l. Hónap.
a légköri csapadék (l. o.) egyik neme, képződik, midőn a felhőkben a párák 0° alatt megsürüsödnek. Egyébként keletkezése, mennyisége, elosztása ugyanazon tényezőktől függ, mint az esőé (l. o.). Különböző nagyságu és alaku jégkristályokban mutatkozik, melyeknek közös jellege az, hogy rajtuk a hatszögü rendszer formái tisztán felismerhetők. Valószínü, hogy a hókristályok közvetlen a lángnemü állapotnak a szilárd állapotba való átmenetének eredményei, anélkül, hogy a cseppfolyós az átalakulást közvetítené. Erre vall az a körülmény, hogy a 0°-nál melegebb vizcseppek - ha hirtelenül megfagynak - alaktalan jégtömböcskék képében esnek a földre (ólmos eső); továbbá hogy a tulhütött vizcseppek - amiként azt léghajókon tapasztalták - sem adnak kristályokat, hanem zuzmarás képződményeket, ha szilárd testekbe ütődnek. Ujabban a hókristályokkal behatóbban foglalkozott Hellmann (Schneekrystalle, Berlin 1893), ki gyönyörü mikrofotográfikus felvételeket közöl. Hellmann szerint a hókristályok két főcsoportra sorozhatók: a) lemezes alakuakra, mikor a főtengely nagyon kicsiny és a fejlődés inkább a 3 melléktengely irányában ment végbe és b) oszlopos alakuakra, melyek a 4 tengely irányában egyenlően ki vannak fejlődve. Az első csoporthoz tartoznak a legsürübben előforduló szabályos 6 sugaru csillagok, melyek az ábrán is láthatók.
[ÁBRA]
Csendes időben a kristályok legszabályosabbak, mert a légáramlás a kristályok tökéletes fejlődését gátolja. Azonkivül esés közben is deformálódnak, midőn egyes kristályok egymáshoz surlódnak. A hőmérséklet befolyással van a kristályok alakjára és nagyságára; Hellmann mérései szerint -6°-nál átmérőjük 3,4 mm., -12°-nál azonban csak 1,2 mm. Enyhe időben a kristályok esés közben összenőnek és mint nagyobb pelyhek hullanak alá. Nagy hidegben igen aprók és -20°-nál igen ritkán van havazás, a levegő csekély páratartalma miatt.
Ha a talaj hőmérséklete 0° alatt van, akkor a hó a földön nem olvad meg, hanem hóréteget alkot, mely nálunk télen a földnek rendes takarója. Mezőgazdasági szempontból a hóréteg jelenléte igen fontos, amennyiben kemény hidegben az őszi vetést a megfagyástól megóvja. Vizrajzi szempontból a hóréteg vastagása érdemel figyelmet, mert tavasszal hirtelen olvadás idején áradást okozhat. A havas csapadékot meteorologiai állomásokon ugy szokás mérni, hogy a belőle olvasztás utján nyert hóvizet az eső módjára mérik meg (l. Esőmérő). Viharos időben a szél a hóréteg felső részecskéit felkapja és a levegőbe sodorja (hófuvás). A hideg égövben, vmint magas hegyeken a csapadék legnagyobb része hó alakjában jut a földre; az egyenlítő felé haladva, a havazás mindinkább ritkábbá válik. Már Dél-Olaszországban ritka látvány, de volt már eset rá, hogy Palermót is rövig ideig hó borította. Corfuban minden 10-12 esztendőre jut egy-egy havazás; Palesztina déli része körülbelül már határát képezi a havazásnak.Különben a havazás határa (a tengerszini magasságot értve) nincs egy bizonyos földrajzi szélességhez kötve. Mig p. Európában a 36. szélességi fok tekinthető a havazás határának, addig Kelet-Ázsiában már 23° 12' alatt is észleltek havat (Cantonban), Észak-Amerikában pedig 26 fok alatt. A déli földgömböt illetőleg felemlíthetjük, hogy Sydneyben (33,9° déli szélesség) már szintén láttak havat.
