a. m. haza (l. o.).
(A), politikai napilag, 1863 jan. 1. indult meg, tulajdonos-kiadója és szerkesztője Jókai Mór volt; rövid idő alatt a lap nagy tekintélyre emelkedett, mert a határozati párt első publicistái támogatták. Már az első évben gróf Zichy Nándor cikkeért a szerkesztőt is elitélte a katonai törvényszék egy évi fogságra, melyből ápr. 23-tól egy hónapot kitöltött a József kaszárnyában, a szerkesztéstől pedig eltiltották; azért azt Urházy György vette át. 1865 aug. 17-től ismét Jókai szerkesztette 1882 aug. 31-ig, mikor az a Csernátoni Ellenőrébe olvadt és Nemzet (l. o.) cimmel kormánypárti lap lett. 1867 jan. 2-től (előbb ez kis 4-rét alaku) esti kiadásban is megjelent; 1869-től az Athenaeum kiadásában jelent meg.
a Tájszótár szerint a. m. váll, ebből ered a hónalja.
l. Honfoglalás.
v. hónaljárok (axilla, fossa axillaris), a felkar felső része és a mellkas által közrefogott zug; elülről a nagy mellizom, hátulról a széles hát- és a nagy görgeteg-izom által képezett falak határolják. Az árok tetején a kis mellizom alatt futnak a hónalji verő- és vivőerek és az ereket közrefogó karfonat ágai a felső végtaghoz. A hónalji verőérből e tájékban erednek: a nagy fürészizomhoz menő hosszu mellkasi verőér, a lapocka alatti izomhoz menő lapocka alatti verőerek, a széles hát- és a nagy fürészizomhoz menő mellháti verőér; végre a felkarcsont nyakát megkerülő körülhajló karverőerek. A hónalji verőeret közrefogó két idegszárból ered a középideg. A külső szártól indul ki a Gasser-féle átfuró karideg, a belső szártól pedig a singideg, továbbá a középső és belső bőrideg. Ezek mögött fekszik a vastagabb orsói és hónalji ideg, feljebb pedig más kisebb idegek (nervus subscapulares, thoracicodorsalis, thoracicus longus) a megfelelő vérerekkel.
- H. a botanikában; a levélnek, a levélnemü szerveknek, vagy az ágaknak a szárból való kiindulása helyén támadó és felfelé néző szög, tehát helyesebben hón felje; hónaljiak azok a részek, melyek a növényen ezen szögből sarjadzanak, l. Ág, Ala.
v. fej-kötő, az ácsmunkában szelemeneknek és mestergerendáknak álló oszlopokkal való összekötésénél fordul elő, ha a szelemeneknek és mestergerendáknak az oszlopok közötti szabadon függő hosszát megrövidíteni akarjuk. A H. vagy - mivel ha csak lehetséges, kettőt alkalmazunk - a H.-k rendszerint 450 szög alatt támaszkodnak az oszlopba és azzal vagy csappal (1. ábra), vagy rálapolással (2. ábra) lesznek összekötve.
[ÁBRA] 1. ábra. Hónaljfa. 2. ábra.
(gemma axillaris v. lateralis), a szár v. az ág oldalán, a levél tövében keletkező rügy. Ellenkezője a tetőrügy.
a levél tövében keletkező sarj v. hajtás. Hónaljsarjadzás, l. Ekblasztezis.
