Tamás, angol filozofus, szül. Malmesburyban 1588 ápr. 5., megh. Hardwickeben 1679 dec. 4. Falusi pap fia, ki már 14 éves korában az oxfordi egyetemre került, ahol filozifiai s matematikai tanulmányokat végzett. Husz éves korában Cavendish lord házában nevelő lett; mint ilyen bejárta Francia- és Olaszországot s haza kerülvén Baconnal érintkezett. 1628. lefordította Thukydidest, hogy honfitársait a forradalomtól óvja; midőn 1641. a forradalom kitört, Párisba költözött, ahol a Cartesianizmus harcának hatása alá kerül. A matematikát s természettudományokat behatóan tanulta, amelyekre azután a walesi herceget, a későbbi II. Károly királyt oktatta. Párisban Gassendivel és Mersenne-nel sürün érintkezett. Megismerkedett Coppernicus, Kepler, Harvey s Galilei tanításával s ő vitte be az angol filozofiába a matematikai elemet, amellyel Bacon keveset törődött. Még Angliában irta meg 1640 előtt Elements of law natural and political c. művét, melyet azonban csak tiz évvel később követett két mű: Human nature és De corpore politico. Párisban irta meg főműveit: De cive (1642, bővítve Amsterdamban 1647, franciára fordítva 1649) és Leviathan or the matter, form and authority of government (1651, latinul Amsterdamban 1668). 1652. visszatért Angliába s megirta a következő műveket: Quaestiones de libertate, necessitate et casu (1656); Elementorum philosophić, Sectio prima: de corpore (angolul London 1655); Sectio secunda: de homine (angolul 1658), mintkettő latinul 1668. Ezeken kivül irt még történeti, fizikai és matematikai műveket és lefordította Homert. II. Károly trónralépte után 1660. 100 font évi járadékot biztosított neki. Nem nősült. Élte utolsó éveit egykori tanítványának, Devonshire grófjának falusi jószágán Hardwickban töltötte.
H. nemcsak a jogbölcsészet terén kiváló gondolkodó, aminek közönségesen ismerik, hanem az elméleti filozofia terén is igen jelentékeny. A metafizikában materialista. A filozofia tárgya a test, testnélküli szubstancia képtelenség. Isten nem tárgya a filozofiának, különben pedig istent is lehet testinek gondolni. A testek természetesek és mesterségesek, az utóbbiakhoz tartozik az állam. A filozofia is e szerint két részre oszlik: a természet s az állam filozofiájára (philosophia naturalis és civilis). A természet minden jelenségét mozgásra redukálja. Az egész lelki élet mekanizmus. Az emberi akarat nem szabad. Minden akarás szükségkép keletkezik az őt megelőző agybeli mozgásokból. Az ember nem természettől társas való. A természeti állapot az ember világában valamennyi ellen, mert az emberi természet egyedüli indítéka az önzés, migegyik magát akarja fentartani s élvezeteket találni. Ez a természeti állapot azonban, minthogy mindenki mindig veszélyben forog, veszedelmes s ezért az embernek el kell hagynia azt. S valamint a természet erőit féken tartja a természet rendje, azonképen állami rend szükséges az emberi akaratok zabolázásához. Az állam e szerint mesterséges rendje az emberi életnek, az egyesek fékentartására. Az emberek saját fentartásuk végett megegyeznek abban (szerződnek), hogy valamennyien alávetik magukat az abszolut uralkodó felsőségének, aki viszont ennek fejében megvédelmezi őket, s ezzel emberies életrendet tesz számukra lehetővé. Az uralkodó (aki egy személy lehet, de gyülekezet is; az előbbi H. szerint jobb) hatalma korlátlan s visszavonhatatlan, az általa megállapított rend a jog egyedüli mértéke és forrása, minden e rend ellen való támadás forradalom, s mint ilyen jogtalan és bünös. Az államon kivül a szenvedélyek uralkodnak, az államban az ész, a műveltség, a tudomány. Amit az állam helyesel, jó, a mit elvet, rossz; jó és rossz tehát csak viszonyos fogalmak, magában jó és rossz nincs. A vallás megegyezik a babonával abban, hogy mindkettő félelmet nevel képzelt v. hagyományosan elfogadott láthatatlan hatalmaktól; a különbség köztük az, hogy a melyiket az állam elismeri, vallás, a többi babona. E miatt a katolikus és anglikán papok egyaránt megharagudtak rá s be is vádolták a parlament előtt, ami ellen Historical narration concerning, heresy azd the punishment thereof c. művében éleselmüen védekezett. Összes művei 1668. jelentek meg 4 kötetben, később Londonban 1839-45. 11 kötetben Molesworth kiadásában. 84 éves korában maga irta meg életrajzát versben (1680). V. ö. Robertson. Thomas H. (London 1886); Lyon, La philosophie de H. (Páris 1892).
