János Miklós, koblenzi püspök, szül. Trierben 1701. január 27., megh. montquintini birtokán 1790 szept. 2. Justinus Febronius álnév alatt megirta De statu Ecclesiae et legitima potestate rom. Pontificis c. munkáját, amelyben a gallikanizmus és jozefinizmus szellemében megtámadta a római pápát. E művet természetesen Rómában elítélték. Midőn kitünt, hogy e mű szerzője H., Róma és püspöktársai felszólítására visszavonta tanait, Febronii commentarius in suum retractatum Pio VI. submissus c. munkájában s mint az egyház fia halt meg. L. Febronianismus.
Gerard van, hollandi festő, szül. Utrechtben 1590 nov. 4., megh. u. o. 1654 ápr. 27. Bloemaert tanítványa volt és 1637. Hágában telepedett le. Frigyes Henrik, majd II. Vilmos herceg udvari festője lett és különösen arcképfestéssel szép vagyont szerzett magának. Főleg Caravaggio hatása alatt áll; az ábrázolt jeleneteket rendesen sötétbe, gyertyavilágításba helyezi. Azért nevezték el az olaszok Gherardo dalle notte-nek. Körülbelül 150 festményét ismerjük. Különösen említendők: vallásos tárgyu képei közül Krisztus Pilátus előtt, Sutherland herceg gyüjteményében Londonban, a szt. pétervári Eremitageban, a bécsi muzeumban, a párisi Louvreban; Ézsau eladja elsőszülöttségi jogát (berlini muzeum); genreképei közül: A fogorvos (Drezda), A tékozló fiu (München, képtár), A vidám muzsikus (Amsterdam, országos muzeum), A vacsora (Firenze, Uffizi képtár); mitologiai tárgyu képei közül: Szilén (Páris, Louvre), Ceres keresi leányát Proserpinát (München, képtár). Különösen sikerült a Seneca halála (Utrecht). A budapest országos képtárban elég jól képviseli a Cimon és Pero c. kép (369. sz.), de még inkább a Példabeszéd a talentomról (359. sz.), mely első pillantásra Caravaggióra emlékeztet. - Öccse, H. Vilmos, szül. Utrechtben 1604., megh. u. o. 1666., Bloemaertnak és bátyjának tanítványa; 1646-64. udvari festő volt Berlinben. Képmásai a párisi Louvreban, az amsterdami országos muzeumban, az utrechti, a schwerini és a bécsi muzeumban még hidegebbek, szárazabbak, mint azok, melyeket bátyja festett.
(Saxicola oenanthe Bechst.), az éneklő verébalkatuak rendjébe, az árcsőrü rigófélék családjába tartozó madárfaj. Háta világos hamuszürke, a kantár és a szemen keresztül huzódó sáv fekete, hasa világos rozsdasárga, sárga csőre és lábai feketék, első evezőtolla rövidebb, mint a felső szárnyfedők. A nőstény és a fiatalok ősszel barnásak. Hossza 16, szárnyhossza 9, farkhossza 6 cm. A nőstény valamivel kisebb. Hazánkban hegyes, sikságos helyeken egyaránt közönséges állandó madár. Éneke jelentéktelen, fogságban csakhamar tönkremegy. Igen gyorsan szalad és repül. Rovarokból él. Földön, sziklák közt vagy faodukban fészkel. Május hóban 5-7 kékes v. zöldesszürke tojást tojik, melyeket a nőstény egyedül költ ki.
(nosztalgia), visszakivánkozás a szülőföldre, mely oly heves alakot ölthet, hogy valóságos súlyos lelki bajjá (melankolia) fajul, a testet is megtámadja és egyes esetekben halállal is végződik. Főleg a kultura alantas fokán álló, szük körben élő, hegyeket lakó népeknél fordul elő, melyek megszokták a természetes egyszerü életmódot; a hazájától elszakadt nem tudja a merőben különböző városi, vagy egyéb életmódot megszokni.
Ezt a szót Kisfaludy Károly alkotta Az élet korai c. versében. Utána Kiss Károly használta a szót Hadműszótárában (1848). L. Honvédség.
