szépirodalmi és divatlap, Petrichevich Horváth Lázár szerkesztésében jelent meg az első száma 1843 első szombatján, jan. 7., cimkép, vignettek, karrikaturák és divatképekkel; kiadta Emich Gusztáv Pesten. 1845-től Nádaskay Lajos mint szerkesztő, Horváth Lázár pedig mint igazgató-tulajdonos működtek a lap körül. A H. külső kiállítása eléggé elegáns volt; iránya: nemzeti nyelvünket a magasabb körökben is otthonossá tenni. Párisból hozatá divatképeit és a Pesti Salon hasábjain férfiatlanul hizelgett és tulságosan legyezgette a magasabb körök hibáit; azért mindenkor gyülöletes is volt az irói és polgári körökben. Legtöbbet irtak a lapba: Jámbor Pál (Hiador), Garay és Szemere költeményeket, br. Jósika Miklós, Péter Károly, Pompéry, Kovács Pál, Kuthy, Karacs Teréz, Lahner stb. beszélyeket; a lap legérdekesebb rovata volt Nádaskay Heti szemle c. rovata s 1848. Medve Imre Egy proletárius levelei c. vezércikkei. Hetenként jelent meg 8-r. két iven, citromsárga borítékban, mig a másik két szépirodalmi lap, az Életképek és Pesti Divatlap rózsaszinü borítékban jelentek meg. A H. sohasem vergődhetett népszerüségre, mignem 1848 ápr. 1. a 13. számmal megszünt.
Jodocus és Hendrik, rézmetszők, l. Mercator.
l. (Rio H.), folyó Közép-Amerikában, Jukatan és Brit-Honduras közt határul szolgál és a Chetumal-öbölbe torkollik. - 2. H., Japánhoz tartozó sziget, l. Nippon.
kisközség Hunyad vmegye dévai járásában, 1315 oláh lakossal. Határában arany- és ezüstbányák vannak, melyeknek évi termelése 1 kgr. arany és 1000 q arany-ezüstérc, 7000 frt értékben.
város Nord francia départementban, 17 km.-nyire Dunquerquetől, a Bergues-Furnes-i csatorna mellett, a belga határon, 3447 lak., egy kartongyárral. A XVI. sz.-ból való templomát 80 m. magas, pompás torony diszíti. H. a XI. sz. után virágzó város volt 20.000 lak., de háboru és tüzvész elpusztították. 1793 szeptember 6-8-ig három napi csatában Houchard francia vezér a York herceg, Freytag marsal és az Orániai herceg vezérlete alatt álló szövetséges hadakon győzelmet aratott és fölszabadította Dunquerquet az ostrom alól.
de, l. Canisius.
egyike az 5 közép-amerikai köztársaságnak az Atlanti-óceán, illetőleg H.-öböl, Guatemala, San Salvador, Nicaragua és a Nagy-oceán között, 119.820 km2 területtel. Partjai az Atlanti-oceán mellett 650, a Nagy-oceán felől 100 km. hosszuak; de itt nyulik be a pompás Fonseca-öböl (l. o.), amelynek bazalt szigetei: Tigre, Sacate Grande, Gueguensi, Disposicion, Verde és Garova szintén H.-hoz tartoznak.
Hegyei és vizei.
Az egész köztársaság hegyekkel és hegyláncokkal borított, átlag 1000 m. magas felföld. A quatemalai határon emelkednek a Merendon nevü hegyek, melyekből minden irányban szétágaznak a különböző Sierrák: ÉK-felé az Espiritu Santo és ennek folytatásai a de la Grita és de Ormoa (2-3000 m.); K-felé a Sierra Madre vagy de Pacaya és folytatása a San Juan. A felföld É-i szegélyén emelkednek a de Selaque-, de Patuca-, d'Opolaca- és d'Inticubat-hegyek. A fensik K-i szegélyét a les Montecillos alkotják. Ezeket egy depresszió választja el a Lepaterique-hegyektől és a Sierra de Ule és de Comoyaguától. Vulkán-hegy csak 2 van; Sacate Grande és Tigre szigeteken. A főbb vizek az Atlanti-oceánba folynak; ezek: a 300 km. hosszu Chamelicon, a Rio Ulua vagy Humaya, amely alsó részében a 4500 km2 területü Sulai-alföldet öntözi és kisebb hajókra nézve néha egészen Ojos de Agua-ig járható: ennek mellékvizei a Sulaco, a Santiago és a Rio Blanco, amely folyó a 36 km. hosszu és 5-15 km. széles Yojoa-tó lefolyása. Az Atlanti-oceánba torkolnak továbbá a hajózható Rio Aguan vagy Romano, a Tinto, a Negro, Poyas, a hajózható Patuca és a Segovia vagy Coco, az angolok Wanks-a, Közép-Amerika leghosszabb (650 km.) folyója. Mindezen folyók sok iszapot hordanak magukkal, torkolatuknál lerakják és lagunákat alkotnak; ezek közt a legnagyobb a Caratascai. Jó kikötők e partokon egyedül a Trujilloi és a Puerto-Cortez.
