Sámuel, van, hollandi festő, szül. Dordrechtben 1626., meghalt u. o. 1678 okt. 19. Atyjának H. Dirk festőnek (1596-1640) és Rembrandtnak tanítványa; tanulmányait Bécsben, Rómában és Angolországban folytatta, 1668. Hágában, utóbb ismét szülővárosában telepedett le. Nagyon sokoldalu volt. Legérdekesebbek genreképei és arcképei, melyeken Rembrandt hatása látszik meg. elméleti ismereteiről tanuskodik Inleyding tot de hooge schoole der schilderkonst etc. cimü könyve (Rotterdam 1678), melyhez a rézkarcokat is maga készítette.
Jakab, van, kölni domokos perjel és löweni inquizitor, szül. Hoogstratenben (Brabant) 1454 körül; a kölni főiskolában tanult, ebben lett később hittanár s midőn az eretnekség bünét nyomozó törvényszék (inquizició) Németországban is szerveztetett, ennek egyik tagjául neveztetett ki. Szerzetesi tulbuzgóságától indíttatva, hevesen megtámadta a humanistákat s ezek egyik vezérférfiát Reuchlint (l. o.), mivel ez Pfefferkorn kikeresztelkedett zsidó ellenében a zsidó nyelven irt munkáknak védelmére kelt, az ő törvényszéke elé idézte. Minthogy erre H. alakilag nem volt jogosítva, X. Leo pápa vizsgálatot rendelt el, s az ezzel megbizott speyeri püspök H. ellen itélt. Erre ez a pápához felebbezte az ügyét s miután Leo a humanistákhoz vonzódott, de a domokosok által meg H. érdekében sarkaltatott, a «de supersedendo mandatum»-ával az érdemleges itélethozást elnapolta. Reuchlin élesen metsző, gúnyos irataival állt boszut H.-en, valamint az Epistolae obscurorum virorum (l. o.) c. gúnyoros munka éle is legfőkép H. ellen van irányozva.
növénynevek után Hooker V. J. (l. o. D.) rövidítése.
(ejtsd: hukk), l. Jakab, H. Tivadar E. bátyja, angol pap és iró, szül. 1772., megh. 1828. Worcester dékánja és Huntingdon archidiakonusa volt. Irt két regényt: Pen Owen (Edinburg 1822) és Percy Mallory (u. o. 1824), több röpiratot és prédikációt.
2. H. Tivadar Eduárd, angol regényiró, szül. Londonban 1788 szept. 22., megh. Fulhamban 1841 aug. 24. Már 1805. fellépett mint szinmüiró, 1813. pedig Mauritius szigetén kincstáros lett. E minőségében sikkasztással vádolták, melyet egyik alantasabb hivataltársa követett el. Közben szerkesztője lett a John Bull c. lapnak, melyben Katalin királynőt támadta. Az adósok börtönében irta első elbeszéléseit: Sayings and doings (9 köt., London 1826-29), melyek nagy sikert arattak. Innen kezdve egymásután jelentek meg novella-kötetei: Maxwell (1830); The parson's daughter, Love and pride (1833). 1836. a New Monthly Magazine szerkesztője lett s e lap számára irta a Gilbert Gurney és a Gurney married c. műveket. 1836. Jack Brag, 1839. Births, death and marriages és 1840. Farhers and sons c. műve jelent meg. Utolsó regénye: Peregrine Bunce (3 köt., London 1842) halála után adatott ki. V. ö. Braham, Life and remains of Th. H. (London 1852 és más izben: legujabban 1877).
3. H. Walter Farquhar, az előbbi fia, angol iró, szül. 1798., megh. 1875. Teologiát tanult s aztán Lincolnban kanonok, a királynő káplánja és 1859. Chichester dékánja lett. Művei: Church dictionary (14 jav. kiad., London 1887); An ecclesiastical biography (8 köt., u. o. 1845-52); Lives of the archbishops of Canterbury (12 köt., u. o. 1860-1876). V. ö. Stephens W. R. W., Life and letters of Dean H. (2 köt. 1878).
(ejtsd: húk) Róbert, angol fizikus, szül. Freshwaterban (Wight-sziget) 1655 jul. 18., megh. Londonban 1703 márc. 3. A Westminster-iskolában, majd 1653. az oxfordi Christ-Church-college-ben tanult. Korán kitünt találékony szellemével. 1658. feltalálta a rugónak, mint szabályozónak alkalmazását a zsebórákban, vagyis az u. n. ketyegőt. Mivel Huygens épp ez időtájt jutott ugyanerre a gondolatra, H. majdnem megfosztatott a feltalálás dicsőségéről. 1662. Curator of Experiments to the Royal Society lett, 1664. pedig londonban a Graham College-en a geometria tanárává nevezték ki; emellett a Sir Cutlertől alapított előadásokat is tartotta. A Royal Societynek tagja, 1678-tól kezdve pedig titkára volt. H. legnagyobb érdeme, hogy az általános nehézkedés elméletének terén Newton közvetlen elődje. Igen nevezetes eredményeket ért a fénytan terén is. Nevezetesebb iratai a következők: Micrographia or philosophical description of minute bodies (London 1665); An attempt to prove the motion of the earth (London 1674); Animadversions to the first part of the Machina coelestis of the deservedly famous astronomer Joh. Hevelius etc. (u. o. 1674); A description of helioscopes and some other instruments (u. o. 1675); Lectures and collections (Üstökösökről és a mikroszkópokról); Posthumous works (u. o. 1705). Számos értekezése a londoni akadémia évkönyviben. V. ö. Ward, Lives of the Gresham professors (London 1740).
l. Cardano általános csuklója.