1. politikai napilap, szerkesztette és saját betüivel nyomatta Ocsvai Ferenc Kolozsvárt. Megjelent vasárnapot kivéve minden este 4-rét féliven 1848 dec. 28-tól 1849 jun. 23-ig; azon tul magyar és német szöveggel jelent meg virétü egy iven, aug. 14-ig, mikor megszünt; összesen 197 száma van. - 2. A H., első magyar katonai hetilap; szerkesztette Bethlen Olivér gróf, honvéd alezredes, laptulajdonos volt a honvédegyleti bizottmány Pesten 1867 aug. 5-től 1870 dec. 1-ig; azontul egy honvéd-tiszti társulat szerkesztette s adta ki; 1871 szept. 7-től szerkesztette Halász Károly; 1873 máj. 30-tól az év végeig Benedek Gyula; 1874 jul. 1-ig Vodianer F. kiadó felelőssége alatt jelent meg a lap 4-rét egy iven és ekkor megszünt. - 3. A H., politikai napilap, szerkesztette Atzél Endre; kiadó-tulajdonosa volt a Corvina részvénytársaság Budapesten. Megjelent 1893 aug. 20-tól 1894 ápr. 15-ig 4-rét másfél iven, minden számban egy-egy szines képpel.
l. Országos központi honvédválasztmány.
A honvédség tényleg szolgáló egyénei, állományba nem vett ujoncai, a tartósan szabadságoltak, amennyiben még negyedévnél több van hátra tényleges szolgálati kötelezettségükből, továbbá a rokkantházakban elhelyezett rokkantak és a helyi alkalmazásra előjegyzett nyugdijas honvédtisztek, a honvédhatóság engedélye nélkül nem nősülhetnek. E tilalom ellen kötött házasság jogérvényes ugyan, de amiatt a tényleges szolgálatban állók a katonai fegyelmi és büntetőjog szerint, rendszerint elbocsátással, illetőleg nyugdijuk vesztésével bünhödnek. A tettleges szolgálatban nem állók pedig kihágás miatt 30-300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők (Védtörvény). A honvédhatósági engedélyezés és annak föltételei iránt részletesen egy 1888. kibocsátott rendelet rendelkezik, mely egészen azonos a közös hadsereg tagjainak nősülését illető ugyanaz évi rendelettel. L. még Katonák házassága.
azon ügyek összege, melyek az államnak külső ellenség elleni megvédésére vonatkoznak, képezi a H.-et. Némely államban ezen ügyeknek magasabb szempontból való megbeszélése s az államfőnek teendő javaslatok kidolgozására honvédelmi bizottságok állíttatnak össze, melyekbe az ország legmagasabb rangu katonái, vehéregyéniségek és egyéb kiváló katonai tehetségü tábornokok hivatnak meg.
1848 szept. 21-ikétől 1849 máj. 2-ikáig állott fenn. István nádornak Magyarországról való eltávozása után alakíttatott abból a célból, hogy a kormánynak segédkezet nyujtson az ország területi épségére, független önállására, szabadságára való felügyeletben s addig, mig Batthyany gr. miniszterelnök Bécsben lesz, vele összeköttetésben, sőt részben helyette az ország védelméről gondoskodjék. Tagjait - szám szerint hatot - az országgyülés a képviselők közül választotta, kikhez később ujabb hat tag választatott. Ekkor a következő férfiakból állott: Szemere Bertalan, Mészáros Lázár, Nyáry Pál, br. Jósika Miklós, id. Pázmándy Dénes, br. Perényi Zsigmond, id. gr. Esterházy Mihály, gr. PÁlffy János, Patay József, Semssich Pongrác, Madarász László, Sembery Imre. Intézkedési köre mindinkább szélesbült s 1848 okt. 8. az ország kormányzásával is megbizatott; ez időtől kezdve elnöke Kossuth Lajos volt. A Szemere Bertalan által alakított minisztérium 1849 máj. 2. oszlatta fel. Történetét megirta Szeremlei S., A honvédelmi bizottmány keletkezése (Pest 1864).