Éghajlat és termékek.
A Nagy-oceán melléke forró és esőtelen; az Atlanti-oceán melléki lapályok szintén nagyon melegek, de sokkal erősebbek és ezért egészségesebbek is; ellenben a felföldek mérsékelt éghajlatuak, elég csapadékot kapnak és igen termékenyek. Ennek dacára a földmivelés az utak hiánya és a lakosság műveletlensége miatt nem tud fölvirágozni. A főbb termékek a dohány, különösen jó minőségü Gracias departementóban, cukornád, kukorica, banána és kávé; indigo, rizs és buza már kevesebb terem. Az Atlanti-oceán melléki erdőkben sok az értékes fa, aminő az Amyris belsamifera, a Morus tinctoria, a brazilfa és a kampesfa; ugyanitt sarsaparillát is sokat termesztenek. A fensikok erdei fenyőerdők. az állat-, különösen a ló- és szarvasmarhatenyésztés virágzó. A földmivelés elhanyagoltságának egyik oka, hogy a köztársaság ásványországi kincsekben gazdag, ámbár a gépek hiánya miatt a bányatermékek értéke aláhanyatlott; e század elején még 15.000.000 frank volt évenként, jelenleg alig mulja felül a 3 millió frankot. A Nagy-oceán vidékén és a felföldön ezüst-, réz-, ólom- és vasérceket bányásznak; ez utóbbi különösen nagy mennyiségben Agalteca közelében van; aranyat a folyók vizéből főképen Olancho departamentóban mosnak. A köztársaság DNy-i részében széntelepeket is fedeztek föl.
Lakosság, ipar, kereskedelem.
A lakosság számát 1889. 396.048-ra (1 km2-re esik) becsülték. ezek csaknem kizárólag indusok; a kiválóbb indus-törzsek a pajak, tukák vagy toakák és a zambok. A spanyolok leginkább a kikötő-helyeken és a Garcias departamentóban laknak. Az ipar egészen primitív és mint házi ipar csak a legszükségesebb tárgyak előállítására szorítkozik. A belföldi kereskedelem fejlődésének nagy akadálya az utak hiánya és a felföldön az árukat még most is az emberek hátán szállítják. az egyedüli vasúti vonal Puerto-Cortezt San Pedro Sulával köti össze és hossza 74 km. A külkereskedelem állapotát (bár hivatalos statisztikai adatok rendelkezésünkre nem állanak) a következő számok mutatják: a bevitel értéke 2.005, a kivitelé 1,873 millió dollár. A kivitel főcikkei: állatok 667.340, banána 211.940, kókuszdió 91.990, dohány 49.314, sarsaparilla 19.883, ezüst 732,059, és arany 19.657 dollár. az 5 kikötőbe 943 hajó érkezett meg 267.023 tonna tartalommal. A külkereskedelem főleg az Észak-Amerikai Egyesült-Államok felé irányul.
Kormány és közoktatásügy.
