Dániel, cseh-tót iró, szül. Turóc-Szucsányban; jolsvai és radványi s végül lőcsei ág. evang. lelkész s ez utóbbi helyen gimnáziumi felügyelő is. Meghalt Lőcsén 1706. Tranovsky Cytherájának és Commenius Orbis pictusának egy kiadását rendezte. 1678. adta ki Neuforum latino-slavicumját, melyben a latin, cseh és tót közmondásokat magyarázza s ezzel korának nép- és társadalmi szokásait örökíti meg.
(oroszul s olaszul orda, franc. s ném. horde stb.) a. m. csapat; különösen az ázsiai kirgizek, mongolok, tatárok egyes, külön főnökök alatt álló törzsei (p. a mongolok közt a kék H., az arany H.); aztán általában vad, szilaj, pusztító csapat. (A szó ázsiai eredetü: persa ordu sereg, tábor.)
tágabb értelemben véve mindaz, amit a mozgásban levő viz a föld felszinéről elmos, magával visz, odébb görget. Meredek hegyoldalakról a rohamos hóolvadásokból s még inkább a záporesőkből származott vizfolyások (tordák) tömérdek földes anyagot, elmállott követ, meglazult sziklát sodornak le a völgybe. E kövek néha tonnányi nehézségüek. A völgyben az esés csekélyebb lévén, a viz mozgató ereje is megfogy, minek következtében nemcsak a hegyoldalról lehempergetett nagyobb sziklákat, hanem a könnyü H. egy részét sem képes magával tovább vinni. A völgyben összegyülő H.-tömeg alakja többé-kevésbé kúphoz hasonlít, melynek alapja a völgy fenekére, csúcsa a hegyoldalra támaszkodik: miért is nevök H.-kúp. Ott, hol a folyó vizek esésében hirtelen változás, csökkenés áll be, a részben lerakodó H., melyet a viz meggyöngült hajtóereje nem képes továbbvinni, nagymérvü mederelfajulásokat okoz. Ilyen hely p. a Dunának Pozsonytól a Rábatorokig terjedő szakasza, mely fölött (Felső- és alsó-Ausztriában) az esés 40 cm. km.-ként, mig az említett szakasz alsó részén csak 10 cm. Hasonló jelenségek fordulnak elő ottan is, hol valamely nagyobb eséssel, tehát nagyobb szemü H.-kal biró mellékfolyó ömlik a főfolyóba. A H. anyaga szakadatlanul változik, illetve kicserélődik. A folyók ugyanis természetes állapotukban az egyik oldalon szaggatják és elmossák a partot, mig a másik oldalon (s árvizek alkalmával az elöntött területeken) lerakják a magukkal hozott H. egy részét. S minthogy e szaggatás helye folyton változik, az egyszer már lerakott H.-ot idővel a folyó ismét továbbviszi magával. A folyók H.-ának mennyisége a különböző vizállások mellett nagyon különböző. L. Folyó (VII. köt. 343. oldal).
v. közszolga. Az elöljáróságok mint I. foku iparhatóságok adják ki az engedélyt ugy egyes H.-nak, mint vállalkozóknak. Az engedélyes a kiállított engedély- és számjogosítvány alapján jogot szerez a részére megjelölt állomáshelyen, illetőleg állomáshelyeken a megállapított dijszabályzat szerint küldönc- és szállítási szolgálatokat, s az ezekkel összefüggő rokontermészetü megbizásokat teljesíteni; de az itt megjelölt foglalkozási körrel meg nem egyező üzletekkel a H.-ok nem foglalkozhatnak, különösen tilos a szinházi-, hangverseny- és báli jegyekkel való üzérkedés, a szolgálatnak erőszakos és tolakodó módon való ajánlgatása s főleg erkölcstelen megbizások közvetítése. Az ellenőrzést a rendőrség gyakorolja, hová a panaszok beadandók. A rendőrség központilag kezeli a H.-ok arcképeit, a személy-azonosság megállapíthatása végett azon célból, hogy a megbizó a H.-t akkor is felismerhesse, ha a számát nem tudja.
(növ.), l. Árpanemüek.
Döll. (növ.) a. m. vadárpa, l. Árpa.
l. Árpa.
l. Fordicidia.
A bornak nagyban való eltartására H.-kat használnak, melyeknek e célból kifogásolhatatlanoknak kell lenniük, mert különben a bor vallja kárát. Legjobb boros H.-kat tölgyfából készítenek, jók még a szelid gesztenyefából, eperfából és ákácfából készült H.-k is, a különböző fenyőfák azonban e célra alkalmatlanok és pedig nemcsak azért, mert likacsosságuk miatt a bor nagyon apad bennök, de azért is, mert nehezen tisztíthatók s a bor kellemetlen fenyőfaizt vesz fel bennök. A H. teljesen száraz dongákból és gondosan készüljön: megfelelő helyeken vannak a donga közepén az akonanyilás, s a fenéken a csaplyuk; az 5 hektoliter ürtartalomnál nagyobb H.-k fenekét célszerü megfelelő nagyságu ajtócskával ellátni, melyet azután vagy faékkel, vagy vaskengyelzárral szorítunk a fenékhez. Ezek felerősítésénél arra kell ügyelni, hogy szegfejek s egyáltalán vas ne kerüljön a H. belsejébe, mert ez a bornak megtörését okozza. Az uj H. a bor befogadására nem alkalmas, azt előbb gőzölés, forrázás stb. által meg kell tisztítani, mert különben a bor kellemetlen faizü lesz benne; még ezután is csak silányabb minőségü ujbort vagy mustot töltsünk bele először, mert az óborok még a legjobban megtisztított uj H.-któl is mellékizt kapnak. A kiürült H.-t azonnal gondosan ki kell mosni és megkénezni, mert különben a beivódott bor megvirágosodik, megecetesedik stb. s a H. ily módon tisztátalanná válván, a belekerülő bort megrontja. Ezenfelül a H. dohos, penészes stb. lehet, melynek ize azután a beletöltött boron is észrevehető. A H.-ban a bor évenkint 11/2-31/2%-ot apad, mert a dongákon átivódó bor a felületről elpárolog; azonfelül a H.-ban érik a bor. Az apadás meggátlására a H.-kat firnisszel szokták bekenni; igaz ugyan, hogy a bekent H.-k tisztábbak maradnak, s az apadás is majdnem teljesen megszünik, de a bekent H.-ban csak nagyon lassan érik az ujbor, miért is ezek csak kész óborok eltartására használhatók előnnyel. A H.-k a boros pincében az u. n. ászokfákra s a pince talajától 0,5 m. magasan vannak elhelyezve. Némely vidéken «egy hordó bor» elnevezés alatt bizonyos mennyiségü bort értenek. Igy Tokajhegyalján egy hordó 21/2 akó, egy fél hordónak (11/4 akó) átalag a neve. L. még Donga.
(altare portatile), farámába foglalt négyszögü márvány vagy más finom és kemény kőlap, oly nagyságban, hogy az ostya és a kehely talapzatának nagyobb része rajta elférjen. Az egyik lapján kis üreg van kivájva az ereklye számára; használatra a püspök szenteli fel. Ilyeneket használnak a hittérítők az utazások alkalmával s a katonai lelkészek a tábori misénél.