Erzsébet, l. Cavendish.
ejtsd: herdi) county Ny.-Virginia é.-amerikai államban, 3625 km2 területtel, 6800 lak., Moorefield székhellyel.
(ejtsd: ardi), 1, Sándor, francia szinész és szinmüiró, szül. Párisban 1570 körül megh. 1632. A Théatre du Marais szinház igazgatója (1600 óta) volt, melynek számára állítólag 6-800 darabot, tragédiákat, tragikomikákat, komédiákat stb. irt. Többnyire fércelmények e művek, noha egyes vonásaik tehetséges iróra vallanak, akit azonban a gyorsan és felületesen végzett munka elrontottak. Legérdekesebb H. Marianne (18610) c. tragédiája. 41, kedvelt darabját ő maga adta ki (Páris 1624-1628, 6 köt.). Ujabban Stengel (Marburg 1883-84, 5 köt) adta ki őket. V. ö. Ebert, Entwickelungsgeschichte der franz. Tragödie (1856); Haraszti Gyula, Bevezetés a francia tragédia történetéhez (Budapesti Szemle, 1892.).
2. H. Tamás Duffus, angol hisztorikus, szül. Port Royalban (Jamaika) 1804., megh. Londonban 1878 jun. 15. Az állami levéltárban volt alkalmazva, 1861. ugyanott aligazgatóvá nevezték ki s 1870. lovaggá emelték. A tőle kiadott okmánytárak közt nevezetesebbek: Rotuli Litterarum Clausarum 1204-27 (London 1833-44, 2 köt.9; Rotuli Litterarum Patentium 1201-16 (u.o. 1835); Rotuli Normanniae (u.o. 1835); Rotuli de Oblatis et Finibus (u.o. 1835); Modus tenendi Parliamentum (u.o. 1846). Művei. Descriptive catalogue relating to the history of Great Britain and Ireland (u.o. 1871, 3 köt.); Registrum Palatinum Dunelmense 1311-16 (u.o. 1874-78, 4 köt); Life of Lord Longdale (u.o. 1852, 2 köt.); Review of the present state of the Shakespearian controversy (u.o. 1860).
3. H. Gathorne, viscount, angol államférfiu, l. Cranbrook.
(ejtsd: hér) Ágoston János Cuthbert, angol iró, szül. Rómában 1834 márc. 13. Jelenleg Holmhurstban (Hastings mellett) él. Utleirási munkái nagy elterjedésnek örvendenek. Ilyenek: Walks in Rome (1870, 12. kiad. 1887); Memorials of a quiet life (1872, 18. kiad. 1884); Cities of Northern and Central Italy (1875, uj kiad. 1884., 4 köt.); Venice (2. kiad. 1888); Florence (2 kiad. 1888).
Leach (állat), az uszómadarakhoz tartozó bukdosó kacsák (fuligulidae) egyik neme, melynek két faja közül hazánkban csakis a jegeskacsa (H. glacialis L.) fordul elő. A him nászruhában tiszta fehér; általában fehér, háta, felsőszárnyfedők és melle sötétbarna.A középső kormánytollak igen hosszuak, feketétk, a többiek fehérek. Nyáron cak alul fehér. A nőstény tollazata hasonló a him nyári ruhájához. Csőr fekete. Lábai zöldesek. Hossza 60, szárnyhossza 22, frakhossza 30 cm. Hazája az északi sarköv, télen nálunk is (Velencei, Fertő- stb. tó) megfordul.
(arab). tulajdonképen tilos, elrekesztett, elzárt tért jelent, igy a nagy mecsetek második udvarát, lakóházakban a nők által lakott szárnyat stb. átvitt értelemben feleség, vagyis olyan nő, aki másnak tilos és akit idegennek, fátyol nélkül még látni se szabad. H-agaszi, a H. agája, aki a hárembeli nőre vagy nőkre felügyel, azokat sétáikban kiséri és esetleg megvédi, l. még Haram és Sérail.
1. Onno Zwier, van, németalföldi költő, szül. Leeuwardenben 1713 ápr. 2., megh. 1779 szept. 2. Mint bátyja, ő is buzgó hive volt az orániai hercegnek s magas hivatalokat is viselt; 1759. elhagyta az udvart s birtokaira vonult. Kitünő költeménye: De Geuzen (Amsterdam 1772), melyben a németalföldi szabadság fellendülését énekli meg, 1769. Aan het Vaderland cimmel jelent meg. Drámái közül a legjobb az Agom, Sultan vam Bantam (1769) cimü. Mindkét testvér költeményei 1854. Dichterlijke werken van Willem en Onno Zwier van H. (Deventer 1872-74).