khinai tartomány, Pe-csi-li, San-szi, Sen-szi, Hu-pe, Ngan-huei, Kiang-szu és San-tung közt, 173.350 km2 területtel, az 1842-iki népszámlálás szerint 29.069.771 lak., most a lakosok számát 22 milliónál valamivel többre becsülik, akik közt állítólag zsidók is vannak. Ny-i részét a Fu-niu-san kristályos palákból és gránitból álló, átlag 800 m. magas egyközü láncai takarják, amelyekben Richthofen 1800 m. magas csúcsokat látott és amelyek a sikságban hirtelen véget érnek. Lejtőikön egyes fát is ritkán látni. Határt alkotnak a Hoang és Jang-ce rónája közt. A tartomány K-i része sik. Legnagyobb folyója a Ho-ang-ho, melyen tul É-ra csak kis része nyulik át; ennek legnagyobb mellékvizei a Cin-suj-ho és a Loho; egyéb vizei a Su-ho és Ku-lu-ho, amelyek a Hvaihoba folynak; a DNy-i rész a Jank-ce vizkörnyékéhez tartozik. A jó részében lősszel takart föld az öntözhető részeiben igen termékeny; buza, rizs, kukorica és igen jó gyümölcsfák a főtermékek. A hegyes vidéken a meglehetősen gyér lakosság selymet termel; a selyemhernyók az Eylanthus és tölgyfákon a szabadban táplálkoznak. A kis Sao-king tó vize sajátságosan szép fényt kölcsönöz e selyemnek. A sikság szélein anthracitot bányásznak. A selyemkelme készítésén kivül Lusan környékén sok üvegárut készítenek. A tartomány 9 kerületre (fu) és 96 járásra (hien) van felosztva. A főváros Kai-fung-fu (l. o.); egyéb jelentékeny városok: Honan-fu és Haui-king-fu.
v. hó, a Holdnak a Föld körüli keringésének ideje. Mivel a Hold keringésének látszólagos tartama a kiindulási pont szerint külömböző lehet, többféle H.-ot külömböztetünk meg. 1. Sziderikus H. az, mely alatt a Hold valamely álló csillagtól kiindulva ugyanahhoz visszatér, ez 27 nap 7 óra 43 perc 11,5 másodpercnyi tartalmu; 2. tropikus vagy periodikus H., mig a Hold a tavasznapéjegyenponttól ahhoz visszatér, ez a precesszió (l. o.) miatt rövidebb, mint a sziderikus és 27 nap 7 óra 43 perc 4,6 másodpercig tart; 3. szinodikus H., mely a holdváltozástól holdváltozásig tart és leghosszabb - 29 nap 12 óra 44 perc 2,9 másodperc -, minthogy közben a Föld is előre megy pályáján; 4. drakonikus vagy sárkány H., mely alatt a Hold felszálló csomójától ehhez visszatér, tartama 27 nap 5 óra 5 perc 36 másodperc és végre 5. anomalisztikus H., a Hold mozgásának ideje perigeumtól perigeumig (l. o.), hossza: 27 nap 13 óra 18 perc 37,4 másodperc. A H.-ot régótától fogva használták az időszámításra, annál is inkább, mert 12 H. közel annyi mint a napév (l. o.); ezért néha az év 12-ed részét nap-nak is nevezik (átlagos hossza 30 nap 10 óra 19 perc 4 másodperc). Keleten a Holdéves naptárban a szinodikus H. szerint számítottak, mikor is felváltva 29 és 30 napos H.-okat használtak, ilyen még ma is p. a törökök éve. Az egyiptomiak 12 hónapja 30 napos volt, mihez még 5 kiegészítő napot csatoltak; a zsidóknak 12, 29 és 30 napos H.-juk van, amelyekhez a szökőévben egy 13. H. járul. A rómaiak eredetileg 10 H.-ot használtak; március, április, május, junius, quintilis, sextilis, szeptember, október, november, december, melyekhez Numa Pompilius csatolta a januárt és februárt és melyeket (46. Kr. e.) Julius Caesar sorozott a mai rendbe és mai nap-számmal. Tiszteletére lett a quintilisből julius, Octavianus Augustus tiszteletére pedig a sextilisből augusztus. Későbbi elnevezések (mint ápril helyébe Nero, május helyett Claudius, sőt a halálbüntetés terhével megrendelt Domitián az október helyett) eltüntek és ma is ugyanazokat a neveket és a napok ugyanazon számát használjuk, mint Julius Caesar után. A franciák rövid éltü köztársasági naptára 12 harmincnapos H.-ot rendelt 5 kiegészítő (szökő évben 6 kiegészítő) nappal. L. Év, Kalendárium.