a kádár nagyoló gyaluja, mely az asztalosnak nagyolójától csakis rövidebb tokjával és ives talpával tér el. L. Gyalu.
hántó kés, l. Csererdő.
v. vakaró modor (ol. mezzotinto, franc. maniere noire, ném. Schabmanier, Schwarze Kunst), a rézmetszet készítésének egyik faja, amelynél a rézlemezbe sürün lyukakat vernek és igy annak felszinét érdessé teszik, azután pedig az ábrázolásnak világos és félárnyékos helyeit belőle kihántolják, kivakarják. Tehát éppen ellenkezője a közönséges rézmetszetnek, amelynél az ábrázolás árnyékos helyeit vésik ki a rézlemezből. L. Rézmetszet.
l. Handrada.
l. Hampshire.
(szanszkrit hanu-ból) a. m. erős állkapcáju; a mesés majom-királynak, Ráma hű szövetséges bajtársának a neve, ki a szélisten fia volt. A Rámájanában és más Rámá tetteit megéneklő költői művekben nevezetes szerepet játszik.
1. Ignác, János, cseh filozofus és nyelvész, szül. Prágában 1812 nov. 28., megh. u. o. 1869. 1838. a lembergi egyetemen a filozofia tanára, majd Olmützben (1847) s 1849. Prágában lett egyetemi tanár, hol mint hazafias szláv cseh nyelven is tartott előadásokat. 1852. állását veszette s csak 1860. kapott ismét alkalmazást, mint az egyetemi könyvtár őre. Filozofiai munkái, melyek nagyrészt egyetemi használatra készültek, Hegel hatását mutatják. Irt több szláv irodalomtörténeti munkát is s kiadta kivonatban Stitni Tamás cseh flozofus munkáit: Rozbor filozofie Tumy ze Stitného (1852).
2. H. Károly Alajos, osztrák nagyiparos és a bécsi műiparegyesület elnöke, szül Bécsben 1824. Az osztrák műipar lendülete körül nagy érdemeket szerzett és több országos és világkiállításon mint juror működött. 1894. (febr.) emlékszobrot lepleztek le tiszteletére, mely alkalommal 100000 koronás alapítványt tett a műipar előmozdítására.
(Hanusovec), kisközség Sáros vármegye tapolyi j.-ban, (1891) 1157 tót és námet lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral, szeszgyárral.
István, föld és termékrajzi iró, szül. Vácott 1840 dec. 21., iskolázott u. o., Budapest, Szegesen; 1860. a hittudományok hallgatója Vácon, 1864-től segédlelkész Verőcén, Tápió-Bicskén, 1865-től tanár a félegyhzi gimnáziumban. 1871-től a kecskeméti főreáliskolában, 1882-től esperes, 1886-tól igazgató a kecskeméti főreáliskolában. Földrajzi tartalmu fölolvasásokat tartott 1883-tól a Magyar földrajzi társaságban Budapesten, 1886-tól a Magyar orvosok és Természetvizsgálók vándorgyülésein, 1886-87. szerkesztette a Kecskeméti Lapokat; önálló munkái: Képek a növényvilágból (Léva 1887); Az állatok világából (Budapest 1890); A nagy magyar Alföld földrajzi jellemképekben (Kecskemét 1894).
kisközség Gömör vármegye tornaljai járásában (1891) 915 magyar lak. 1676. az egri pasa H.-ról minden szép és fiatal nőt maga elébe parancsolt vitetni s csak egy megyei küldöttség tudta e különös kivánatáról lebeszélni. A vármegyei jegyzőkönyv szerint H.-n egy időben oly különös szokás kezdett a falusi nők közt lábra kapni, hogy férfiruhában jártak egymáshoz, de perbe fogatván, megbüntettettek.