(frons), közönségesen az arc elülső részének a szemüregek felső széle felett a hajzatos koponyáig terjedő része; boncolástani beosztás szerint, mint az agykoponya kiegészítő részét a koponyához számítják. Magassága a csontváz alkatától és a hajzat előterjedésétől függ. Alacsony kis homlok fiatalítja az arcot: a nők azért fésülik le hajukat a homlokra, valamint azért viselnek szalagokat és ékszereket a H.-on. Kiemelkedő H. egyenes orrháttal teszi a görög profilt. Hátrafutó H. az arc előtérbelépésével az állatokra jellemző.
(ném. Bugspriet; ol. bompresso; ang. bowsprit), a hajó homlokából ormányként rézsut kifelé nyuló árboc, másként ormányárboc. L. Árbocozat.
olyan tengelycsap, melyet valamely tengely végén alkalmaznak.
(os frontis), a koponyaüreg elülső és részben alsó falát képezi, mely utóbbi egyszersmind a szemüreg tetejét alkotja. Születéskor még két csontból áll, középen elválasztva a homlokvarrattól, mely csak a második életév végén tünik el. Gyakran megmarad egész életen át az u. n. keresztesfejüeknél.
(ném. Klüverbaum; ol. asta di flocco; ang. jib-boom), a homlokárbocnak meghosszabbítására szolgáló második rész. L. Árbocozat.
l. Homlok.
(ném. Schegg; ol. tagliamare; ang. cutwater), elől a hajtó orrtőkéjére szögezett és annak megerősítésére szolgáló azon fa- vagy vasdarab, mely a hajónak mintegy éle és a hajtó tőgerendájától a hajóorrig ér.
v. pajzsfal, egy dongaboltozat végén az a fal, mely már nem hordja a boltozat terhét, hanem csak tér elzárása miatt emelték, l. Boltozat.
a tengely végére alkalmazott forgatókar. - H.-csap, a homlokforgattyu végébe erősített csap, mely a hajtórud fogópontja gyanánt szolgál, l. még Forgató.
irat valamely tárgynak, pl. háznak, emléknek, könyvnek homlokán, azaz előrészén, előlapján, megkülönböztetéséül a hát- vagy oldalirattól.