a hadügyi kormányzat és közigazgatás céljaira bizonyos időszakra előirányzott kiadások valamint ezen igazgatásból árható bevételek rendszeres összefoglalása. Nálunk a H. két elemet foglal magában, u. m. a közös hadügyi és a magyar honvédségi és népfölkelési költségvetést; az első a közös költségvetés része, s mint ilyen a delegációk megállapítása és megszavazása alá esik; a másodikat a magyar törvényhozás állapítja és szavazza meg, budget-jogánál fogva. A közös költségvetés aránylagos része a magyar országos budgetbe szintén felvétetik ugyan, a fedezetet a magyar országgyülés szavazza meg, de annak a delegációk által megállapított összegén nem módosíthat. Magától értetődő, hogy amennyiben a magyar törvényhozás a költségvetést általában elveti, annak megszavazását en bloc megtagadja, a közös költségekre szükséges fedezet sem lesz beszedhető.
azon államtani elvek rendszeres foglalata, tudománya, amelyek a honvédelmi ügynek egy részről az államélet természete, másfelől az állam tényleges helyzetéből szükséges és célirányos kormányzatát, intézését meghatározzák. Azon főkérdések, melyek körül a H. tanai főleg forognak, a következők: 1. A véderő szervezési módjai, különösen a zsoldos vagy toborozási rendszer; a védkötelezettség elvén alapuló néphadsereg és a milicia rendszere. 2. A véderő belső szervezése, különösen a katonai szolgálat alapelvei. 3. Az államfő és a haderő viszonya; a hadsereg kelesketése az alkotmányra. Ezeken kivül némelyek bevonják a H. körébe a haderő kiképzésének, felszerelésének, kérdéseit, melyek bár közvetlen érdekkel birnak az államéletre, a legszorosabban összefüggnek e speciális haditudományokkal. A politikai rendszeres művek általában foglalkoznak a hadügy kérdéseivel, de önálló műveket erre a politikai irodalom körében is számmal találunk. Alapvető ma Stein Lőrinctől, Die Lehre vom Heerwesen, als Theil der Staatswissenschaft (1872); azután Rüstow, Über die oganisation der Heere (1868); Knies, Das moderne kriegswesen (1867).
általában az állami katona- és hadügy szervezése és igazgatására hivatott központi hatóság. Hazánkban az 1867. XII. t.-cikk alapján a H. közös minisztérium; azért hatóságának határait a hadügy közösségének határai határozzák meg. L. Hadügyi igazgatás.
l. Háboru.
régente igy nevezték az ezredekbe beosztott ügyes lövőket, kiket előcsatározásokra szoktak volt használni.
a sereg legfőbb parancsnoka a háboruban, egyszersmind az államhatolom képviselője, ugy a hadsereggel, mint az ellenséggel szemben. Saját hadseregének, valamint az ellensége vezérek és seregeinek teljes ismerése, hadi tapasztalat, vagy ennek hiányában a háboru sajátságainak alapos hadtörténelmi tanulmányokból merített ismerete, nagy emberismeret, hogy minden főtisztjét oly állásba helyezhesse, amelyben legjobban megfelelhet feladatának; hidegvérüséggel járó nyugodtság, hogy váratlanul bekövetkező események helyes itélőképességét meg ne zavarhassák, határozott jellem, mely ingadozástól megóvja és képessé teszi még a legkétségbeejtőbbnek látszó viszonyok között is a kitüzött főcél felé való törekvéstől le nem mondani, anélkül azonban, hogy a cél elérésére választott, de be nem váló eljáráshoz makacsul ragaszkodjék és végre nagy munkaképesség képezik a minden H.-től követelhető tulajdonságokat.
(növ.), a kerti Polemonium L., l. Csatafü. - Hadvirágfélék (Polemoniaceae), a burgonyafélékkel rokon kétszikü család. Mintegy 150 faja főkép É.-Amerikában él (Pholoxvirág).
A hadi erőnek háboruban való működését H.-nek is nevezik.
fejedelem vagy magas rangu tiszt, aki valamely seregrész kiképzése, felszerelése és egyáltalában harcképességének fokáról személyesen meggyőződik.
Lázár, kuriai biró, szül. Mellencén (Torontál) 1814 ápr. 1., megh. 1884 aug. 1848-ban mint Nagybecskerek város főbirája az által tünt ki, hogy időn Nagykikindán a parasztlázadás kiütött s oly mérveket öltött, hogy a lázadó tömeg a börtönöket feltörte, a hatósági levéltárat széthányta, a pénztárt kirabolta, a tisztviselőket elfogta s felkoncolta, s a nagybecskerekiek a példát utánozni akarták, H. egyedül erélyes fellépésével megfékezte az ezrekre rugó zendülő tömeget s csirájában elfojtotta a lázadást. Néhány hétre rá egyhangulag képviselőnek választották; mint ilyen kormánybiztos volt az alsó hadseregnél, később Budapestre, onnan Debrecenbe és Szegedre vonult a kormánnyal. Aradra fogságba s innen az ujépületbe került. Büntetésének kiállása után magánügyvéd volt, s ő vitte s nyerte meg a kincstár ellen a Sissány-féle pert. 1861. Torontál vármegye főügyésszé választotta, mely állásáról a provizórium folytán leköszönt s mint a magyar földhitelintézet tisztviselője Pesten lakott 1867-ig, amidőn Torontál vármegye első alispánjává választotta. 1872-1882- ig a budapesti kir. itélőtáblánál, 1882-től a magyar kir. kuriánál biró volt.