Mount-H. (ejtsd: maunt hukker), körülbelül 4785 m. magas hegy a Rocky-Mountainsben, Brit-Kolumbia és az ÉNy-i territorium határán. A Whirlpool River, az Athabaszka egyik forrásfolyója rajta ered.
(ejtsd: hukker), l. József, másként: fighting Joe, É.-amerikai tábornok, szül. Old-Hadley-ben (Mass.) 1815 nov. 13., megh. Harden-Cityben (Long Island) 1879 okt. 31. Tüzértisztnek készült és az 1846-iki mexikói háboruban alezredessé lett. A polgárháborut az Unio hadseregében küzdötte végig. 1861-62. Mac Clellan alatt harcolt s különösen Yorktown és Williamsburgnál tünt ki, 1862 dec. azonban Burnside-del együtt Fredericksburgnál kudarcot vallott. 1863 elején ő lett Burnside fővezér utóda és Virginiában kereste fel a konföderáltakat, de ez izben is (máj. 2-4. Chancellorsvillenél) balsors verte. Emiatt jun. 28. degradálták és Meade alá rendelték. 1863 őszén Thomas és Shermann oldalán nagy részt vett a fényes Atlanta-expedicióban. 1864-ben Ohio Főparancsnoka lett, 1865. pedig ugyanebben az állásban New-Yorkba helyezték át. 1866 szept. 1. nyugalomba vonult.
2. H. József Dalton, angol botanikus, H. Vilmos fia, szül. a soffolki Halesworthban 1817 jun. 30. Glasgowban orvosi és természettudományi tanulmányait 1835-től 1839-ig befejezvén, Rosz kapitány déli sarki utjára mint az Erebus és Terror-expedició (1839-43) hajóinak alorvosa indult el, s e vidék felfedezőjéül őt is tekinthetni. 1847. a Himálaja középső szakaszát és Tibetet utazta át, innen Thomsonnal Bengália keleti határára és Asszámba ment, ezen utjából 6000 uj növényfajt hozott. 1855-ben atyja mellé Kewba aligazgatónak került; 1865-85. igazgató lett. 1871. Marokkón át a Nagy-Atlaszt mászta meg, 1877. pedig Észak-Amerikát utazta keresztül. Főművei: Botany of the antarctic voyage, 3 részben (Flora antarctica, Fl. Novae Zelandiae, Fl. Tasmaniae, London 1844-60); The Rhododendrons of Sikkom-Himalaya (London 1849-51., három köt.); Illustrations of Himalayan plants (u. o. 1855); The student's flora of the British Islands (u. o., 1870 óta számos kiadás), melyet másfélezer fametszete kedvéért francia, dán, német és olasz nyelvre is átdolgoztak. Thomsonnal irta: Flora Indica (u. o. 1855), másokkal Flora of British India (u. o. 1872-86., 4 köt.); Benthammal kiadta: Genera plantarum ad exemplaria imprimis in herbariis Kewensibus servata definita (u. o. 1862-83, 3 köt.). Durand-nal kidolgozta: Genera plantarum phanerogamarum (Berlin 1880). Ujabb műve: Hortus Kewensis (London 1894) a növény szinonimáinak összefoglaló tárháza és kivezető kalauza.
3. H. Vilmos Jackson, sir, angol botanikus, szül. Exeterben 1785 jul. 6-án, Kewban, London mellett 1865 aug. 12-én. Szülei kereskedőnek nevelték, de szabad idejében a füvészetért rajongva 1809-ben Izlandra kivánkozott, hogy flóráját átkutassa. 1815-ben gazdagon nősülve, egészen hajlamának élhetett. Minthogy izlandi utjáról 1811., majd 1813. két kötetes művel (A tour in Iceland) számolt be és e művében bámulatos ismereteket tanusított, 1815. a glasgowi egyetem meghivta botanikai tanszékére. Itt dolgozta ki műveit: Flora Scotica (London 1821); Exotic flora (Edinburg 1823-27., 3 köt.); Flora boreali-americana (London 1833-40, 2 köt.). Ekkora tevékenysége után 1839-ben a Kew mellett elterülő királyi kertbe igazgatónak nevezték ki, s ezt tudományos állami intézetté változtatták. A rendszeres botanikát több műve dolgozza föl: Botanical illusztrations (Edinburg 1822); Icones plantarum (London 1837-54, 10 kötet); A century of orchidaceous plants 1846, 8 köt.); Victoria regia (London 1851). A kewi botanikai intézetről több művében irt, p.: Kew gardens (London 1847); Museum of economic botany (u. o. 1855). Harasztokról szól: Genera Filicum (u. o. 1842); Greville-lel: Icones filicum (u. o. 1829-31, 2 köt); Species filicum (u. o. 1846-64, 5 köt.) és mások. A mohokról több műve van, kivált a Taylorral együtt irt: Muscologia britannica (u. o. 1818, 2. kiad. 1827). 1834 óta szerkesztette a Curtis-féle Botanical Magazine-t és a London Journal of botany-t.
