alatt nem talált görög eredetü szók He... alatt keresendők.
természetrajzi és kivált állatnevek után a Hoeckel Ernő Henrik nevének rövidítése.
Ernő Henrik, német zoologus, szül. Postdambam 1834 febr. 16. Az orvosi pályára készült, de egyetemi tanulmányai közben az állattant kiváló szorgalommal tanulmányozta; 1862. a jenai egyetemre hivták meg tanárnak s e minőségében működik jelenleg is. Németországban Darwin tanainak leghatalmasabb védője és fejlődéstani tanulmányaival nagymértékben hozzájárult azok győzelemrejutásához. Többrendbeli tanulmányutat tett, többször felkereste a Földközi-tenger partvidékeit, ahol főleg a radiolariák, szivacsok és meduzák tanulmányozásával foglalkozott. Nagyobb tengeri utat is tett Cejlonba s utjáról igen élvezetes leirást tett közzé. Kitünő tanár és buvár, de tanulmányaival és buvárlataival nem szorítkozott csupán egy szükebb körre, hanem a zoologia több, különböző ágában dolgozott s több állatcsoportot monografice ismertetett, igy nevezetesen a mészszivacsokat, meduzákat, rediolariákat s ez utóbbinak jelenben egyedül mestere; ő dolgozta fel a Challenger-expediciótól gyüjtött rendkivül gazdag radiolaria anyagot. Nagyobb munkái a következők: Schöpfungsgeschichte (1 kötet, 1870; magyarra Az emberi nem eredete c. György Aladár ford., Pest 1871); Anthropogenie (1. köt., 1869); Generelle Morphologie der Organismen (2. kötet, 1866); Die Radiolarien (1862, 1889-92); Die Kalkschwämme (1872); Beiträge zur Naturgeschichte der Hydromedusen (1865); Beiträge zur Plastidentherorie (1870); Biologische Studien 81877); ie Gasträa-Theorie, die phylogenetische Classification des Thierreichs und die Homologie der Keimb (l.o.)tter (1874); Das Leben in den grössten Meerestiefen (1870); Das Proteisteneich 81878); Zur Entwicklungsgeschichte der Siphonophoren 81869); Der Monismus als Band zwischen Religion u. Wissenschaft (Bonn 1893, 3. kia.).
(lat.-gör.) a. m. vérhajtók. E gyüjtőnévvel jelölik meg a vérvételre szolgáló szereket és eljárásokat, u. m. a piócákat, véres köpölyt, érvágást.
Tourn. (növ. a.m. vérvirág), a hóvirágfélék szép virágu hagymás növénye 50-60 fajjal Afrika D-i és tropikus vidékein. Kevés, gyakran csak két vastag levele van, virágszála kurta, ernyője sokvirágu, Sok faja mint a fehér virágu H. albiflos Willd., a rózsaszin H. amarylloides Jacq., a sötétpiros H. carinatus L., az égőpiros H. coccineus L., a sárgapiros H. puniceus L., a cinóberszinü H. cinnabarinus Desne kedvelt csinos kerti virágok s ugy kell velök bánni, mint a hölgyliliommal. A H. toxicarius Ait. (Brunswigia toxicaria Ker.) nedvéből készítik a hottentották a nyilmérget.
l. Gyomorvérzés.
l. Vérhólyag.
L. (állat), a gázlók rendjébe, a lilefélék családjába tartozó madárnem, melynek kilenc faja közül csakis a H. ostrealegus L. él hazánkban. Nyaka fekete, farktövén és alul fehér, a nagyobb szárnyfedők csúcsai fehérek. Csőre, lábai narancsveresek. Hossza 42, szárnyh. 25, farkh. 11 cm. Nyáron Európa északi tengerpartjain közönséges, télen délre vonul, amidőn Magyarországba is ellátogat.
L., kampesfa, vérfa, kékfa (növ.), a berzsenyfafélék fajaszakadt fája. A H. Campechianum L. Közép-Amerikában, a Campeche- s Hondurasz-öböl vidékein nő, 1715. a Ny-indiai szigetekre is átültették, mostanában a hollandusok indiai gyarmatain is termeszteni kezdik. 10-12 m. magas s meglehetős vastag. Törzse többnyire görbe, kérge ráncos, feketebarna, ága tövises v. tövistelen, levele párosan szárnyalt, virága sárga, fürtős; hüvelye lándsás, rendesen egymagu (l. Festőnövények képén). Főalkotórésze a hoematoxylin, l. Campechefa.
(állat), általában mindazok az állatok, amelyek más és főleg gerinces állatok vérében élősködnek. Ilyen élősködőket találunk a Protozoák és Hematodák között, az elsők között a Sarkodinák és Mastigophorák osztályában, az utolsók között a Filaridoe-családban.