János, l. Hobordánszky.
János, Cam lord, l. Broughton.
kisközség Hunyad vmegye petrozsényi j.-ban, 1345 oláh lakossal. Határa 11.352 ha.
Márton, iró, szül. Igalon (Somogy) 1791 dec. 1., megh. 1845 máj. 26. Tanulmányait Kaposvárt és Pécsett folytatta és 1808. fogva a pesti egyetemen végezte, hol 1811. bölcsészeti tudorságot, 1815. pedig ügyvédi oklevelet nyert és azonnal Verőce vmegye aljegyzője, azután pedig alügyésze és végre 1824. főügyésze lett. A megye bizodalma sok küldöttségben vette igénybe szorgalmát és tolla ügyességét, nevezetesen a drávaszabályozási bizottságban ő vezette a jegyzőkönyvet. Részt vett Hübner Lexiconának fordításában és kiadta Verseit már igen ifju korában (1813, 1814); a Tud. Gyüjteményben és Tudománytárban több cikket közlött Verőce vmegye, az ottani paraszt lakodalmi szokások és Eszék ismertetésére és más lapokban is számos alkalmi verssel s egyéb közleménnyel lépett fel. Cicero némely munkáit is fordította, az 1818-iki erdélyi pályázaton Kun László drámájával dicséretet nyert, ami nem sokat jelent, miután ugyane pályázaton Katona Bánk bánja figyelembe se vétetett; irt több szinművet is, u. m. Rózsavár, vigjáték 3. felv.; A Iugovicsok, szomoruj. 3 felv. és A valkói amazon 4. felv., melyet az akadémia megdicsért. Az akadémia tagságra azonban főképen a magyar játékszin megalapítása tárgyában irt és dicséretet nyert pályairatával szerzett érdemet. 1832. lev. taggá választatván, sok hasznos munkát végezett, p. a magyar, szerb és horvát nyelvekben található hasonló hangzásu és értelmü, továbbá ritka magyar szók gyüjtésével, a magyar helyesirásra vonatkozó észrevételeivel stb.
v. Szt.-Péterfa, l. Gyöngybogyó.
l. Oboa.
l. Gyöngybogyó és Hószem.
város New-Jersey É.-amerikai államban, a Hudson mellett New-Yorkkal szemben, amellyel több gőzkomp köti össze, 43.648 lakossal, nagy selyemgyárakkal; a hamburgi és brémai hajók kikötő helyeivel.
(Hoberdanácz) János, katona és ügyes diplomata I. Ferdinánd király korában. Életéről nem tudunk sokat. Jaica várában a lovasok hadnagya volt, s mint ilyen vitézkedett, midőn 1528. a törökök a várat ostromolták és el is foglalták. Később I. Ferdinánd különböző diplomáciai ügyek vitelével bizta meg. Igy 1529. Konstantinápolyba küldte a célból, hogy Szulejmán szultánt szólítsa fel a II. Lajos kora óta elfoglalt várak átengedésére. A szultán e követelésen és H. kevély modorán fölindulva, fenyegetésekkel bocsátotta el a megszeppent követet, és még ugyanazon évben roppant sereggel támadta meg Ferdinándot. Midőn H. visszatért Bécsbe, a király már a speyeri gyülésre távozott; s mivel az elbizakodott udvar nem hitt szavainak, ő is Speyerbe ment, hogy megvigye Ferdinándnak a szultán üzenetét. Halálának körülményei homályba burkoltak. Szapolyai János emberei, a törökök módjára, zsákba varratták és a Dunába vetették. Valószinüleg azért, mert fölmerült ellene az a gyanu, hogy ismeretlen okokból (magánboszut is emlegetnek) Szapolyai János ellen gyilkosságot tervezett.