azon személy, ki másnak ügyeit állandóan mint fizetett szakember ellátja. Közhivatalnok, aki az államnak hatósági v. másnemü köztevékenységét meghatározott körben fizetésért állandóan, élethivatásképen végzi. A H. lényeges ismérve szemben a tisztviselővel nem hatásköre minőségében, hanem abban rejlik, hogy a tisztviselő (fogalmilag) első sorban a dekorumért, s nem életpályakép és nem életellátás nyerése fejében végzi teendőit. A tisztviselő is lehet szakember, de a H.-nál ez az ő minőségéhez lényegesen tartozik. Közhivatalnok büntetőjogilag l. Hivatali büntettek.
Rangosztályozás a hivatalnokoknak osztályokba sorozása oly értelemben, hogy a különböző rangosztályokkal külön méltóságok, s cimek járnak. Mint az amugy is korunkban jelentékeny társadalmi bajt képező rangkórságnak egyik forrását, az állami tisztviselők illetményeit szabályozó 1893. IV. t.-c. még a rangosztály kifejezést is mellőzte, s helyébe a fizetési osztály kifejezést fogadta el.
l. Hivatali büntettek és vétségek.
valamely hatóság rendelkezéseinek, intézkedéseinek hiteles közhirré tételére rendelt, hivatalos tekintély mellett szerkesztett közlöny. Ilyen nálunk a Budapest Közlöny.
az, melyet a hatóságok hivatalos működésükben használni kötelesek. Magyarországban Horvát-Szlavonországok kivételével az állam hivatalos nyelve jó sokáig a latin volt. Az 1836. évi III. t.-c. óta a magyar; a nemzetiségi egyenjoguság tárgyában hozott törvény (1868. XLIV. t.-c.) azonban a hazában lakó nem magyar nemzetiségeknek a nyelv kérdésében jelentékeny engedményeket tett. Fiumében H. az olasz. Horvát-Szlavonországok egész területén mind a törvényhozás, mind a közigazgatás és törvénykezés nyelve a horvát (1868. XXX. t.-c. 56. §), sőt a nevezett országok határai között a közös kormányzat közegeinek H.-e szinte a horvát (57. §). Horváth-Szlavonországokból horvát nyelven irt előterjesztések közös kormány által is elfogadandók, s azokra válasz ugyanazon nyelven adandó. A közös törvényhozás által Horvát-Szlavon-Dalmátországok részére alkotott törvények horvát eredeti szövegben is kiadandók (u. o. 58. és 60. §).
az irásbeli előadás azon módja, mely a hivatalos fogalmazványokban szokásos. Főkelléke a szabatosság és a világosság, továbbá szigoru tárgyilagosság, mely minden hangulatosságot kizár, ugy hogy majdnem a ridegséggel érintkezik. A szabatosság mind a tárgy teljes és megfelelő kifejezésére, mind a hivatalos műnyelv pontos használatára értendő. A magyar H. a latin akták stilusa (stylus curialis) nyomán képződött, századunkban pedig a német H. is hatással volt rá; innen van benne a sok szenvedő szerkezet («Meghagyatik az adóhivatalnak...»), több szórendi idegenszerüség (megállapítani kellett a. m. meg kellett állapítani), és bonyodalmas mondatszerkezet. Ujabban a törvényhozás, a biróság, a hatóságok, az ügyvédi kar engedett a H. pedáns merevségéből s a magyarosabb fordulatok lassanként jogaikhoz jutnak az okiratok stilusában is.
kinyilvánítása annak, hogy a hivatalnok a hivatal vitelével, hivatali működésével felhagyni szándékozik. A H. általában joga minden hivatalnoknak, ki nem kötelezettség alapján szolgál, hivataloskodik. A lemondás által a hivatali viszony még nem szünik meg; a lemondó általán kötelezve van hivatalos funkcióit mindaddig teljesíteni, mig a lemondás az arra illetékes hatóság által elfogadtatván, attól a fölmentést megkapja. A felmentés előtti elhagyása a hivatali állásnak, megtagadása a hivatalos kötelességeknek, fegyelmi esetleg büntetőjogi következményeket von maga után (l. Hivatali büntettek). A lemondás rendszerint elenyészteti a hivatali nyugdijra és egyéb ellátásra való igényeket is. L. Nyugdijtörvény.
a magyar btkv szerint a törvény által meghatározott esetekben a szabadságvesztésbüntetés mint főbüntetés mellett alkalmazandó mellékbüntetés. A H.-re itélt elveszti: a) kinevezés, választás v. hatósági megerősítéstől függő hivatalát, s az ezek után járó nyugdijigényeit; b) ügyvédi, közjegyzői, nyilvános tanári v. tanítói állását; c) a gyámságot v. gondnokságot; d) az örökösökre át nem szálló nyilvános cimeit, rend- és diszjeleit; e) a megjelölt hivatalok, állások, kitüntetések elnyerésére való képességet a biróság által meghatározott időtartamra. Vétségeknél az időtartam legkisebb mértéke 1 év, leghosszabb mértéke 3 év; büntetteknél legkisebb mértéke 3, leghosszabb mértéke 10 év. Bizonyos esetekben a törvény nem H.-t, hanem csak a viselt hivatal elvesztését állapítja meg. Ha a főbüntetés 6 hónapi fogházat vagy államfogházat meg nem halad, vagy a főbüntetés csak pénzbüntetésben áll, a biróság a H. kimondását mellőzheti. Kihágásoknál H.-nak nics helye. L. még Fegyelmi eljárás.
1. H. kegyelme (gratia vocationis), a léleknek istentől beléje oltott és neki ajándékozott hajlama a hitre és örök üdvösségre szóló közönséges életnél tökéletesebbre, amely egyuttal alapja és kezdete az ezen életnem kötelességeinek betöltésére szükséges kegyelmek láncolatának; p. hivatás a papi, szerzetesi életre. - 2. H. (talentum), az ember természetében, fizikumában rejlő és tovább fejlesztendő készség tehetségeit a gondolkodás és cselekvés bizonyos terén némi könnyüséggel érvényesíteni; p. hivatott szónok, hivatott kézműves. - 3. H. (finis) a teremtő, vagy a törvények által valakire vagy valamire ráruházott feladat; p. az államnak hivatása a közrend fölött őrködni.
a vadaknak lövési közelre, hálókba való csalogatására használt eszközök, melyekkel a vad hangját utánozzuk. A rókát a nyul, egér v. az őz siró hangjával csalogatjuk, az őzet a nőstény hangjának utánzásával stb.