Az alkotmány köztársasági és az 1880 nov. 1-i alaptörvényen nyugszik. E szerint a végrehajtó hatalmat a népszavazat által 4 évre választott elnök gyakorolja 7 minisztere (kül-, bel-, közmunka-, pénz-, had-, igazság- és oktatásügyi) által. A törvényhozó hatalom a négy évre választott, 37 tagból álló törvényhozó testület kezében van letéve. A köztársaság pénzügye igen nagy rendetlenségben van, amit a szomszédokkal viselt és az 1892-93-iki polgárháboru okozott. 1892. a bevétel 1.764,137, a kiadás 2.603.650 dollár volt. az államadósság aránylag igen nagy; a fölvett külföldi kölcsönök összege 5.398.570 font volt, mivel azonban 1872 óta kamatot az állam nem fizetett, 1893-ban 8.109.000 fontra növekedett. A belföldi kölcsön 1892. 2.742.574 dollárt tett ki. Az ily zilált pénzügyek miatt a közigazgatás is meglehetősen rossz lábon áll. Közigazgatás szempontjából H. a következő departamentókra oszlik:
|
A departamento neve |
Területe km2-ben |
Fővárosa |
|
Copan |
7.500 |
Santa Rosa |
|
Gracias |
7.680 |
Gracias |
|
Santa Barbara |
11.000 |
Santa Barbara |
|
Yoro |
15.000 |
Yoro |
|
Islas de la Bahia |
400 |
Progreso |
|
Olancho |
27.000 |
Jutigalpa |
|
Colon |
25.000 |
Truxillo |
|
Comayagua |
4.000 |
Comayagua |
|
La Paz |
2.000 |
La Paz |
|
Intibucat |
1.600 |
La Esperanza |
|
Tegucigalpa |
9.000 |
Tegucigalpa |
|
El Paraiso |
5.000 |
Luxaran |
|
Choluteca |
5.000 |
Choluteca |
Az állam fővárosa Tegucigalpa (12.600 lak.). A népoktatás szolgálatában 600 iskola áll, mintegy 23.000 tanulóval; azonkivül van egy egyeteme és 8 középiskolája (ezek közül 3 nők számára). A katonakötelezettség általános; az állandó katonaság 500, a milicia mintegy 23.000 főből áll. Egyházi tekintetben a comayaguai püspökségnek van alárendelve.
Története.
H.-t 1502. Kolumbus Kristóf fedezte föl; először Guanaja szigetén, amelyet Isla de Pinosnak keresztelt, kötött ki, azután a H.-fokhoz evezett és követte a partok mentét a Darien-szorosig. 1522-ben Gil-Gonzales de Avila fölfedezte Puerto-Caballost; 2 évvel későbben Cristoval de Olid megvetette Triunfo de la Cruz gyarmatnak, 1525. pedig Trujillo városnak az alapját. A belsejét 1535 után kezdték a spanyolok meghódítani, de az indusok sokáig védelmezték magukat. A spanyolok eleinte Guatemala főkapitányság audienza-jává tették, 1790. azonban csak intendanturává. 1821. H. is függetlennek nyilvánította magát és tagjává lett a közép-amerikai államszövetségnek. Midőn ez 1839. fölbomlott, H. is független köztársasággá alakult. Cabańas elnöklete alatt kitört a háboru Guatemalával, de Cabańas 1855. vereséget szenvedett és számüzetett. Utóda, Santos Guardiola, 1856. Guatemalával békét és szövetséget kötött. 1863. José Francisco Montes elnöksége alatt H. Salvadorral keveredett háboruba, amelynek vége szakadt Montes elüzetésével. 1872. a liberálisok forradalma José Maria Medina elnököt buktatta meg. 1874. Salvador csapatai törtek be H.-ba és a liberálisok vezérét, Ariast elüzték az elnöki székből. 1892. ujabb polgárháboru Ponciano Leiva elnököt buktatta meg és helyébe 1893. Domingo Vasquez generálist emelte az elnöki székbe.
(Brit-Honduras), l. Belize.
a Karibi-tenger öble Guatemala, Honduras és Brit-Honduras partjai közt. A Chetumal- és az Amatique-öböl fontosabb nyulványai. Brit-Honduras és Honduras partjain számos sziget áll ki belőle, a jelentékenyebbek: Ambergris, Turneffe, Utila, Roatan, Elena, Barbareta és Bonaca. A külső szélén Gran Cayman szigettől 32 km.-nyire D-felé 6100 m.-nyi mélységet mért meg Bartlett amerikai hajóskapitány.
János Jakab, svájci irodalom- és művelődéstörténelmi iró, szül. Dürntenben (Zürich kanton) 1825 jul. 13. Tanulmányait Zürichben és Párisban befejezve, Küssnachtban, St. Gallenben és Zürichben tanárkodott, hol 1865. docens s 1874. egyetemi rendes tanár lett. 1890 óta elmebeteg. Irt lirai költeményeket, egy tanulmányt Lamartineról és a XIX. sz.-i francia lantos költészetről, egy tanulmányt az ujabb német dalról (1891), de legnevezetesebb művei: Literatur und Cultur des 19. Jahrhunderts (1865, 2. kiad. 1880); Grundsteine einer allg. Culturgeschichte d. neuesten Zeit (5 köt., 1868-74); Die poetische Nationalliteratur der deutschen Schweiz (1876); Katechismus der Culturgeschichte (1879, 2. kiad. 1888); Russische Literatur und cultur (1880) és allgemeine Culturgeschichte (1882-1886).