2. H. Vilmos, hollandi diplomata, tudós és költő, az előbbinek bátyja, szül. Leeuwardenben 1710 febr. 21., megh. Oedenrodeban (E.-Brabant) 1768 jul 4. Irt lirai költeményeket, melyeknek egyik gyüjteményében, a Het menschelijk leven cimüben (1760), a költő a maga életére pillanti vissza; továbbá: Gevallen van Friso (1742) Leonidas 81768), Összegyüjtött költeményei Utrechtben 1742. jelentek meg. Ujabban Jer. de Vries (Amsterdam 1824, 6 kötet) és J.- van Vloten (Deventer 1874) adta ki őket.
abissziniai pénz, l. Dahab.
(olasz, arpa, franc. harpe, ang. harp). Egyike a legrégibb s az óvilág legkedveltebb, legelterjedtebb hangszereinek. Terjedelemre, kiállításra s kezelésre nézve is a legtökéletesebb ókori hangszernek mondható. Főleg a régi egyiptomiaknál volt kifejlődve. Bruce J. angol tudós e század elején Théba romjai közt egy freskó-képre talált, mely a hárfának tökéletes képét mutatja. Mint huros hangszernek valószinüleg a H.-nak is a lira, kiatara, pszalterium stb. voltak az ősapjai. Külalakja s szerkezete számtalan módosuláson ment keresztül. egészen 1720-ig hurjai csak diatonikus zöngsor szerint voltak hangolva s legfölebb három nyolcadig terjedtek a nagy C.-től a kétszer vonalzott c-ig. Kromatikus hangokkal tehát nem rendelkezett, mint még manapság sem az u. n. vándor-hárfásoknál, s ha mégis egy pár kromatikus félhangot akartak rajta kihozni, a XVII. sz.végén divatba jött s a hurok szögtartójánál alkalmazott horgocskákkal a balkéz hüvelykujjával kellett a hurokat megröviditeni, mialatta játszó csak a jobb kezét használhatta. De ez volt mégis az alső lépés a hangszer tökéleteseb kezelési gépezetében. 1720. Donauwürthben Hochdrucher volt feltalálója előbb csak az egy s kélsőbben a két pedálos hárfának, miáltal lehetségessé vált minden egyenhangzásu hurt láblenyomással félhanggal fölebbíteni v. lejebbíteni. A hangszer terjelmét is öt nyolcadra terjeszté ki s azt az előnyt nyujtotta, hogy a hangfölemeléseknél a játszó mind a kétkezét szabadon használhatta. Végre száz évvel későbben, 1820. a párisi Erard (l.o.) óriási ledületet adott e hangszernek az általa feltalált u. n. kettős-pedálrendszerrel, mi által lehetségessé vált minden hurt két félhanggal fölebbíteni. Fokozatosan javította aztán e hangszert s rendszerét s ég ma sincs vége a finomabb javításoknak az ő rendszere alapján. A mai tökéletesített H. Ces zöngsor szerint van hangolva sa kontra Ces-től a négyszer vonalzott Fis-ig terjed s igy majdnem eléri a mai zngorák hangterjelmét. Hét példája van, melyek mindenikével tetszés szerint lehet fölebbíteni a hurokat egy egész vagy fél hanggal. Eszerint a mai hárfán minden hangnemben lehet játszani. A mollskálák azonban csak föl v. lefelé való sorrendben hozhatók ki, mert ellenesetben még két pedálra lenne szükség, ami az egész hangszer mai szerkezete megváltoztatását vonná maga után. Mig a régi hárfák rendesen szabálytalan négyszögbe futó hangtesttel birtak, a mai hárfa alakja tompa háromszöget mutat, melynek leghoszabb szárát a felső nyak s az alsó hangfenék közé ékelt erős faoszlop képezi, mely egyszersimnd arra is szolgál, hogy az egész hangszertest a hurok feszerejének könnyebben ellentálljon. A felső és az alsó szár képezik a hurtartót, melyek a felső szárba alkalmazott szögek köré vannak tekerve s azok által hangoltatnak is. Az egész hangszer magassága 150-170 cm. A H. hangjegyeinek notációja, a zongoráéhoz hasonlóan, kettős vonalrendszer szerit történik, violin- és bassus-kulcs szerint.
(Harpa L.), az elülkopoltyuscsigák rendjének Harpidae csládjából való csiganem duzzadt csigaházzal, melynek felületén hosszbarázdák futnak. A ház csavarmenetei keskenyek, nyilása széles; nyilásfedője nincs; lába igen nagy, mellső és hátsó részletre osztott, mely utóbbi a gyors összehuzás alkalmával gyakran lefüződik. Ez idő szerint 12 élő faja ismertes, melyek közül a legközönségesebb a Dávid hárfacsigája (H. venroricosa Lam.), duzzadt, tojásforma házzal, melynek szine világosibolya szinü és barnán szegélyezett fehér foltokkal tarkázott, széles biborvörös bordái fölül kicsúcsosodottak; magassága 10 cm. Hazája Keletindia; mint szobadisz meglehetős gyakori.