Loja, teljes néven Hadsi Háfiz Szálih efendi Lojó. A boszniai okkupáció ellen fellázadt sarajevói nép vezére. Szül. Sarajevóban 1841. v. 1842., hol atyja szegénysorsu szabó volt, megh. Mekkában 1887 jun. 30. Hiányos nevelésben részesült. Néhány éven át látogatta a mektebet (elemi iskola-féle) s azután napszámoskodott. Körülbelül 18 éves korában tanulmányainak folytatására szánta magát s a sarajevói u. n. kursunli medreszében (felsőbb iskola) tanult. Eleinte muezzin volt a pacsadzsi Neszuh-féle mecsetben, később ugyane mecset imámjává lőn, mig végre hodsa lett a sarajevói logavinai-utcai mektebben. Első nyilvános fellépése 1872-re esik. Ez évben ugyanis a sarajevói mohammedánok nagy izgatottságba jöttek miatt, hogy a görög nem egyesült lakosok az uj templomokat fölszentelni s az uj harangokat a toronyba állítani akarták.
A mozgalomnak, mely a templom beszentelése s a harangok felállítása ellen irányult, H. állott az élén. Az akkori kormányzónak, Mehmed-Aszim pasának sikerült ugyan katonai karhatalom kirendelésével a szertartásnak rendes lefolyást biztosítani, de H.-t, hogy ártalmatlanná tegye, csendőr-imámmá nevezvén ki, a csendőrlaktanyában felügyelet alá helyezte. 1876. elszökött Sarajevóvól, de a boszniai okkupáció hirére hirtelen ismét ott termett. 1878 jul. 5. kitört a forradalom. H. volt a helyzet ura, parancsának engedelmeskedni kellett. Amint eltiltotta a francia szabásu ruhák viselését a törökök és keresztények egyaránt azonnal bosnyák divat szerint öltöztek föl. Halállal fenyegetett mindenkit, ki a harc védelmére föl nem kel. Fölfegyverezte a törököket s a keresztényeket, csakhamar megfosztotta Mahzar pasát a kormányzói méltóságtól, de lehetővé tette ugy neki mint tisztjeinek, hogy békében elmeneküljenek Konstantinápolyba, sőt embereivel egész a határig kisértette. Aug. első napjaiban hire érkezvén, hogy a cs. és kir. hadsereg a Száván átkelt, H. elrendelte, hogy a közeledő seregnek ellenálljanak. Egy bosnyák csapat Kiszeljákba, a másik Ilidsére küldetett. A hadsereg gyorsan közeledvén a városhoz, H.-nak szöknie kellett. Sarajevó bevétele után H.-t elfogták. 1879. évi szept. 27. kötél átali halálra itélték. Württembergi Vilmos herceg táborszernagy azonban megkegyelmezett neki, az itéletet 5 évi börtönre változtatta. Büntetését H. Josefstadtban töltötte ki, hol szabómesterséget tanult, s jó magaviseletet tanusított. 1884. fogságából kiszabadult s feleségével s két gyermekével Mekkába utazott, hol vendégfogadót s kávéházat nyitott.
(arab) a. m.a ajtónálló, aki a fejedelmektől vagy főuraktól audenciát kérőket bebocsátja. A khalifátusban ezen, eredetileg alsóbb rendü hivatalt jelző cimet nagy méltóságokra vitték át; a spanyol-arab fejedelmeknél vezéri rangot jelölt. Ilyen H. volt p. Ibn Abi Amir Almazor, l. Hisám.
