(növ. Allium Hall.), a liliomfélék két v. többnyári füve, mint az egész a rész helyett hagymájáról igy nevezve. levele lapos, csatornás, félhengerded v. vékonyhengerded, ekkor néha csöves. Virágzata ernyő, kivirágzása előtt 1-2 tagu virágburok takarja, az ernyő alját némelykor hagymasarj lepi el, néha az egész virágzat csupa sarj és mag helyett szaporodásra való. Szirma és himje 6-6 tokgyümölcse hártyanemü. Magva szögletes, fekete. Mintegy 270 (hazánkban 32) faja az északi földgömb mesterkélt tájain nő, a legnagyobb száma Európa déli részén, keleten s tovább Turkesztántól Tibetig nő. Nevezetesebb fajai a vörös H., (Allium Cepa L.), kétnyári; levele meg a szára gordós, azaz csöves, a közepe táján pedig felfuvódott. Virágzata nagy, sarjatlan, virága zöldesfehér. Hazája ismeretlen, csak a kertben tenyészik, hagymája gömbölyü, lapos-gömbölyded v. körtealaku, enyhe v. homokos verőfényes agyagföldet kiván, legjobban tenyészik jól trágyázott kapásnövények után, a ganéjlé-trágyát is eltüri. Az ősszel mélyre szántott v. jól fölásott földbe a hagymát áprilisban vetjük, a felszint meghengerezzük v. deszkával lacsapkodjuk, később a hagymát 10 cm. v. az apróbbát 4-5 cm. távolságban hagyjuk egymástól. A hagymáját aug. v. szept.-ben szedik ki. Az apró hagymát jövő tavaszra 4 cm. mélyre és egymástól 15 cm. távolságra ültetjük a földbe, mire gyorsan növekszik, e a virágzást nem szabad beverni, hanem v. letaposni v. előbb kiszedni, mert különben a virágzásra és gyümölcsözésre sok táplálékot elhasznál. Magvának csirázóképessége 3 évig megmarad. D.-Európában, Egyiptomban és kelten zölden v. pörkölve kenyérrel v. mellékételnek eszik, északfelé inkább csak konyhafüszer. Kénes elpárolgó olaja a gyomot ingerli. Fajtája a baksa H. (l.o.) A téli v. csöves H. (örök H., Jákob v. János H., Alluim fistulosum L.), többnyári. Hagymája több apró, hosszukás és egymás mellett levő fiókhagymából alakul, különben a vörös H.-hoz hasonló. A havasi v. fátyolos H. (győzedelmesfű, All. Victorialis L., Mons victorialisról Provenceban) hazánk havasain is nő. Hengerded, ferdén felemelkedő tőkéjének hálózatos rostu burokja van. Levele lándsás vagy ellipszisalaku, virága sárgásfehér. Hagymája (radix Victorialis longae) babonás szer, sebesítéstől, szerencsétlenségtől megóvna, győzedelmet biztosítana. Mindenféle babonaságra felhasználták, emberi alakra is formálták, felöltözteték és drága pénzért árulták. Azt gondolták, hogy a rossz lelket visszatartóztatja az embertől; porrá törve abba szerbe is keverték, amellyel az állítólag megboszorkányozott tehenet füstölni szokták. Sőt ezt a hagymát hálózatos héja következtében, páncéltermészetünek is tartották, s azon hiedelemben magokkal hurcolták, hogy a tulajdonosának viaskodásban erőt ad. V. ö. Regel, Alliorum monographia (Szent Pétervár 1875). Tengeri H., l. Urginea. L. még Foghagyma, Gyöngyhagyma.
H. mint növényszerv (bulbus), főleg a liliom- meg a hóvirágfélék növényeinek földbeli, husos pikkelyekből (hagymapikkely) alakuló szerve. A pikkely tulajdonképen a fejletlen és lemeztelen levélhüvely. A külső pikkelyek vékonyak, a legkülsők rendesen elszáradnak, hártyanemüek s hagymahéjnak és hagymahártyának mondjuk. A hagymának többnyire a leveles része szokott nagyobb lenni; a szárnak megfelelő rész, a tönk (lecus, hagymatorzsa), amelyből a pikkelyek nőnek, eltörpül, s a hagyma hosszmetszetén mint keskeny fenék látszik, különben lapított, majdnem korongalaku szokott lenni. Ez hajtja a széléről, a legkülső hagymahártya alatt a bojtos gyökeret. A hagymás növénynek karógyökere nincs, azért a hagyma alsófeneke lapos és sima. A hagymatorzsa felszinének középpontján keletkezik a virágzó szár rügye, mely tavaszkor mint a torzsának egyenes folytatódása, levelesen (liliom) vagy mint virágszál (jácintus) bujik ki a földből. V. ö. Irmisch, Zur Morphologie der monokotylischen Knollen- und Zwiebelgewächse (Berlin 1850).
kisközség Bihar vármegye szabárdi j.-ban, (1891) 705 oláh és magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.; határában földszurokbánya van, melynek évi termelése mintegy 4000 q. aszfaltföld.
l. Fiókhagyma.
(növ.), a Marasmius alliaceus Jacqu. és M. scorodonius Fr. ehető és füszergombák; sajátságos szaguktól nevezik igy L. Fonnyadóska és Galóca.
(növ., bulbotuber), l. Gumó.
(növ. tunica), a hagymát kivülről burkoló barna héj, l. Hagyma.
(növ. Asphodleae), a liliomfélék), alcsaládja, melyet főképen a durva, kéregnemü magvak tüntetnek ki. Ide tartozik a jácintus, a hagyma, az urginea, a vászonfü, Asfodéla, Paradisia, a kakastej és tyuktaréj.
(növ.), a hagymáknak kevéssé ismeretes betegsége. Ilyen a jácintfekély.
(Fekete v. Nagy-H.), a csiki hegycsoport legmagasabb csúcsa (1793m.) Csik vármegyében, Gyergyó-Szt.-Miklóstól K-re, közel az Olt forrásához.
hagymarügy (növ. bulbillus, bulbogemma), hagymaféle rügy, husosvastag pikkelyekkel. Földszinti részén, nevezetesen a levél tövében, a levél nyelén és erén keletkezik, v. a hagymafajok virágzata alján (umbella bulbifera a. m. hagymasarjas ernyő). nem az anyanövényt növeszti, mint a rendes rügy szokta, hanem jókorát növekedve, róla lehull, meggyökeresedik és uj növény lesz belőle. Némely növénynek virágai helyén hasonló sarjak képződnek, onnan szintén lehullnak s uj növény lesz belőlük. Az ilyen növényeket fiadzó növényeknek, (palnte viviparae) nevezzük. L. Foghagyma.