1. folyó Viktoria ausztráliai gyarmatban (hossza 175 km.), a Pireneusi láncban a Cole-hegyen ered és Warnamboolnál az Indiai-oceánba torkollik. 8 km.-nyi hosszuságban hajózható. - 2. H., két county az É.-amerikai Egyesült-Államokban és pedig Kentuckyben (1840 km2 ter., 23 505 lak., Madisonville székhellyel) és Texasban (2485 km2 területtel, 20 572 lak., Tarrant székhellyel).
(ejtsd: hopkinz'n) János, angol mérnök, szül. Manchesterben 1849 jul. 27. Főiskolai tanulmányait Cambridgeben a Trinity College-ben kezdte meg s ezeknek befejeztével tette le a londoni egyetemen a doktori vizsgákat. 1872. gyakorlati pályára lépett Birminghamban, hol Chame Brothers and Company műhelyeiben 6 évig működött mint mérnök; ez idő alatt számos találmánnyal s javítással szolgált a nevezett gyár érdekeinek. 1878. Londonba költözött. Nevét első sorban a dinamogépeken s mágneses körökön részben testvérével, Hopkinson E. dr.-ral végezett kisérletei s a dinamogépek számítására vonatkozó alapvető dolgozatai tették ismertté. A vas, nikol és kobalt mágneses tulajdonságaira, továbbá a váltakozó áramokra, váltakozó áramu rendszerekre és az elektromos kondenzátorokra vonatkozó alapvető dolgozataival ugyancsak nagy mértékben előmozdította az elektrotechnika fejlődését. 1883. az Institution of Civil Engineers tanára, a londoni egyetem tanácsának, valamint az Institute of Mechanical Engineers tanácsának tagja, 1890 óta a Royal Society kir. érmének a birtokosa. Az Institution of Electrical Engineers 1890. elnökének választotta.
Christian county székhelye Kentucky É.-amerikai államban, a Little River és vasut mellett, (1890) 5833 lak., dohány- és agyagiparral; közelében különösen geologiai szempontból igen érdekes barlangok vannak, amelyekben magas (néha 13 m.) lepidodendronok valóságos oszlopsorokat alkotnak, aminők Staffa szigetén a Fingal-barlangban láthatók.
(gör.), eredetileg a. m. fegyveresek, később nehéz fegyverzetü gyalogos katonák. A hőskorban ők voltak az egyes hősöknek kisérői, csatlósai; később a dór bevándorlás után ők képezték a sereg magvát, sőt mondhatni magát a sereget, mert a lovasság (l. Hippeis) később indul kifejlődésnek. Mig a hőskor páros mérkőzések kora, a H. szorosan zárt sorokban (falanxok) küzdenek. A H. fegyverzete is olyan volt, hogy csak közelről küzdhettek; hosszu (7-9 lábnyi) dárdából állott, melyet lehetetlen volt hajítani. Volt még kardjuk, sisakjuk, mell- és lábvértjük (l. az ábrát), össze-vissza 35 kg.-nyi súlyt viseltek, a csatában egymaguk, menetközben csatlós állott rendelkezésökre, de akkor is jutott nekik vagy 20 kg. A H. a makedon korban ugyanazt a fegyverzetet kapták, de könnyebb anyagból (a vért bőrből volt, sisak helyett kerek kalap, a nehéz pajzs helyett kicsiny kerek pajzsocska) és falangiták nevén voltak ismeretesek. V. ö. Reinhard, Griech. und Röm. Kriegsalterthümer.
[ÁBRA] Athéni hoplita, az akropoliszi muzeum egyik siremlékéről.
Neum, l. Ammonitok.
l. Gladiátorok.
hofmester, hokmester (a német Hofmeister-ből); igy nevezték régente magyarul is az udvarmestert, udvari marsalt. Előfordulnak a XVI. században hop főurak is e h. udvari urak.
Hop. v. Hpp., természetrajzi nevek mellett Hoppe Henrik (1760-1846) német zoologus nevének rövidítése.
Ernő Felix Immanuel, német fiziologus és kémikus, szül. Freiburgban (Szászország) 1825 dec. 26. Orvosi tanulmányait a hallei, lopcsei, berlini, bécsi és prágai egyetemen végezte s 1850. doktorrá avatták. 1852-54-ig a berlini munkásház orvosa, 1854-56-ig Greifswaldban proszektor és magántanár, 1856-64-ig Virchow segédje a kórboncolástani intézetnél. 1860. rendkivüli tanár lett. 1861. Tübingiába ment, ahol a kémia rendes tanáraként működött. 1872 óta az élettani vegytan rendes tanára Strassburgban. H. számos kutatásával és korszakalkotó felfedezésével hathatósan gazdagította az élet- és kórvegytant, főleg sokat dolgozott a vérfestenyekkel, a fehérjeanyagokkal, a protoplaszma vegytanával, ozonképződéssel, erjedéssel és sok mással. Előadásait és laboratoriumát számos külföldi tudós keresi föl, igy a magyarok közül főleg Plósz Pál, Bókai Árpád, Udránszky László, Takács Endre s Hirschler Ágost dolgoztak nála. Művei közül említendők: Handbuch der physiologisch- und pathologisch-chemischen Analyse (Berlin 1858-83, 5 kiad. Az élet- és kórvegytani elemzés kézikönyve cimen magyarra ford. Plósz Pál, Budapest 1876); Physiologische Chemie (u. o. 1877-81); Medicinisch-chemische Untersuchungen (4 füzet 1866-71); ő szerkeszti egyuttal a Zeitschrift für physiologische Chemie c. folyóiratot.
v. Hopszpolka, l. Galopp.