l. Flotta.
l. Háboru.
tábori jelszó, melyet táborozások alkalmával titok gyanánt közleni szokás a katonákkal, hogy a barát az ellenségtől, mely előtt a kiadott H. ismeretlen, felismerhető legyen.
általában mindazok az eszközök, amelyekkel az ellenség, vagy annak harceszközei a technika segítségével harcképtelenné tehetők. Különösen pedig igy nevezték a lőpor feltalálása előtt - részben egészen a XV. sz. végéig - nehéz kövek, gerendaszerü nyilak, gyujtó anyagok stb. vetésére vagy lövésére, továbbá a várfalak rombadöntésére használt gépeket s a várvivókat az ellenség lövedékei ellen biztosító szerkezeteket. Voltak a tárgyakat lapos ivalaku pályán lövő és erősen hajlott iv alatt vető H. Az előbbieket katapultáknak nevezték s a mi ágyuinkat pótolták, az utóbbiakat - a balliszták - a mi mozsaraink helyét foglalták el. A katapulták sajátképen állványos nagy ijas puskák, mig a balliszták szintén állványokra fektetett nagy parittyák voltak. A várvivásnál alkalmazták az ariest (l.o.) s a tollenót (l.o.) előbbit a falak rombadöntésére, utóbbit harcosoknak a várfalakra való emelésére használták; végre ide sorozandók még a mozgó várvivó tornyok (Helepolis), melyek 3-6 emeletesek voltak és kerekekre vagy hengerekre fektetve, egyengetett uton egészen a vár, vagy város faláig tolattak, hogy annak lőrésein át a várat védők fölött uralkodó helyzetből ezek ellen harcolni s a vár mellvédére le- vagy átszállani lehessen. Mig a ballisztákat főleg erődítések ellen alkalmazták, addig a katapulták a nyilt mezőn vivott csatákban is körülbelül oly szerepet játszottak, mint manapság az ágyuk. Mátyás királyunk is Bécs ostromlása alatt ágyukon kivül a «saját embereink által bárhol készíthető» katapultákat és ballisztákat is használta, s «a sokba kerülő és csakis morális hatása által a katapultáknál előnyösebb ágyuk helyett».