Vannak helyek, melyeken a hó még nyáron sem olvad el egészen, ahol tehát egész esztendőn keresztül van hó (örök hó, állandó hó). A sarkvidéken a hó az alacsonyan fekvő lapályokban már megmaradt, az egyenlítő közelségében azonban csak igen magas hegyeken maradhat meg. Azon magasságot, melyen tul a hó többé el nem olvad, az állandó hó határának vagy röviden hóhatárnak mondják. Renou szerint a hóhatár valamely éghajlatban abban a magasságban található, ahol a melegebb félév átlagos hőmérséklete = 0°. Nagyjából mondhatni, hogy a hóhatár a földrajzi szélességgel változik, a valóságban azonban a helyi viszonyok, nevezetesen a fekvés, is vannak reá befolyással. Igy ismeretes dolog, hogy az északi félgömbön a hóhatár valamely hegy déli lejtőjén sokkal magasabb, mint északi lejtőjén, ami nyilván az inzoláció erősségével függ össze. Oly szük völgyekben, repedésekben, ahová napsugár sohasem ér, a hóhatár mélyebbre huzódik. A Magas-Tátrában, még pedig annak északi oldalán, már 2180 m. magasságban akadni olyan mélyedésekre, ahol a hó nyáron át is megmaradt. A következő összeállításban néhány hegység hóhatárát találjuk különböző földrajzi szélesség alatt (Berghaus szerint):
|
Hegység |
Földrajzi szélesség |
Hóhatár |
Évi közép-hőmérséklet |
|
Kordillerák Onitóban |
Egyenlítő |
4800 m. |
1 C° |
|
Himalája, indiai oldal |
27-37° é. |
4900 m. |
0,5 C° |
|
Himalája, tibeti oldal |
27-34° é. |
5670 m. |
2,8 C° |
|
Karakorum |
28-36° é. |
5800 m. |
3,9 C° |
|
Közép- és Nyugati Alpesek |
46° |
2700 m. |
2,8 C° |
|
Tiroli Közép-Alpesek |
47° é. |
2820 m. |
3,8 C° |
|
Magas-Tauern |
47° é. |
2860 m. |
3,4 C° |
|
Novája-Zemlja |
73 1/2° é. |
600 m. |
11,0 C° |
|
Spitzberga |
77° é. |
460 m. |
10,0 C° |
Nagyjából e táblázat mutatja az összefüggést a hóhatár magassága és évi középhőmérséklete között. É-felé tehát a hóhatár mindinkább a tengerszin magasságára ereszkedik le. A klimatikus viszonyok azonban itt is nagy eltéréseket okoznak, igy északi Szibériában még -16°-nyi középhőmérséklet mellett sem fekszik a hóhatár a föld felszinén, mert a tél és nyár közötti hőmérsékleti ingadozás igen nagy és a csapadék kevés.
(Huang-ho, Hwang-ho a. m. sárga folyó), a Pecsili-öbölbe torkolló nagy folyó Khinában. Tibet ÉK-i részében a Jang-ce-Kiang közelében ered. Forrásául az é. sz. 34° és a párisi k. h. 94° alatt fekvő Dsaring-nort tekintik. A hegyeken szük hegyszakadékokban tör át; Kanszuba érvén, a nagy khinai fal és Lan-cseu mellett folyik el. A Ta-thun-fo fölvétele után É-nak fordul, azután fölveszi a Ta-hót és Ta-hia-hót; beleütközvén az In-san tömegébe, K-nek és azután D-nek fordul és igy teszi meg azon nagy szabályos hajlását, amellyel az Ordosz-földet körülfogja. Igen valószinü, hogy a H. környéke, az Ala- és In-san között nagy tó volt. Jelenleg az In-san lábánál számos ágra oszlik, amelyek medröket gyakran változtatják. D-i irányát megtartja a Hoei-ho torkolatáig és ez utjában fölveszi az U-tin-hot, a Lohot és Fuen-hot. A Hoei-ho torkolatától K-i folyásuvá lesz és ez irányát megtartva 1851-ig a Khinai-tengerbe szakadt. 1851. azonban Kiafungtól kezdve ÉK-i folyásuvá lett. A H. földünk azon folyója, amely a legtöbb iszapot hordja magával és vize sohasem tisztul meg. Áradásaival már rendkivüli károkat okozott és alsó részében medrét is már többször megváltoztatta. (V. ö. Biot, Sur les changements du cours inférieur du fleuve Jaune, a Nouveau Journal asiatique-ban IV. sorozat 1. és 2. köt.) Legutolsó mederváltoztatását 1851. vitte véghez, midőn Lung-men-Ku városánál a gátakat áttörte és mintegy 2 évig nem tudott határozott irányt venni, mig végre mai medrét kimosta. Bár a lakosok ezt gátakkal vették körül, még most is sok helyen egy kiáradt folyó képét nyujtja és szélessége 3 km. és 200 m. közt váltakozik. Torkolatánál, ahol Ta-csing-ho v. Li-cin-ho néven ismerik, 732 m. széles; torokgátja 28 km.-rel fölebb, Tie-men-kuannál van és itt csak dsonkák mehetnek át rajta; ezért is a hajózásra nézve nincs nagy jelentősége. Egész hosszát 4700 km.-re, vizterületét pedig 1.500.000 km2-re becsülik. V. ö. Lóczy, a khinai birodalom (117-124. l.).