1. Károly, orvostanár, szül. Budapesten 1858 jul. 16. Az orvosi tanfolyamot a budapesti tudományegyetemen végezte és 1884. nyert doktori oklevelet. 1884-85. Grazban Boryziekiewicz, 1885-87. Bécsben Fuchs mellett foglalkozott a szemészettel, 1887. soron kivül ezredorvossá léptettetvén elő, a budapesti XVII. sz. helyőrségi kórházban a szemészeti osztály vezetését vette át. 1890-ben a budapesti tudományegyetemen a szem fénytörési és alkalmazkodási rendellenességei tanából magántanárrá habilitálták. 1894 aug. 21. a kolozsvári tudományos egyetemen a szemészet ny. rendes tanárává nevezték ki. Főbb művei: Gemeinfassliche Darstellung der Refractions-Anomalien (koszoruzott pályamunka); A skiaskopia; A szem fénytörési és alkalmazkodási rendellenességei (Budapest 1892); A szemvizsgálás módjai; Szemészeti műtéttan (u. o. 1893). Prophylaxe und Beseitigung des Trachoms in der österreichisch-ungarischen Armee (Bécs 1893). Erfahrungen stb.
2. H. Mór (Tempis), elektrotechnikus, született Nagyszebenben 1867. Középiskolai tanulmányait Aradon, főiskolai tanulmányait a bécsi egyetemen végezte. Első önálló dolgozata a bécsi cs. tud. akadémia Közlönyében jelent meg 1888. s ennek alapján engedte meg az egyetemi tanács, hogy már 1889 tavaszán jelentkezhessék a doktori vizsgákra. 1889. nyerte el a bölcsészetdoktori oklevelet, majd három havi tanulmányut után Budapesten a Ganz és Társa részvény-társulat elektro-technikai osztályába lépett be mint mérnök, hol ez ideig szakadatlanul működik. 1894. magántanári képesítést nyert elektrotechnikából a kir. József-műegyetemen. 1893. nevezte ki a kereskedelmi miniszter a milleniumi bizottság IX. csoportjába előadónak (tuid. műszerek és mérőeszközök), majd 1894. csoportbiztosnak. Irodalmi munkássága az elméleti és kisérleti elektrotechnikának különféle fejezetére terjed; dolgozatai a bécsi akadémia közlönyében, a mathematikai és fizikai társulat, valamint a mérnök-egylet közlönyében jelentek meg: Über den Einfluss des ultravioletten Lichtes auf negativ elektrisch geladene Conduktoren (Wiener Ber. XCVII. A II. a Juli 1888); Über den Einfluss des ultraviloetten Lichtes auf elektrische Ladungen und Entladungen (Exners Repertoir 1889); Az elektromos kondenzátor és gyakori alkalmazása (Mérnökegyl. Közlöny XXVII., IV. füzet 1893); A villámhárítókról (Mérnökegyl. Közl. XXVIII. 1894). 1892. jelent meg a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet könyvkiadó vállalatának kiadásában: Az elektromosság és mágnesség elmélete, majd 1894. Elektromos mérések és mérőeszközök c. két nagyobbszabásu munkája. A hirlapokban megjelent néhány zenetörténelmi és zenefiziologiai cikke. E lexikon elektrotechnikai cikkeit irja.
járási székhely és kikötő-város É.-Hollandia németalföldi tartományban, 38 km.-nyire Amsterdamtól, a Hoornerhop, a Zuider-tó egyik kis öble és vasut mellett, (1891) 10 840 lak., halászattal, hajógyártással, élénk marha- és sajtkereskedéssel (évenként mintegy 3 millió frank értékben). A régies külsejü város a XVII. sz.-ban Hollandia egyik leggazdagabb városa volt, amiről szép faragványokkal ékesített házai máig is tanuságot tesznek. Kikötőjének eliszaposodása miatt azonban jelentőségéből sokat veszített. 1416-ban itt találták föl a heringfogásra alkalmas nagy hálókat. Itt született William Schouten, aki Le Maire-rel együtt első hajózta körül az amerikai kontinenst, amelynek D-i végét szülővárosáról H.-foknak keresztelt, továbbá Coen P. János, akinek emlékszobrát (Leenhoftól) 1893. állították föl.