1. Ágoston (mokcsai). Hires É.-amerikai és Ny.-indiai utazó, szül. Bács vármegyében 1812., megh. 1869 jul. 22. A szabadságharcot megelőző ébredező kornak szülöte. A 30-as években beutazta É.-Amerikát. Tapasztalatait nehéz magyarsággal Utazás É.-Amerikába cimü művében irta meg. A szabadságharc kleveretése után atyjával és egést családjával É.-Amerikába ment, hol Nicaragua államban nagy fagyárai voltak. Az alligatorok tépték szét.
2. H. Ferenc, aradi főispán, szörényi, majd boszniai bán, a jegellők romlott korszakának egyik legjellemzőbb képviselője. 1450 táján született s már 1478. a király seregében szolgált. 1479-82. ős és Pathócsy Bertalan, 1483. Szokolyi András, 1485-89-ig pedig Szokolyi és Haraszty volt Szörény bánja s ez utóbbi ugyanakkor már Arad főispánja. Ilyenül említik 1516. is, de e hivatalt vagy nem viselte mindig, vagy nem élt minden cimével, mert 1489. csak szörényi bánnak irják. 1490. Solymos és Lippa várak kapitánya volt s 1492. a két vár uradalmát Corvin Jánostól zálogba is vette 7800 frtért. 1498. az országgyülés megrótta őt Koszoruvár elvesztése miatt s ugyanakkor Corvin az országgyülés szine előtt is bepanaszolta, hogy egyik váráért a zálogösszeget elfogadni vonakodik. 1500. olykép vette át Országh és Pathócsy csálai palotáját, hogy nekik a helyett Csála várában (Aradban) uj kőházat épít. Mily nagy birtokszerző volt, mutatja, hogy 1518. Temesben 36, a lugosi lerületben 10, Aradban 15, Pestben 4, Fejérben 1, Pozsegában 8, s igy összesen 74 faluból s részjószágból álló óriási uradalmat irathatott át leányának katának s urának Cseh Zsigmondnak, s másik leányának Annának (Bakos Mihálynénak) nevére. Időközben elvesztette aradi főispánságát s vele minden politikai súlyát. Most, ugy látszik, a gazdálkodás nyügétől is szabadulni akart. Másodszor nősülve, Cseh László özvegyét vette el. Élt még 1540. is. Ekkortájban történhetett, hogy határozottan I. Ferdinánd pártjához csatlakozott, másrészt pedig hamis pánzveréssel szennyezte be nevét; e miatt Izabella királyné mint hűtlent s hamis pénzverőt megfosztotta csálai uradalmától s azt, Haraszthy halála után, 1548. Petrovics Péternek ajándékozta. V. ö. Márki Arad Tört. I. 307-8.
nagyközség Pest-Pilis-SOlt-Kiskun vármegye pesti alsó j.-ban, (1891) 2075 német és magyar lak., vasuti megállóval postahivatallal és postatakarékpénztárral. H. a soroksári (elzárt) Duna-ág mellett fekszik, s ma a budapestiek látogatott nyaralóhelye, amire különben fekvésénél s természeti viszonyainál fogva nem nagyon alkalmas. Igen régi hely.
Gyula, iró, szül. Kolozsvárt 1858. Tanári oklevelet szerzett a Budapesti és a kolozsvári egyetemeken a magyar, német meg a francia nyelvből, később a budapesi egyetemen doktori oklevelet ugyen tárgyakból. Tanár volt a nagy kállai, majd a nagyváradi, kassai állami főreáliskolákban, 1891 óta a budapesi VI. kerületi reáliskolában működik, 1892. magántanár lett a modern francia irodalomból a budapesti egyetemen. Mint szakiró eleinte főleg a magyar irodalommal foglalkozott. Nagyobb dolgozatai e tárgykörből: Költészetünk uj népies iránya (Budapest 1878, főleg a debreceni körről); Csokonai Vitéz Mihály cimü monográfia (u. o. 1880. Abafi Nemzeti Könyvtárában); Arany Jánosról is tett közzé egy terjedelmes essait Bodnár Magyar Szemléjében (1881). Nagyobb tanulmányokat irt Tennysonről, Petőfi Coriolán-fordításáról, Echegarayról, Duseről stb. (Budapesti Szemle, Egyet. Philol, Közlöny). Főleg azonban a francia irodalommal foglalkozik. E tárgykörből az épp most említett két folyóiratban számos essait és birálatot közölt. Önállóan megjelentek még: A francia költészet ismertetése (Budapest 1886); A naturalista regény (u.o. 1886); André Chénier költészete (u.o. 1890, e két utóbbi a magy. tudományos akadémia kiadásában); La poésié d'André Chénier (Páris 1892, Hachette), a magyar kiadás bővített fordítása. A német irodalom körébe még Goethe Iphigeniájának kommentárja (Budapest 1891). Ezenkivül fordított szinmüveket, beszélyeket, regényeket franciából, olaszból, angolból, spanyolból.
(növ.), Lippai szerint a kék káposzta, l. Harasztkél.
(növ.), általában a káposztának leveles, nem fejes fajtái, melyeknek bodros levele összes nem borul, hanem nyitva marad. Téli fajta, karácsonyi káposztának is nevezik.
kisközség Maros-Torda vármegye marosi alsó j.-ban, (1891) 863 magyar lakossal, kik gyékényszövést üznek.
(növ., Laminariae), lapos telepü nagy, gyakran óriás moszatok. A növényországnak legnagyobb formái közé tartoznak. Gyökérforma nyulványokkal tengeri sziklákhoz tapadnak, társasan élnek s a tenger erdőit alkotják (Macrocystis, Laminaria, Chorda).
1204-0535 közt virágzott. Főbirtoka Haraszti, Pest vármegyében. E nemzetségből vált ki a Haraszthy, Kapy és Tétényi család. A nemzetség legnevezetesebb tagja Haraszthy Ferenc, szörényi, majd boszniai bán.
(növ.), l. Diszlomb és Fiziognomiai rendszer.
l. Haraszt.