l. Jegybankok.
a. m. csalás, ámítás, különösen börzei álhir, koholmány.
l. Guajacum.
(Hyctea scandica L.), l. Bagolyfélék.
(Hobarttown), Tasmania ausztráliai gyarmatnak és Buckingham grófságnak fővárosa, Tasmani-sziget DK-i oldalán, a Derwent 3 km. széles torkolatánál, az év nagyobb részében hóval borított Wellington-hegy lábánál, vasut mellett, New Townt, Sandy Bayt és Glebetont is beleszámítva 29.279 lak., őrlőmalmokkal, gyümölcskonzervkészítéssel és bőrgyártással s igen élén kereskedéssel. A szabályos és szép utcákból álló város legjelentékenyebb épületei a krományzó palotája, a parlament épülete, a városháza; a közepén, szép téren áll John Franklin, a gyarmat egykori kormányzójának emlékszobra. Kellemes és enyhe éghajlata miatt (évi középhőmérséklet 13,5o, nyári 16,6o, téli 8,3o) sokan használják nyári tartózkodó helyül, amit igen szép környéke is előmozdít. Biztos kikötőjének forgalma 1874 óta jelentékenyen emelkedett. 1804. Collins kapitány alapította; 1812. lett a gyarmat fővárosává.
(Hobart Ágoston Károly báró), Buckinghamschire hatodik grófjának 3. fia, török tegernagy, szül. 1822 ápr. 1., megh. Milanóban 1886. jun. 19. 1836. az angol hajóhadba lépett és kitünt az oroszok elleni háboruban 1854-55. 1861-65-ig az É.-amerikai Egyesült-Államokak szolgálta, 1867. pedig török szolgálatba lépett, ahol csakhamar altengernagy lett, sőt a krétai felkeléssel szemben szerzett érdemeiért 1870. pasa és tengernagy lett. 1874. ujra az angol tengerészetbe lépett, de midőn az orosz-török háborura kitörése után a török hajóhad vezetését vette át a Fekete-tengeren, az angol kormány elbocsátotta. Magában a háboruban keveset végzett és nem volt képes az oroszoknak átkelését az Al-Dunán megakadályozni.A háboru után kilépett a szultán szolgálatából. Emlékiratait (Sketches of my life) özvegye adta ki (London 1886).
Meindert, hollandi festő, szül. Amsterdamban 1638., megh. u. o. 1709 dec. 7. 1668. megnősült és hivatalt vállalt szülővárosában. Nagyon Ruisdael J. hatása alatt állott, valószinüleg annak tanítványa volt és amellett a legelső hollandi tájképfestők egyike. Legjobban szeretett erdőket, fákat, árnyas helyen levő parasztházakat, utakat, vizi malmokat festeni. Századunkban képeinek nagyobb áruk van, mint bármely más hollandi tájképfestő műveinek, azért gyakran hamisítják is képeit. Legkitünőbb, hiteles művei közül nagy rész angol gyüjteményekben van; igy a londoni nemzeti képtárban levő több képe között remek Middelharnisi országut, több képe a Buckingham-palotában, a Bridgewater-képtárban, a Dudley Houseban, a Grosvenor Houseban, a cambridgei Witzwilliam muzeumban, stb.; az amsterdami országos muzeumban és a Six-féle gyüjteményben, a rotterdami, az antwerpeni, a brüsszeli, a berlini muzeumban, a párisi Louvreban, a frankfurti Stadel-féle intézetben, stb. V. ö. E. Michel, H. et les paysagistes de son temps en Hollande (Páris 1890).