(lat.) a. m. megtisztelés; továbbá az irói tiszteletdij (honorarium); váltókon: névbecsülés.
(lat.) a. m. megtisztelés; váltónál pedig annak bevltása, illetőleg kifizetése.
lat a. m. a méltóság megváltoztatja az indulatot. Arról az emberről mondják, aki rangban fölemelkedett s korábbi sorsosait nem ismeri meg.
Justa Grata, leánya volt Constantius római császárnak és Placidiának, III. Valentinianus császár hugának. Kora ifjuságában felruházták az augusta cimmel, hogy ez által rá nézve a férjhezmenést lehetetlenné tegyék. De H. szerelmi viszonyt kezdett Eugenius nevü kamarásával, amiért kolostorba zárták. Ekkor H. a hagyomány szerint Attilának a hunnok királyának gyürüt küldött (Kr. u. 450.) és felajánlotta kezét, mire Attila H. kezét és Róma uralmát követelte Valentiniántól. Ekkor H.-t hamarosan férjhez adták valami jelentéktelen udvari emberhez és élete fogytáig Itáliában fogva tartották.
(lat.) a. m. tisztesség okáért. Dr. H. a. m. tiszteletbeli doktor.
pápák. 1. H. (I.), 625. foglalta el a pápai széket. Előmozdította az angolok megtérését s Edvin northumbriai király kérésére a yorki és canterbury püspökségeket érsekségekké emelte, 629. pedig rábirta az ireket, hogy a római egyházzal egy időben tartsák a husvétet. Az ő idejében támadt a monoteleták eretneksége, amely szerint Krisztusnak csak egy akarata lenne. H. ez ügyben Sergius konstantinápolyi patriárkához két levelet irt s bennök e kifejezésekre nézve: két akarat, két működés, hallgatást parancsolt. H. megh. 638. Halála után, a 680. tartott VI. egyetemes zsinaton H.-ra ama hallgatási parancs miatt kimondották az egyházi átkot. Ez azután sok védőiratra szolgáltatott alkalmat. - 2. H. (II.), 1124. lett pápa, miután korábbi megválasztatása után, ellenpápájával III. Celestinnel együtt lemondott. Lothar német királyt a wormsi egyezmény módosítására birta, Roger sziciliai grófra pedig Apuliát és Calabriát reáruházta. Megh. 1130. II. H. név alatt ellenpápa is fordul elő. 1061. Baselben a császár pártja II. Sándor megválasztását elvetette és Cadalous Péter parmai püspököt választotta meg II. H. néven. A mantovai zsinat 1067-ben letette ugyan, de ez azért nem mondott le. Megh. 1072. - 3. H. (III.), előbb Sabelli Cencio 1216. választatott meg. A keresztes hadak ujból való felvételén kivül, auxerrei Pétert keleti latin császárrá koronázta; II. Henrik angol királyt a hűségi eskü után oltalmába vette, később azonban, midőn Bergaria és Izabella királynők jogait sértette, erélyesen lépett fel ellene; a ferenciek és domonkosok kolduló szerzetét pedig megerősítette. Megh. 1227. - 4. H. (IV.), előbb Sabelli Jakab biboros, 1285. foglalta el a pápai trónt. 1286. Alfonzót és Jakabot, arragoniai Péter fiait kiközösítette, mert Sziciliát nem akarták Anjou Károlynak átengedni. IV. László magyar királyt intette, hogy elüzött nejét vegye vissza, pogány szokásairól pedig mondjon le. A párisi egyetemen az ő sürgetésére állították fel a keleti nyelvek tanszékét. Végre megerősítette a karmelita szerzetes-rendet. Megh. 1287.
Flavius, római császár, I. Theodosius fia, szül. 384. 393. már az augustus méltóságára emelték, 395. pedig kelet-római császár lett a vandal Stilicho gyámsága alatt. Az utóbbi jó katona volt, de rossz nevelő és igy H. halála napjáig határozatlan ingadozó jellemü uralkodó maradt. A mig Stilicho élt, megvédte a birodalmat ugy Alarich mint Rhadagais ellen, akit Firenze mellett megvert (406). De H. titkon irigyelte Stilicho sikereit, habár gyámjából apósa is lett, mert a császár elvette Stilicho leányát; 408. megölette és ezzel önmaga fosztotta meg magát legjobb hadvezérétől. A germánok felülkerekedtek, 408-10. egymásután ragadták el a legszabb provinciákat és ujabbnál ujabb birodalmakat kerekítettek belőlük. Nagynehezen talált még H. egy ujabb győztes hadvezért, Constantiust, de ehhez is kénytelen volt feleségül adni leánytestvérét Placidiát (471), utóbb pedig megtenni társcsászárnak (423.) Ugyanazon év augusztus havában aztán H. meg is halt.
(lat.), a kegyurat megillető tiszteleti jog, mely szerint őt külön tömjénezés által tüntetik ki.
a rómaiaknál a becsület és katonai vitézség személyesítései. Marcus Marcellus, a szirakuzai győző, H.-nak már fennálló kápolnája mellé külön kápolnát emelt V.-nak tiszteletére, azután egy épületté egyesíté őket s ebbe helyezte el a Szirakuzából hozott görög műremekeket. Később Marius is emelt tiszteletükre uj kápolnát a kimberektől elvett zsákmányból. Pénzeken szép ifjakként vannak ábrázolva; H. babérkoszorusan és bőségszaruval, V. pedig gazdagon diszített sisakkal.
(lat.) a. m. tisztelet, rang, hivatal teherrel jár (nagyság átka).