Antal, iró, szül. Szabadkán 1834-ben. Gimnáziumi tanulmányait Szabadkán és Pesten végezte, hol jogot is hallgatott. Már 1859. megválasztották a Szerb matica irodalmi egylet titkárául, mely ekkoron Pesten volt. 1864. Ujvidékre költözködött a Szerb Maticával együtt, és a Szerb Omladina egyesület megteremtője volt, mely becskereki, kikindai és ujvidéki gyülésein elnökéül választotta meg, és a Szerb ifjuság (Mlada szrbadija) c. lap szerkesztésével megbizta. 1868-ban, átvette a szerb szinészegyesület vezetését, s oly fokra emelte, hogy a magyarok és németek osztatlan elismerését is elnyerte. Kiadta Szindarabok gyüjteményét (Zbornik pozornisnih dela), melyből 30 kötet jelent meg eddig. 1872-től fogva pedig a Pozoriste (Szinészet) cimü lapot adja ki. Mint a Szerb matica titkára 1859-69. 1873 jul-ig szerkeszté hivatalos közlönyét a Szerb Letopiszt (Évkönyvet) és 1865-70. a matica irodalmi lapot. Ezen időben a Zasztavában sokat dolgozott. 1867. a Kisfaludy-Társulat rendes tagjául választotta meg Zmáj Jovánovics Jánossal együtt és a Szerb Matica az irodalmi osztály tagjául. Érdemei fejében Ujvidék tiszteletbeli főjegyzőjének választá meg. Több izben a magyar országgyülésbe választatott, ugyszintén a szerb nemzeti kongresszusba.
Musztafa ibn Abdalláh, e néven: Kátib Cselebi hires török történetiró, földrajz- és irodalomtörténettudós, szül. Konstantinápolyban 1605., megh. u. o. 1658-ban. Hosszu ideig IV. Murád szultán titkára volt. Számos munkái közül legismeretesebbek: a Takvim al-tavárikh c. kortani munkája (Konstantinápoly, 1146 hidsra, olaszul Rinaldo Carlitől, Velence 1697, latinul Reiskétől, Lipcse 1766); Dsihánnumá c. földrajzi könyve (Konstantinápoly 1145 hidsra, latinul Norbergtől, 2 kötet. Lund 1818). A mohammedán irodalmak bibliográfiájára nézve alapvető munkáját Flägel adta ki Lexicon bibliographicum et ancyclopaedium cim alatt arabul és latinul (7. kötet. London 1835-1858; az rab szöveget Bulakban is kiadták, 1274 hidsra). E munka, melynek bevezető értekezései alapján készült Hammer Purgstal könyve: Encyclopädische Übersicht der Wissenschaften des orientes (Lipcse 1806) a mohammedán irodalomtörténet nélkülözhetetlen segédeszköze. H. a törökök tengeri háboruiról is irt egy könyvet (Konstantinápoly 1141 hidsra), melyet angol fordításban (London 1830) Mitchell tett közzé.
város Adana kisázsisai tartományban, 70 km.-nyire Szisztól, 1576 km. magasban, a Szaran-szu völgye fölött, (Csihacsev szerint) 10000 lak., kik közt 10-15 % mohammedán, a többi keresztény és akik a közeli vasércbányákat művelik, fegyvereket kovácsolnak és vasedényeket készítenek.
(Pazardsik, Dobrics), l. Pazardsik.
város K.-Indiában, l. Patna.
mindaz a tárgy, melyekkel, kivéve az élelmi szereket, a háborut viselő sereget el kell látni.
az arzenál magyar neve. l. Arzenál.
(Éttape). A hadi élelem (l.o.) egy-egy adag egy kenyér és egy hadtáp-adagból áll. Ez utóbbit képezi: 300 gr. marhahus (vagy egyenlő táplálási értékkel biró sertés-, juh stb. husmennyiség), 140 gr. hüvelyes, rizs stb. (vagy 200 gr. buza- v. 300 gr. kukoricaliszt), 20 gr. zsir, 30 gr. só, 0,5 gr. paprika s ha kapható ecet; a H.-hoz tartozik továbbá 30-50 cl. rántottleves, v. 18 cl. kávé (tea, kakaó) és 36 cl. bor (esetleg sör, rum vagy pálinka). A H.-pal végre jár egy adag dohány is (35,6 gr.).