a. m. lóismerő; hippologia, a ló ismeretéről szóló tan.
v. Antiope, l. az amazonok királynéja (l. Amazonok és Antiope). - 2. Hippolytos anyja.
Theseus és Antiope amazon gyermeke; minthogy mostoha anyjának, Phaidrának, szerelmét nem viszonozta, az asszony bevádolta őt férje előtt; erre az apa megátkozta fiát és Poseidonnak (aki Theseusnak apja volt) bosszuját hivta fel reá. Csakugyan, midőn H. a tenger partján kocsizott, Poseidon oda küldött egy bikát, amelytől H. lovai megbokrosodván, gazdájukat halálra hurcolták. Phaidra a szerencsétlenség hallatára megvallotta férje előtt, hogy ő volt a bünös s nem segíthetvén a dolgon, bujában öngyilkos lett. A képzőmüvészet Phaidra szerelmének visszautasítását s H. szörnyü halálát számtalanszor megörökítette a sarkofágokon. A mondát az ókorban Euripides és Seneca dolgozták fel fenmaradt drámáikban, az ujkorban pedig Racine (Phaedra). A későbbi római monda (Ovid. Met. 15, 489.) még azzal bővítette ki a görög mondát, hogy H.-t mint jeles vadászt kedvelője, Artemis-Diana (a vadászat istenasszonya) feltámasztotta s Latiumba, Egeria nimfa szent ligetébe (Aricia mellett) vitte, ahol aztán Virbius néven tisztelték.
egyházatya és iró; életének főbb pontja: Galliában Irenaeust hallgatván, a III. sz. első felében preszbiter lett Rómában; Zefirinus pápával a fegyelem ügyében meghasonlott s a ridegebb elvekhez hajolván, elvtársaival megválasztatta magát ellenpápának, de később kibékült a pápával. 235-ben császári parancsra Szardiniába költözött számkivetésbe s nemsokára a Decius-féle keresztény-üldözésben vértanu-halált szenvedett. Sokat irt, még pedig görögül, amint a Lateranban levő ülő szobrának felirata tanusítja. Művei: Krónika, mely latin fordításban maradt reánk, továbbá: a husvét idejének számításmódja; ódák a szentirás egyes részleteire; vitairat a Platon-féle kozmologia ellen; a herezisek foglalata; cáfolat az összes herezisek ellen 12 könyvben; végül az u. n. Philosophumena, mely a legélesebb pamflet Zefirinus pápa ellen, de még mindig eldöntésre vár, vajjon ő irta-e (azelőtt Origenes neve alatt idézték). Newman biboros elvitatta tőle, mert szerinte megfejthetetlen volna az az általános tisztelet, melyet a római egyházban tanusítottak iránta egész a VI. sz.-ig, ha ő irta volna ezt a piszkoló művet, annyival is inkább, mert a római egyház aligha részesít vala egy ellene szegülőt és irót oly tiszteletben, aminőben H.-ot részesítette. A másik nézet védői ellenben megengedik, hogy H.-nak műve, a Philosophumena, abból a korból való, amikor még mint a pápa ellenfeléből a szenvedély szólott, csakhogy a tévedését kibékülésével és martir-halálával bőven lemosta. Ellenpápa is volt s nem a « portus Romanus püspöke» (mint némelyek irják), mert ilyenről nem tud a historia; ezért a névben valószinüleg félreértés van. Műveinek kiadásai: Millertől (Páris 1851); Dunckertól és Schneidewintől (Göttin ga 1859); Töredékeit kiadta Pauli de Lagarde (Lipcse 1858); a Philosophumena ujabb kiadása Dielstől (Doxographi Graeci, Berlin 1879).
l. Chemnitz (1.).
a lovon való harcolás.
L. (Arbos de Mansanillas, manszanilyafa, mansinelyafa, H. Mancinella L. v. M. venenata Juss.), a kutyatej-félék közül való tejelő, terebélyes fanem; egyetlen faja Közép-Amerika szigetein nő. Egész termete, elágazása, levele a körte-, illetve almafánkra emlékeztet. Tetőző füzéres virágzatának semmis külsejü apró virágocskáiból gömbölyü, sárga-, később vöröshúsu nagy csonthéjas gyümölcse lesz, amelynek leve nagyon mérges. A fa zsenge része, sőt még a kérge is ilyen. Amerika őslakói a fa levét a hagyomány tanusága szerint nyilaik megmérgezésére használták. Ellenszerül sós vizet és a fehér cédrus (Bignonia Leucoxylon) levét alkalmazzák.
ókori szerelmi varázsital, melyet különböző időben a legsajátságosabb és részben legutálatosabb anyagokból csináltak s amelynek készítésében a lovak nyákhártyáinak váladéka (innen neve is) szerepelt.
a lovak szenvedélyes kedvelése. - Hippoman a. m. szenvedélyes lókedvelő. - Hippomantia, a lovak nyerítéséből való jóslás.
l. Atalante.