az épületnek utcára, udvarra vagy kertre szolgáló, rendesen nyilásokkal áttört és építészetileg többé-kevésbé gazdagon kiképzett fala, v. ezen falnak (a tetőzettel egyetemben készült) geometrikus rajza. Egy épületen megkülönböztethetünk: fő-H.-ot, mely a fő utcára vagy térre nyilik; oldal H.-ot, hátsó H.-ot, udvar- és esetleg kert H.-ot. A H.-ok építészeti kiképzésénél a főelv az, hogy azok lehetőleg hüen tükrözzék vissza az épület belsejét, v. tolmácsolják annak rendeltetését. V. ö. Leisching, Der Fassadenschmuck (diszmű, Bécs 1893).
l. Homlokrajz.
a. m. ember, férfi; H. d'affaires, üzletvezető; H.d'État, államférfiu; H. de lettres, iró; H. de qualité, rendi személy.
1. Frigyes, sémi nyelvészettel foglalkozó német orientalista, szül. Ansbachban 1854 jul. 31. Lipcsében tanult. 1877 óta a müncheni könyvtárnál volt alkalmazva. 1885. egyetemi tanár lett. 1893 óta a British Museumban dolgozik. Művei: Die äthiopische Übersetzung d. Phisiologus (Lipcse 1877); Die Namen der Säugetiere bei den südsemitischen Völkern (u. o. 1879); Die vorsemitischen Kulturen in Ägypten und Babylonien (u. o. 1883); Prolegomena zu einem Handwörterbuche d. altarabischen Poesie (Lejda 1884); Die smeroakkadische Sprache und ihre Verwandtschafts-verhältnisse (az általa alapított Zeitschrift für Keilforschung első köteteiben, Lipcse 1884); Geschichte Babyloniens u. Assyriens (Berlin 1885 - 1889); Die älteste arabische Barlaamversion (Bécs 1887); Aufsätze und Abhandlungen zur Kunde der Sprachen u. Litteratur des vordern Orients (Lipcse 1891); Der babylonische Ursprung der ägypt. Kultur (1892); Südarabische Chrestomathie (1893); Sumerische Lesestücke (1894); Geschichte des Morgenlandes (1895).
2. H. Károly Ferdinánd, német jogtudós, szül. Lipcsében 1722 jan. 6., megh. u. o. 1781 máj. 16. Egyetemi tanár volt s nevezetes arról, hogy munkáiban a jogtudományt a kritikával, a történelemmel, a régiségtudománnyal kötötte össze. Nevezetesebb művei: Teutscher Flavius, oder vollständige Anleitung, sowohl in bürgerlichen als peinlichen Fällen Urtheil abzufassan (4. kiad. Kleintól, 2. köt., Bayreuth 1813); Rhapsodia questionum in fors quotidie obvenientium etc. (4. kiad., 7. köt., u. o. 1783-87); Palingenesia librorum jur. vet. (Lipcse 1767-68); Hommel redivivus c. alatt Schimmelpfeng adta ki (3 köt., Cassel 1858 - 1859); Über Belohnung und Strafe, nach türk. Gesetzen (Bayreuth 1772).
a. m. ember, férfiu; H. novus, uj fölvergődött ember; H. proprius, jobbágy; H. sui juris, önálló ember, ellentétben az alieni juris H.-val, aki még atyjai vagy idegen hatalom alatt áll.
a. m. együtt, egyenlő, összetételekben gyakori.
a csontoshalak részarányosan fejlődött farkuszója vagy farkparája s ennek alsó és felső fele egyenlő nagy, p. ponty. L. még Halak.
lásd Archichlamydeoe.
(a vizözönt bizonyító kövült ember). Scheuchzer az öningi édesvizi palában talált maradványokat az ember megkövült csontjainak tartván, azokat a vizözön létezésének bizonyítékául H.-nak nevezte. Később kisült, hogy az óriás-szalamandernek a megkövesült váza, melyet Andrias Scheuchzer névre kereszteltek.
(a. m. egyirányosság, egyfelé fordulás v. irányulás), olyan eset jelölése, midőn a levél spirális iránya egyértékü két hajtáson ugyanaz, p. jobbra avagy balra csavarodik. Ellentéte az ellenirányos vagyis az antidromia. - Homodromus a. m. egyirányos.