(Credentiales litterae), az a levél, melyet valamely hatóság ad alattvalójának személyazonosság bizonyítása s személyes biztonsága érdekében. H.-nek nevezik még a közjogban a követeknek adot megbizott levelet is (creditiva).
l. Inquizició.
(hita upadesa) a. m. helyes, üdvös utasítás, egy szanszkrit mesekönyv cime, mely a régibb Pancsatantrán (öt könyv) és egy államtudományi művön alapszik. Eredetiben kiadták Lassen, Johnson és Müller Miksa, legujabb kiadása Petersontól (Bombay 1887, Bombay Sanskrit Series 33. szám). A legtöbb művelt nyelvre le van fordítva, magyarra Brassai fordított belőle. Németül legujabban Fritz Lajos tolmácsolta: Hitopadeça, Ein indisches Lehrbuch der Lebensklugheit (Lipcse 1888).
l. Mitologia.
az, aki ugyanazon a felekezeten van.
l. Vallásszabadság.
(Regula fidei).l A katolikusoknál távolabbi H.; a szentirás és hagyomány, a közelebbi: az egyház tanító hivatala. A protestánsokra - legalább a modern irányuakra nézve - mai napság egyedül a szentirás a hit szabályozója.
(Schisma), az egyház egységétől, s miután a római egyház tana szerint az egyház egységének jelvénye a római pápa, a pápától való elpártolás. Hitszakadárok, schismatikusok, tehát mindazok a keresztények, kik a pápa főnökségét el nem ismerik. L. még Egyházszakadás.
v. esküszegés (pejeratio), eskü alatt tett igéretnek - igérő eskünek - megszegése.
l. Egyházi beszéd és Homiletika.